vissza a Francia Filmnapok főoldalára

A SZIGET FOGLYA cikk
La veuve de Saint-Pierre


Rendezte: PATRICE LECONTE
Producerek: Gilles Legrand, Frédéric Brillion
Forgatókönyv: Claude Faraido
Operatőr: Eduardo Serra
Díszlet: Ivan Maussion
Jelmez: Christian Gasc
Szereplők: Daniel Auteuil (a kapitány), Juliette Binoche (Madame La), Emir Kusturica (Neel Auguste), Christian Charmetant, Philippe Magnan, Michel Duchaussoy, Philippe Du Janeyrand, Catherine Lascault, Marc Beland, Ghyslain Tremblay, Marianne Miron, Reynald Bouchard

102 perc

Franciaországi bemutató: 2000. április 19.
Gyártó: Epithete Films - Cinémaginaire, France2 Cinéma, France3 Cinéma koprodukciójával
Külföldi forgalmazás: FPI - Flach Pyramide International

Magyarországi forgalmazó: Budapest Film

---------------
Tartalom
1850. Saint-Pierre kis francia sziget Kanada közelében. Egy éjszaka egy férfit kegyetlenül meggyilkolnak. A bűnöst, Neel Auguste-öt halálra ítélik, de Saint-Pierre szigetén nincs sem guillotine, sem hóhér, hogy végrehajtsák az ítéletet. A francia kormány ígéretet tesz arra, hogy Franciaországból küld egy guillotine-t, de az anyaország nagyon messze van, így a várakozás hosszúnak ígérkezik. Neel-t, aki alázatosan várja kivégzését, a Kapitány felügyelete alá helyezik. A Kapitány feleségét, Madame La-t különös módon érdekli Neel sorsa, akiben jóságot és egyszerűséget lát. Nem tudja elfogadni, hogy egy ember végérvényesen gonosz legyen, és mindenáron el akarja érni rehabilitációját.
Lassacskán - jóakarója segítségével és a város notabilitásainak véleménye ellenére - az elítélt nélkülözhetetlenné válik, s a sziget legnépszerűbb embere lesz. Amikor azonban megérkezik a guillotine, az ítéletet végre kell hajtani. Madame La a lehetetlent is megteszi annak érdekében, hogy megakadályozza Neel kivégzését. A felesége iránti szerelme vezeti a Kapitányt arra, hogy a fennálló renddel szembeszálljon, ez a szerelem vezérli őt végzete beteljesedéséhez...

Alkotók és szereplők


PATRICE LECONTE
1947-ben Párizsban született. A párizsi filmfőiskolán, az IDHEC-en végzett. Első filmjét 1975-ben rendezte. Kezdetben bevallottan szórakoztató jellegű filmeket írt és rendezett. 1985-től évente legalább 20 reklámfilmet forgatott. Fordulatot jelentett pályáján első személyes hangvételű, szerzői jellegű filmje, a Tandem.
Jelentős filmjei:
1975 - A vécék belülről voltak zárva (Les vécés étaient fermés de l'intérieur)
1978 - A bronzbarnák (Les Bronzés) - forgatókönyvíró is
1979 - A bronzbarnák síelnek (Les Bronzés font du ski)
1980 - Gyere hozzám, egy barátnőmnél lakom (Viens chez moi j'habite chez une copine) - forgatókönyvíró is
1983 - A zsaru nem tágít (Circulez y'a rien a voir) - forgatókönyvíró is
1984 - A betörés nagymesterei (Les spécialistes)
1987 - Tandem - forgatókönyvíró is
1989 - Monsieur Hire
1990 - A fodrásznő férje (Le mari de la coiffeuse) - forgatókönyvíró is
1992 - Tango
1994 - Yvonne illata (Le parfum d'Yvonne) - forgatókönyvíró is
1996 - A nagyhercegek (Les grands ducs) - forgatókönyvíró is
1997 - Rízsporos intrikák (Ridicule)
César-díj a legjobb filmért, a legjobb rendezésért
A legjobb külföldi film Oscar-díjára jelölve
1998 - Egy apának mennyi a fele (Une chance sur deux) - forgatókönyvíró is
1999 - Lány a hídon (La fille sur le pont)
2000 - A sziget foglya (La veuve de Saint-Pierre)
Bemutatás előtt - Félix és Lola (Félix et Lola) - forgatókönyvíró is
Forgatás alatt - A vágyak utcája (Rue des plaisirs), r: Patrice Leconte
DANIEL AUTEUIL
1950-ben Algirban született. Eredetileg énekes és színpadi színész volt, az 1970-es évek derekán indult filmszínészi pályafutása a Gérard Pires rendezte Agresszióval, s hamarosan az egyik legnépszerűbb francia színésszé vált.
Jelentős filmjei:
1978 - Ostoba, de fegyelmezett (Bete mais discipliné), r: Claude Zidi
1980 - Éretlenek (Les sous-doués), r: Claude Zidi
1982 - Sok pénznél jobb a több (Pour cent briques t'as plus rien), r: Edouard
Molinaro
1983 - A besúgó (L'indic), r: Serge Leroy
1986 - Agresszió (L'agression), r: Gérard Pires
1986 - A paradicsom... (Jean de Florette), r: Claude Berri
...És a pokol (Manon des sources) r: Claude Berri
1988 - Néhány nap velem (Quelques jours avec moi), r: Claude Sautet
1989 - Romuald és Juliette (Romuald et Juliette), r: Coline Serreau
1990 - Lacenaire, r: Francis Girod
1992 - Dermedt szív (Un coeur en hiver), r: Claude Sautet
1994 - Margot királyné (La Reine Margot) r: Patrice Chéreau
Különválás (La séparation), r: Christian Vincent
1995 - Egy francia nő (Une femme française), r: Régis Wargnier
1996 - És a nyolcadik napon (Le huitieme jour), r: Jaco Van Dormael
1997 - A púpos (Le bossu), r: Philippe de Broca
Lucie Aubrac, r: Claude Berri
1999 - Az elveszett fiú (The lost son), r: Chris Menges
Reménytelen helyzet (Mauvaise passe), r: Michel Blanc
Lány a hídon (La fille sur le pont), r: Patrice Leconte
2000 - A sziget foglya (La veuve de Saint-Pierrre),. r: Patrice Leconte
Sade, r: Benoît Jacquot

JULIETTE BINOCHE
1964-ben Párizsban született. Tizenkét éves korától kezdve szerepelt iskolai és egyéb előadásokban. Rövid tévészerepek után kezdett filmezni. 1984-ben már négy filmben játszott kisebb szerepeket. Egy évvel később főszereppel robbant be a francia filmbe André Téchiné Randevújában.
Binoche ritkán vállal szerepet, megválogatja, hogy milyen felkérést fogad el.

Jelentős filmjei:
1985 - Családi élet (La vie de famille)., r: Jacques Doillon
Üdvözlégy Mária (Je vous salue Marie), r: Jean-Luc Godard
Randevú (Rendez-vous), r: André Téchiné
1986 - Rossz vér (Mauvais sang), r: Léos Carax
1988 - A lét elviselhetetlen könnyűsége (L'insoutenable légéreté de l'ętre), r: Philip Kaufman
1991 - A Pont Neuf szerelmesei (Les amants du Pont Neuf), r: Léos Carax
1992 - Végzet (Fatale), r: Louis Malle
1993 - Három szín: kék (Trois couleurs: bleu), r: Krzysztof Kieslowski
Velence: a legjobb alakítás nagydíja
César-díj a legjobb színésznőnek
Félix-díj a legjobb európai színésznőnek
1995 - Huszár a tetőn (Le hussard sur le toit), r: Jean-Paul Rappeneau
1996 - Kanapé New Yorkban (Un divan a New-York), r: Chantal Akerman
Az angol beteg (The English Patient), r: Anthony Minghella
Oscar-díj a legjobb mellékszereplő színésznőnek
Félix-díj a legjobb európai színésznőnek
1997 - Alice és Martin (Alice et Martin), r: André Téchiné
1999 - A század gyermekei (Les enfants du siecle), r: Diane Kurys
2000 - A sziget foglya (La veuve de Saint-Pierre), r: Patrice Leconte

EMIR KUSTURICA
1955-ben született Szarajevóban. Prágában tanult filmrendezést. Már első filmje nagy sikert aratott, második filmje a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját nyerte el. Azóta is minden műve jelentős hazai és nemzetközi visszhangot vált ki.
Filmjei:
1980 - Emlékszel Dolly Bellre? (Sjecas li se Dolly Bell?)
1984 - A papa szolgálati útra ment (Otac na sluµbenom putu)
Cannes: Nagydíj
1988 - Cigányok ideje (Dom za vesanje)
1992 - Arizonai álmodozók (Arizona Dream)
1995 - Underground - forgatókönyvíró is
1998 - Macskajaj (Chat noir chat blanc)

Patrice Leconte A sziget foglya című alkotása az első film, melyben színészként találkozhatunk Kusturicával.

Beszélgetés Patrice Leconte-tal

- Igaz, hogy A sziget foglya forgatókönyve valóságos tényen alapul?

- Igen. Saint Pierre szigetén egyetlen halálraítélt volt, egy szerencsétlen ördög, aki megölt valakit. De nem volt guillotine a szigeten, azt hajóval kellett odaszállítani, ami több hónapot vett igénybe. Egy helybéli adósságai eltörlése fejében vállalta a hóhér szerepét, de amikor végre megérkezett a guillotine, kiderült, használhatatlanul életlen és bárddal kell lefejezni az elítéltet. Ebből a valóságos történetből merített a film, melyben a hangsúly arra helyeződött, hogy a halálraítélés pillanatától a kivégzésig gyakran hosszú idő telik el és hogy sokszor már nem ugyanaz az ember az, akit elítéltek, mint akin az ítélelet végrehajtják.

- E látszólag egyszerű történet a váratlan helyzetek és fordulatok tárháza, sokrétű szenvedélyek egymásmellettisége.

- Soha még ennyire öszetett szövetű anyaggal nem dolgoztam. Minden szereplő a másikkal való kapcsolatában alakul és fejlődik, és ez nagyon izgalmas. Talán még sosem csináltam ennyire erős érzelmi indittatású filmet, amely ráadásul technikailag is nagyon nehéznek bizonyult volna. Olyan érzés ez, mintha egy diót malomkővel kéne feltörni.

- Ki ez a férfi, Neel, aki az abszurd gyilkosságot elköveti?

- Tengerész, a tengerészélet minden keménységével és durvaságával. Nem szándékosan tette, amit tett. Részeg volt, cselekedetében nem volt semmi tudatosság. Abban a pillanatban, amikor késével hasba szúrja áldozatát, azonnal felfogja tette szörnyűségét, abszurditását, és tudja, fizetnie kell. Olyan, mintha elektrosokkot kapott volna, és ebben a pillanatban tér vissza a valóságos életbe, tudja, milyen következménye lesz és azt is, hogy nem tud és nem is akar ez ellen tenni. Tudja, nem érdemes arra, hogy éljen.

- Neel sehonnan sem jött, semmit sem tudunk róla.

- Így van, s ezért is örültem annyira, hogy Emir Kusturica is így fogta fel a figurát. Olyan, mint egy marslakó. Nem tudni, honnan csöppent a földre ez az ember, semmit nem tudunk róla: ki ő, mit csinált korábban, vajon beilleszkedett-e a sziget életébe. Ugyanakkor azt akartam, hogy Madame La közbenjárása ne váltsa ki Saint-Pierre lakóinak ellenszenvét. Neel sorstársuk a nyomorban, nem ellenség.

- Daniel Auteuil, Juliette Binoche, Emir Kusturica, micsoda trió! Hogyan lehet ilyen virtuóz színészeket összhangba hozni?

- Eleinte mindannyian úgy dolgoztunk, mint a Lány a hídon késdobáló hőse, bekötött szemmel. Szeretem, amikor mindenki a maga zugában, a maga módján készül a szerepre, aztán egyszercsak ott vagyunk a helyszínen és megkezdődik a forgatás. Kicsit igazítunk, keressük még egymást, de már benne vagyunk, nincs visszaút. Előtte minden csak elmélet, szavak. Daniel Auteuil intuitív és gyorsan reagáló színész; sokat dolgoztunk együtt, jól ismerjük egymást, félszavakból megértjük egymást. Juliette Binoche keresőbb típus, szeret mindent kipróbálni. A vele való munka megállás nélküli, makacs, néha hibákkal, de nagyon sok gyönyörűséggel. Juliette mindig egyszerre keresi önmagát és az általa megformált figurát. Állandó intenzitás jellemzi.

- Emir Kusturica pedig fantasztikus színészi képességekről tett tanúbizonyságot.

- Éreztem, Neelnek villámcsapás-szerűnek kell lennie. Rengeteg szereplő-válogatás volt mind Franciaországban, mind külföldön. Valaki Kusturica Underground című filmjéből emlékezett egy színészre, aki megfelelő lehetne. Amikor egy filmes könyvet néztem, hogy megtaláljam benne, ráleltem Emir Kusturica fotójára, amint éppen a színészeket irányítja. Azonnal azt mondtam: "Őt kellene felkérni Neel szerepére. Nincs veszteni való. Legfeljebb nemet mond." Elküldtük a forgatókönyvet, jelezve, hogy Daniel Auteuil és Juliette Binoche játsszák a két főszerepet. Azt hiszem, Emir egyetlen filmemet sem látta, de találkoztunk és azt mondta: "Szeretek kísérletezni. Sohasem gondoltam, hogy egyszer felkér valaki egy szerepre, ez meghat. Szeretem a történetet, a szerepet, de nem vagyok színész." Nevetve válaszoltam: "Hiszen maga is állandóan nem hivatásos színészekkel dolgozik és pontosan tudja, mi a film." Azt kérte, csináljunk néhány próbafelvételt. Én nagyon hittem benne, akár másnap megkezdtem volna a forgatást. A következő nap elkészítettük a próbafelvételt. Juliette is ott volt, nagyon jól mulatott. És Emir már Neel volt... A forgatás négy hónapig tartott, nagyon féltem attól, hogy ennyi idő alatt alábbhagy a kedve, de épp ellenkezőleg, egyre koncentráltabb, körültekintőbb lett. Ha néha technikai okok miatt le kellett állnunk, azt mondta: "Ne törődj velem. Tudom jól, az ember sosem csinálhatja pontosan azt, amit elképzel. Visszamegyek az öltözőbe, gitározok, elszívok egy cigit és hívj, ha szükséged van rám." Emir mély őszinteséget kölcsönöz az általa megformált figurának, sosem mesterkélt.
Beszélgetés Juliette Binoche-sal

- Mindig szenvedélyes nőket alakít. Hogyan választja ki a szerepeket?

- A legfontosabb az, hogy a téma érdekeljen. Kell, hogy tüze, lángja legyen, tele kérdésekkel. Hogy felébressze a képzeletemet, mint amikor felmelegítik a molekulákat és elkezdenek vibrálni minden irányba. Ezek a vibrációk, érzelmek a meghatározóak számomra egy forgatókönyv olvasásakor.

- Milyenek voltak az első benyomásai a forgatókönyv elolvasása után?

- Nagyon pozitívak. Emlékszem, repülőgépen olvastam, s azonnal megragadott ez a látszólag egyszerű történet, amely mégis igencsak összetett. Olyan kérdéseket vet fel a film, amelyeket mi is mindennap felvetünk. Bizonyos törvények felelősségének a kérdése, kinek van joga életről és halálról dönteni, honnan ered a hatalom. Számomra elfogadhatatlan a halálbüntetés. A börtön és a pszichoterápiás megoldást sokkal emberségesebbnek tartom a társadalom betegeinek kezelésére, mint a halálbüntetés.

- Érdekes, hogy egy más korban játszódó filmről úgy beszél, mint egy mai problémáról.

- Amíg létezni fog ember, addig ezek a problémák is meglesznek. Nem hinném, hogy csoda történne és angyalokká válánk. Az emberiség fejlődése nagyon lassú folyamat.

- Kicsoda Madame La?

- Számomra nem egyszerűen a kapitány felesége, sokkal inkább jelképezi az állandó társat, az állandó jelenlétet, a világ átalakításának vágyát. "Jó családból" való származása nem gátolja abban, hogy átlépjen a konvenciókon. Erkölcsi tartása erősebb benne minden hagyomány hatalmánál. Nagyon pozitív személyiségnek tartom annak ellenére, ami aztán történik vele. Azt mondják, már megint tragikus hősnőt játszom, de ez nem igaz; olyan nőket játszom, akik ellenállnak a tragédiának, még ha nem is kerülhetik azt el. A megpróbáltatásokban van Madame La ereje. A kapitány feleségének rangját viselve vállalja, hogy szembeszáll a berögződésekkel, az elhamarkodott ítéletekkel és előítéletekkel. Ha van megváltás, akkor remény is van.

- Madame La egyike azon névtelen hősöknek, akiknek neve sosem szerepel a történelemkönyvekben, pedig...

- Mint sok más nőé, különösen ebben a korban. Csak néhány híres nőről tudunk. George Sand, Marie Curie... pedig "a mindennapok hősnői" sokan voltak, Zola beszél róluk műveiben. Ők jelentik az alapokat. S ha ezek az alapkövek nem lennének, akkor nem lenne sem harmadik, sem huszadik emelet.

- A film egy szerelmi szenvedély története. A kapitányt egyfajta fatalizmus hajtja, Madame La-t pedig erő és elszántság.

- Igen, Madame La árral szemben úszik. A kapitány olyan, mintha elszakadt volna saját testétől, pontosan tudja, látja, milyen sors vár rá, tudja, hogy falba ütközik, mégis végigmegy az úton a felesége iránt érzett szerelmétől vezéreltetve. Az asszony is kitart a végsőkig, de őt igazságérzete és a megváltásba vetett hite vezérli. Madame La egy "rangon aluli", társadalomból kivetett ember iránti együttérzéséről tesz tanúbizonyságot. Számára érdektelen, ki honnan jön, az embert látja, és nem ismeri el a korlátokat. Az a tény, hogy nem lehet gyereke, még jobban növeli benne a vágyat, hogy valakinek gondját viselje. Felelősséget érez Neel iránt, meg kell mentenie, ahogy az ember egy gyereket ment meg.

- Neel iránti vonzalma több az érzékenységnél?

- Számomra igen, ez az érzés mélyebb. Egy ember életéről, jövőjéről van szó. A faluban az emberek egyéb kapcsolatot feltételeznek közte és Neel között. Bizonyára van egyfajta zavar kettejük kapcsolatában, de az asszony szereti a férjét, szerelmes belé. Neel megmentése érdekében minden eszközt felhasznál, megpróbálja meggyőzni az embereket. Néha kis dolgokkal lehet nagy célokat elérni. Az ő cselekedetei megkérdőjelezik a francia törvényeket, magát a francia államot. A kis lázadások, a kis tettek indítják el a változásokat és beindulhat a lavina-effektus. Itt is erről van szó, a fennálló rend megkérdőjelezéséről;felmerül a kérdés, hogy igazságosak-e a fennálló törvények.

- Madame La megbocsátást kér a férfi számára.

- Igen, ez a kérdésfelvetés alapja, adható-e egy embernek második esély vagy sem? Ez civilizációs kérdés. Kambodzsában, melyet valamelyest ismerek, képesek az emberek megbocsátani mindazok ellenére, ami végbement. Képesek újrakezdeni, megadatik a második lehetőség, az újjászületés. Nyugaton, ha egyszer kettétört egy élet, nagyon nehéz a törést összeforrasztani.

- Az ön által megformált alak sok kérdést vet fel. "Az ember sohasem ugyanolyan, bármit is teszünk, az ember változik." Vagy: "Egy embert elítélünk, de már egy másik ember az, akit büntetünk". Ezek Madame La szavai.

- Igen, ez az ítélkezés problémája. Sosem lenne szabad ítélkezni, hiszen az ember folyamatosan alakul, változik. Kimondunk egy ítéletet valakiről, és az már közben más lett. A zsidó-keresztény eszmekör problematikája ez, a jó és a rossz fogalmának osztályozása, mindennek megvan a maga helye, ezek ugyanakkor megkérdőjelezhetőek.

- Egyszerűbb elítélni a bűnöst.

- Persze, hiszen ez felszabadítja a többieket bűneik alól. De Madame La számára a tény, hogy van bűnös és az börtönben van, őt magát is bűnössé teszi. Nem tudja elviselni a tudatot, hogy ez az ember be van zárva a cellájába, és ahogy megváltásán dolgozik, önmaga is felszabadul. Neel az ő belső tükrévé válik. Úgy érzi, önmagának egy része is börtönbe került és ebből fakad mély együttérzése.

- A film a bűnösség fogalmát is feszegeti.

- Pontosan ez ragadott meg a filmben. Az a fajta kapcsolat, amely a karitatív szervezetekkel is fennáll. Az a hév, amellyel sokan a karitatív munkába vetik magukat - én megértem, magam is támogatok egy ilyen egyesületet -, egyfajta igény bennünk arra, hogy megváltsuk a magunk bűnösségét a jólétünk miatti rossz érzéseinktől. Ezek az individuális akciók fontosak, mert a politika nem teszi meg, de ez csak csepp a tengerben. Arról nem szólva, hogy a látszólag szép tettek hányszor vezetnek csaláshoz, hogyan használják fel a gyerekeket, az árvákat, a rászorulókat saját érdekeikért.

- Milyen volt két olyan különböző színésszel dolgozni együtt, mint Daniel Auteil és Emir Kusturica?

- Daniel nagyon szereti a nőket. Ezért nagyvonalú, nyugodt és szeretetteljes. Ami Emirt illeti, néha megmutatta azokat a gesztusokat, amelyeket nekem kellene csinálnom. A rendezéstől nem tudott szabadulni. Neelhez szóltam és Kusturica állt velem szemben. De aztán elragadta a színészi játék öröme és ennek eredményét önök is láthatják a filmen.
Emir Kusturica kommentárja
Mindig foglalkoztatott e téma: a halálra ítélt ember nem ugyanaz, mint akit megölnek. Szerettem volna ezzel valamelyik filmemben is foglalkozni és nincs kizárva, hogy még megteszem. Amikor elolvastam A sziget foglya forgatókönyvét, nagyon megragadott a benne rejlő konfliktusok sokszínűsége.
Az én szerepem talán egy kicsit naiv, de természetes, spontán és őszinte figurát takar. Talán éppen e tulajdonságai miatt öl meg egy embert. A tette a bűn és bűnhődés kérdésén való gondolkodást indítja meg. Azért is fogadtam el a felkérést, mert nagyon kiváncsi voltam, milyen nyomot képes hagyni egy nem hivatásos színész a filmszalagon, milyen érzelmeket, ízeket képes átvinni a filmvászonra.
Kritikai visszhang
"Megragadó szerelmi történet kapcsolódik össze egy toleránsnak nem nevezhető tengerentúli társadalom konvencióival. A XIX. századot lefestő, intuitív Patrice Leconte rendező a francia fővároson kívüli életet nem nagyítja fel és nem is deformálja. Jó szeme van hozzá. Saint-Pierre, a világ végén lévő, tulajdonképpen érdektelen kis sziget, zárt világ, ahol ádáz csaták folynak, melyek tétje akár egy ember élete.
A kormányzó, akit csak polgártársai tisztelete és zárt magántársasága éltet, mindenáron meg akarja őrizni pozícióját, mert a legfőbb szabály az, hogy megbecsüljék, bármibe is kerül, hogy e megvesztegethető és korlátolt polgári társaság gyeplőjét tarthassa. E szín, mely a korszak néhány figuráját jellemzi, rokonszenvesebbé, de egyúttal patetikusabbá teszi őket.
A háttér, a szürke és sivár Saint-Pierre szigete ellentében áll a férfiakkal és nőkkel, akiknek arcát az érzelmek ereje barázdálja. Madame La portréja, még ha néha mesterkéltnek is hat, nem érdektelen: e titokzatos asszony férje szerelmes ködében fürdik, a kapitány pedig csak feleségéért él. Az asszony különös keveréke a szellem tapasztalatának és függetlenségének; első érzésére és józan eszére hallgatva Madame La egy humanista örvénylésben él, amely a halálraítélthez kapcsolja. Például nem engedi, hogy málhás állattá tegyék a Párizstól kért guillotine megérkezéséig. Semmi nincs benne a csinos luxushölgyekből; a külsőségek nem vonzzák; egyfajta beteges, illúziókkal és naivitással teli képzeletben él. Az ember, véli, az elkövetett hibák ellenére is változik. A fogollyal kapcsolatban egy rokonszenv áldozata, melyben azonban fizikai vonzalom nem nyilvánul meg, s túl gyenge ahhoz, hogy tudatában legyen annak, szétzúzza férje katonai pályáját.
A film az élet törekvéseiről, a felelősség súlyának kérdéséről, s ugyanakkor a szerelem és a halál párhuzamosan múlandó és változatlan jellegéről szól. A lelkiismeret jegyében kell ítélni a halálról. S elképzelhető-e a figurák e galériájában, hogy ne rokonszenvezzünk Neel Auguste-tel, a robusztus, ügyetlenül, tétova gesztusokkal beszélő elítélttel, aki huszárosan aláveti magát minden rá kirótt büntetésnek? Fatalista, engedelmes; kétségtelen, hogy csak egy zavaros pillanatban ölt...
Patrice Leconte klasszikus filmjében arra emlékezteti nézőit, hogy a gyászos bölcsesség a végletekhez vezet; s hogy örökre megmaradnak a költői anekdoták, amelyeket a tűz mellett lehet mesélni.