| |
 |
A SZIGET FOGLYA cikk
102 perc Franciaországi bemutató: 2000. április 19. Magyarországi forgalmazó: Budapest Film --------------- Alkotók és szereplők
JULIETTE BINOCHE Jelentős filmjei: EMIR KUSTURICA Patrice Leconte A sziget foglya című alkotása az első film, melyben színészként találkozhatunk Kusturicával. Beszélgetés Patrice Leconte-tal - Igaz, hogy A sziget foglya forgatókönyve valóságos tényen alapul? - Igen. Saint Pierre szigetén egyetlen halálraítélt volt, egy szerencsétlen ördög, aki megölt valakit. De nem volt guillotine a szigeten, azt hajóval kellett odaszállítani, ami több hónapot vett igénybe. Egy helybéli adósságai eltörlése fejében vállalta a hóhér szerepét, de amikor végre megérkezett a guillotine, kiderült, használhatatlanul életlen és bárddal kell lefejezni az elítéltet. Ebből a valóságos történetből merített a film, melyben a hangsúly arra helyeződött, hogy a halálraítélés pillanatától a kivégzésig gyakran hosszú idő telik el és hogy sokszor már nem ugyanaz az ember az, akit elítéltek, mint akin az ítélelet végrehajtják. - E látszólag egyszerű történet a váratlan helyzetek és fordulatok tárháza, sokrétű szenvedélyek egymásmellettisége. - Soha még ennyire öszetett szövetű anyaggal nem dolgoztam. Minden szereplő a másikkal való kapcsolatában alakul és fejlődik, és ez nagyon izgalmas. Talán még sosem csináltam ennyire erős érzelmi indittatású filmet, amely ráadásul technikailag is nagyon nehéznek bizonyult volna. Olyan érzés ez, mintha egy diót malomkővel kéne feltörni. - Ki ez a férfi, Neel, aki az abszurd gyilkosságot elköveti? - Tengerész, a tengerészélet minden keménységével és durvaságával. Nem szándékosan tette, amit tett. Részeg volt, cselekedetében nem volt semmi tudatosság. Abban a pillanatban, amikor késével hasba szúrja áldozatát, azonnal felfogja tette szörnyűségét, abszurditását, és tudja, fizetnie kell. Olyan, mintha elektrosokkot kapott volna, és ebben a pillanatban tér vissza a valóságos életbe, tudja, milyen következménye lesz és azt is, hogy nem tud és nem is akar ez ellen tenni. Tudja, nem érdemes arra, hogy éljen. - Neel sehonnan sem jött, semmit sem tudunk róla. - Így van, s ezért is örültem annyira, hogy Emir Kusturica is így fogta fel a figurát. Olyan, mint egy marslakó. Nem tudni, honnan csöppent a földre ez az ember, semmit nem tudunk róla: ki ő, mit csinált korábban, vajon beilleszkedett-e a sziget életébe. Ugyanakkor azt akartam, hogy Madame La közbenjárása ne váltsa ki Saint-Pierre lakóinak ellenszenvét. Neel sorstársuk a nyomorban, nem ellenség. - Daniel Auteuil, Juliette Binoche, Emir Kusturica, micsoda trió! Hogyan lehet ilyen virtuóz színészeket összhangba hozni? - Eleinte mindannyian úgy dolgoztunk, mint a Lány a hídon késdobáló hőse, bekötött szemmel. Szeretem, amikor mindenki a maga zugában, a maga módján készül a szerepre, aztán egyszercsak ott vagyunk a helyszínen és megkezdődik a forgatás. Kicsit igazítunk, keressük még egymást, de már benne vagyunk, nincs visszaút. Előtte minden csak elmélet, szavak. Daniel Auteuil intuitív és gyorsan reagáló színész; sokat dolgoztunk együtt, jól ismerjük egymást, félszavakból megértjük egymást. Juliette Binoche keresőbb típus, szeret mindent kipróbálni. A vele való munka megállás nélküli, makacs, néha hibákkal, de nagyon sok gyönyörűséggel. Juliette mindig egyszerre keresi önmagát és az általa megformált figurát. Állandó intenzitás jellemzi. - Emir Kusturica pedig fantasztikus színészi képességekről tett tanúbizonyságot. - Éreztem, Neelnek villámcsapás-szerűnek kell lennie. Rengeteg szereplő-válogatás volt mind Franciaországban, mind külföldön. Valaki Kusturica Underground című filmjéből emlékezett egy színészre, aki megfelelő lehetne. Amikor egy filmes könyvet néztem, hogy megtaláljam benne, ráleltem Emir Kusturica fotójára, amint éppen a színészeket irányítja. Azonnal azt mondtam: "Őt kellene felkérni Neel szerepére. Nincs veszteni való. Legfeljebb nemet mond." Elküldtük a forgatókönyvet, jelezve, hogy Daniel Auteuil és Juliette Binoche játsszák a két főszerepet. Azt hiszem, Emir egyetlen filmemet sem látta, de találkoztunk és azt mondta: "Szeretek kísérletezni. Sohasem gondoltam, hogy egyszer felkér valaki egy szerepre, ez meghat. Szeretem a történetet, a szerepet, de nem vagyok színész." Nevetve válaszoltam: "Hiszen maga is állandóan nem hivatásos színészekkel dolgozik és pontosan tudja, mi a film." Azt kérte, csináljunk néhány próbafelvételt. Én nagyon hittem benne, akár másnap megkezdtem volna a forgatást. A következő nap elkészítettük a próbafelvételt. Juliette is ott volt, nagyon jól mulatott. És Emir már Neel volt... A forgatás négy hónapig tartott, nagyon féltem attól, hogy ennyi idő alatt alábbhagy a kedve, de épp ellenkezőleg, egyre koncentráltabb, körültekintőbb lett. Ha néha technikai okok miatt le kellett állnunk, azt mondta: "Ne törődj velem. Tudom jól, az ember sosem csinálhatja pontosan azt, amit elképzel. Visszamegyek az öltözőbe, gitározok, elszívok egy cigit és hívj, ha szükséged van rám." Emir mély őszinteséget kölcsönöz az általa megformált figurának, sosem mesterkélt. - Mindig szenvedélyes nőket alakít. Hogyan választja ki a szerepeket? - A legfontosabb az, hogy a téma érdekeljen. Kell, hogy tüze, lángja legyen, tele kérdésekkel. Hogy felébressze a képzeletemet, mint amikor felmelegítik a molekulákat és elkezdenek vibrálni minden irányba. Ezek a vibrációk, érzelmek a meghatározóak számomra egy forgatókönyv olvasásakor. - Milyenek voltak az első benyomásai a forgatókönyv elolvasása után? - Nagyon pozitívak. Emlékszem, repülőgépen olvastam, s azonnal megragadott ez a látszólag egyszerű történet, amely mégis igencsak összetett. Olyan kérdéseket vet fel a film, amelyeket mi is mindennap felvetünk. Bizonyos törvények felelősségének a kérdése, kinek van joga életről és halálról dönteni, honnan ered a hatalom. Számomra elfogadhatatlan a halálbüntetés. A börtön és a pszichoterápiás megoldást sokkal emberségesebbnek tartom a társadalom betegeinek kezelésére, mint a halálbüntetés. - Érdekes, hogy egy más korban játszódó filmről úgy beszél, mint egy mai problémáról. - Amíg létezni fog ember, addig ezek a problémák is meglesznek. Nem hinném, hogy csoda történne és angyalokká válánk. Az emberiség fejlődése nagyon lassú folyamat. - Kicsoda Madame La? - Számomra nem egyszerűen a kapitány felesége, sokkal inkább jelképezi az állandó társat, az állandó jelenlétet, a világ átalakításának vágyát. "Jó családból" való származása nem gátolja abban, hogy átlépjen a konvenciókon. Erkölcsi tartása erősebb benne minden hagyomány hatalmánál. Nagyon pozitív személyiségnek tartom annak ellenére, ami aztán történik vele. Azt mondják, már megint tragikus hősnőt játszom, de ez nem igaz; olyan nőket játszom, akik ellenállnak a tragédiának, még ha nem is kerülhetik azt el. A megpróbáltatásokban van Madame La ereje. A kapitány feleségének rangját viselve vállalja, hogy szembeszáll a berögződésekkel, az elhamarkodott ítéletekkel és előítéletekkel. Ha van megváltás, akkor remény is van. - Madame La egyike azon névtelen hősöknek, akiknek neve sosem szerepel a történelemkönyvekben, pedig... - Mint sok más nőé, különösen ebben a korban. Csak néhány híres nőről tudunk. George Sand, Marie Curie... pedig "a mindennapok hősnői" sokan voltak, Zola beszél róluk műveiben. Ők jelentik az alapokat. S ha ezek az alapkövek nem lennének, akkor nem lenne sem harmadik, sem huszadik emelet. - A film egy szerelmi szenvedély története. A kapitányt egyfajta fatalizmus hajtja, Madame La-t pedig erő és elszántság. - Igen, Madame La árral szemben úszik. A kapitány olyan, mintha elszakadt volna saját testétől, pontosan tudja, látja, milyen sors vár rá, tudja, hogy falba ütközik, mégis végigmegy az úton a felesége iránt érzett szerelmétől vezéreltetve. Az asszony is kitart a végsőkig, de őt igazságérzete és a megváltásba vetett hite vezérli. Madame La egy "rangon aluli", társadalomból kivetett ember iránti együttérzéséről tesz tanúbizonyságot. Számára érdektelen, ki honnan jön, az embert látja, és nem ismeri el a korlátokat. Az a tény, hogy nem lehet gyereke, még jobban növeli benne a vágyat, hogy valakinek gondját viselje. Felelősséget érez Neel iránt, meg kell mentenie, ahogy az ember egy gyereket ment meg. - Neel iránti vonzalma több az érzékenységnél? - Számomra igen, ez az érzés mélyebb. Egy ember életéről, jövőjéről van szó. A faluban az emberek egyéb kapcsolatot feltételeznek közte és Neel között. Bizonyára van egyfajta zavar kettejük kapcsolatában, de az asszony szereti a férjét, szerelmes belé. Neel megmentése érdekében minden eszközt felhasznál, megpróbálja meggyőzni az embereket. Néha kis dolgokkal lehet nagy célokat elérni. Az ő cselekedetei megkérdőjelezik a francia törvényeket, magát a francia államot. A kis lázadások, a kis tettek indítják el a változásokat és beindulhat a lavina-effektus. Itt is erről van szó, a fennálló rend megkérdőjelezéséről;felmerül a kérdés, hogy igazságosak-e a fennálló törvények. - Madame La megbocsátást kér a férfi számára. - Igen, ez a kérdésfelvetés alapja, adható-e egy embernek második esély vagy sem? Ez civilizációs kérdés. Kambodzsában, melyet valamelyest ismerek, képesek az emberek megbocsátani mindazok ellenére, ami végbement. Képesek újrakezdeni, megadatik a második lehetőség, az újjászületés. Nyugaton, ha egyszer kettétört egy élet, nagyon nehéz a törést összeforrasztani. - Az ön által megformált alak sok kérdést vet fel. "Az ember sohasem ugyanolyan, bármit is teszünk, az ember változik." Vagy: "Egy embert elítélünk, de már egy másik ember az, akit büntetünk". Ezek Madame La szavai. - Igen, ez az ítélkezés problémája. Sosem lenne szabad ítélkezni, hiszen az ember folyamatosan alakul, változik. Kimondunk egy ítéletet valakiről, és az már közben más lett. A zsidó-keresztény eszmekör problematikája ez, a jó és a rossz fogalmának osztályozása, mindennek megvan a maga helye, ezek ugyanakkor megkérdőjelezhetőek. - Egyszerűbb elítélni a bűnöst. - Persze, hiszen ez felszabadítja a többieket bűneik alól. De Madame La számára a tény, hogy van bűnös és az börtönben van, őt magát is bűnössé teszi. Nem tudja elviselni a tudatot, hogy ez az ember be van zárva a cellájába, és ahogy megváltásán dolgozik, önmaga is felszabadul. Neel az ő belső tükrévé válik. Úgy érzi, önmagának egy része is börtönbe került és ebből fakad mély együttérzése. - A film a bűnösség fogalmát is feszegeti. - Pontosan ez ragadott meg a filmben. Az a fajta kapcsolat, amely a karitatív szervezetekkel is fennáll. Az a hév, amellyel sokan a karitatív munkába vetik magukat - én megértem, magam is támogatok egy ilyen egyesületet -, egyfajta igény bennünk arra, hogy megváltsuk a magunk bűnösségét a jólétünk miatti rossz érzéseinktől. Ezek az individuális akciók fontosak, mert a politika nem teszi meg, de ez csak csepp a tengerben. Arról nem szólva, hogy a látszólag szép tettek hányszor vezetnek csaláshoz, hogyan használják fel a gyerekeket, az árvákat, a rászorulókat saját érdekeikért. - Milyen volt két olyan különböző színésszel dolgozni együtt, mint Daniel Auteil és Emir Kusturica? - Daniel nagyon szereti a nőket. Ezért nagyvonalú, nyugodt és szeretetteljes. Ami Emirt illeti, néha megmutatta azokat a gesztusokat, amelyeket nekem kellene csinálnom. A rendezéstől nem tudott szabadulni. Neelhez szóltam és Kusturica állt velem szemben. De aztán elragadta a színészi játék öröme és ennek eredményét önök is láthatják a filmen. |
