MÉLYEN AZ ERDŐBEN cikk + interjú
Promenons-nous dans les bois

Rendezte: LIONEL DELPLANQUE
Producer: Olivier Delbosc, Marc Missionnier
Forgatókönyv: Annabelle Perrichon, Lionel Delplanque
Operatőr: Denis Rouden
Zene: Jérôme Coullet
Díszlet: Arnaud de Moléron
Jelmez: Edith Bréhat
A főszerepekben: Clotilde Courau, Clément Sibony, Vincent Lecoeur, Alexia Stresi, Maud Buquet, François Berléand, Denis Lavant, Michel Muller, Marie Trintignant

90 perc

Franciaországi bemutató: 2000. június 14.
Gyártó: Fidélité Productions
Külföldi forgalmazás: Wild Bunch

Magyarországi forgalmazó: Best Hollywood
Tartalom
Öt kihívó fiatal színész meghívást kap a titokzatos Fersen bárótól, hogy mutassák be a "Piroska és a farkas" általuk készített, az eredetitől kissé eltérő változatát. Ezek a fiatal neurotikus fiuk és lányok uticéljukhoz közeledve egyre gyorsabban vezetnek, - a levegő féltékenységgel, önzéssel és szexualitással telített - s egyre újabb és újabb híreket hallanak: nyugtalanító jelentések vad erőszakról és véres sorozatgyilkosságokról. Valami rettenetes rejtőzik a fák között. A feszültség egyre nő.
Megérkeznek Fersen báró csodálatos és félelmetes gótikus kastélyába, mely mélyen rejtőzik az erdőben, távol a világ tekintetétől, s a dolgok egyre rosszabbra fordulnak. Meglepetés! Előadásukat egy valóban exkluzív közönség tekinti meg: a hullaszerű arisztokrata és különös fia. Újabb meglepetés! Az előadás éjszakán vendéglátójuk eltűnik, nem hagyva mást hátra, mint egy alvadt vérfoltot.
Gyilkosság? Csapda? Bosszú? Egy pszichopata? Egy még veszélyesebb játék nyitánya? Rosszabb...
Mélyen az erdőben egy lidércnyomás veszi kezdetét...
Alkotók és szereplők
LIONEL DELPLANQUE
27 éves, számos rövidfilm rendezője, akinek ez első játékfilmje.
Filmjei:
1994 - A jegy (Le ticket) - forgatókönyvíró is - 6 perc
1995 - Les Lustrales - társ-forgatókönyvíró - 37 perc
Raimu: Nagydíj
A rövidfilmeket támogató verseny győztese
1997 - Ezüst árnyék (Silver Shadow) - forgatókönyvíró is - 17 perc
Clermont-Ferrand: Nagydíj a forgatókönyvért
1998 - Opus 66 - forgatókönyvíró is - 5 perc
Sao Paolo: A közönség díja
Grenoble: Canal+ díja
Lille: A legjobb rendezés díja
Gérardmer: A fantasztikus rövidfilmek nagydíja
1999 - Mélyen az erdőben (Promenons-nous dans les bois)
CLOTILDE COURAU
Filmjei:
1990 - A kis bűnöző (Le petit criminel), r: Jaques Doillon
Félix-díj a legjobb színésznői alakításért
1991 - Mesztic szív (Coeur de métis), r: Vincent Ward
Kínos helyzet (The Pickle), r: Paul Mazursky
1993 - Polski Crash, r: Kaspar Heidelbach
Tom egyedül van (Tom est tout seul), r: Fabien Onteniente
1994 - Csalétek (L'appât), r: Bertrand Tavernier
Elisa, r: Jean Becker
Suzanne Bianchetti-díj
1995 - Nagyhercegek (Les grands ducs), r: Patrice Leconte
1996 - Fred, r: Pierre Jolivet
1997 - Marthe, avagy a nap ígérete (Marthe ou la promesse du jour), r: Jean- Loup Hubert
1998 - A polip (Le pouple), r: Guillaume Nicloux
Játékon kívül (Hors-jeu), r: Karim Dridi
1999 - Szemben (En face), r: Mathias Ledoux
2000 - Mélyen az erdőben (Promenons-nous dans les bois), r: Lionel Delplanque
CLEMENT SIBONY
Filmjei:
1994 - Vigyél el (Emmene-moi), r: Michel Spinosa
1997 - Kínai portrék (Portraits chinois), r: Martine Dugowson
1998 - Már halott (Déja mort), r: Olivier Dahan
1999 - Cours toujours, r: Dante Desarthe
2000 - Nagy zűrzavar (Un dérangement considérable), r: Bernard Stora
Mélyen az erdőben (Promenons-nous dans les bois), r: Lionel Delplanque
Szárnyalás (L'envol), r: Steve Suissa
Moszkva: A legjobb színészi alakítás díja

A producerek mondják:
A Mélyen az erdőben ahhoz a műfajhoz tartozik, amely nagyon kevéssé van jelen a francia filmben, s éppen ezért akartunk dolgozni rajta. A korábbi kísérleteket nem fogadta jól a közönség, nem tudta azonosítani, mert nem voltak eléggé jellegzetesek. A thrillereknek is megvannak a saját szabályai, néhány klisé elkerülhetetlen. Nem másodosztályú, hanem elsőrangú filmet akartunk készíteni. Ha az ember horrorfilmet akar gyártani, a valódi horrort kell megcéloznia, s nem szabad csak félig vinnie a dolgokat. Nagy örömmel dolgoztunk Lionel Delplanque-kal. Az ő műve, különösképpen a forgatókönyv, a meseszövés szerkezete, a horrorfilmek kódrendszerének játékos megközelítését hordozza. Erre a műfajra egyértelmű nyitottságot éreztünk a közönség részéről, különösen, ha a film látványos formanyelvvel párosul.
Beszélgetés Clotilde Courau-val

- Hogyan határozná meg a Mélyen az erdőben világát?

- Ez egy fantasztikus, rettenetes mese, de szigorúan mese. Tim Burton filmjeire emlékeztet, amelyeket nagyon szeretek.

- Félt néha a forgatás alatt?

- Gyakran valóban féltem. Először is, mert Sologne-ban egy olyan kastélyban forgattunk, amelynek környéke a háborúban SS megszállás alatt volt. Ebben a kastélyban egy szerb tábornok lakott, aki a forgatás során több ízben is odajött hozzám, és azt mondta, ő már többször találkozott a kastély márkijával, és nem kell félnem, ő megvéd engem. A valóságnak és a fikciónak ez a keveredése félelemmel töltött el.

- Ön olyan színésznő, aki belemegy az őrületbe, hogy meg tudja formálni szerepét vagy mindössze arról van szó, hogy,, bizarr módon, a valóság és a fikcó találkozott egy adott pillanatban? Érzékeny-e ön a horrorfilmek szorongató hangulatára?

- Ha a történetet jól mesélik el, jól van szerkesztve, akkor hagyom, hogy megragadjon a szorongás, de nagyon hamar ki tudok belőle lépni, elég hozzá egy kis elem: egy rossz trükk, rossz világítás, nem eléggé hiteles helyzet...

- Gondolja, hogy a mesék kettős olvasatot hordoznak, egyet a gyermekek, egyet a felnőttek számára?

- Úgy gondolom, ebből a szempontból nincs felnőtt vagy gyerek. Csak emberek vannak, akik képesek a képzeletükre hagyatkozni.