Kísérleti Gyilkosság

És valóban, egy teljesen sima filmkezdet (a rendőrség kiszáll a gyilkosság helyszínére egy folyóparton), amilyet ezerszer láttunk már, egyszerűen arannyá változik, amint megjelenik Sandra Bullock, mint Cassie Mayweather nyomozó. Nem vicc, ez az első pár perc már egy olyan szintet állít be a filmnek, hogy nehezen tudjuk elképzelni, hogy a végén elégedetlenül távozunk majd (mint ahogy nem is így fog történni). A filmre végig jellemző marad az alanyiság, hogy mindent Cassie szemén és személyén keresztül élünk meg, és ez jó, de még korántsem minden.

Ez a film egy kis Hálózat Csapdájában, ami nem kis dolog. Ezt a meglehetősen hízelgő címet a következőkkel érdemelte ki. Először is, mint a Net, ez a film is egy korszerű jelenséget mutat be, sőt, mi több, felhívja a figyelmünket annak veszélyeire. Másodszor, de nem utolsó sorban, teszi mindezt hitelesen, a valósággal összevethető módon. Amennyivel kevesebb, mint a Hálózat csapdájában, az az, hogy ez azért mégsem egy klasszikus történet, jól meg van csinálva, de nem az.

A történet arról szól, hogy fiatalok bűnöznek, gyilkolnak, mégpedig úgy, hogy közben mindent tudnak a kriminalisztika mai állásáról. A Törvényszéki Orvosszakértők és az FBI Akták c. Discovery Channelen látható sorozatok iszonyat népszerűek, és ugyanennyire izgalmasak. Olyan ügyeket tárnak fel, illetve visznek a bíróságra jól bizonyítható formában, melyekre minden hétköznapi ember -köztük az elkövető- azt mondaná: kinyomozhatatlanok. Az van ugyebár, hogy akármennyire jó sorozat is a Columbo, a valóság egészen másképp működik, a gyilkosok gyakran nem az áldozat feleségei/férjei, kollégái, hanem olyan személyek, akik gyakorlatilag semmilyen módon nem "linkelhetők", nem hozhatók összefüggésbe az áldozattal. Az ilyen bestiális bűntények az élet legsötétebb oldalát képviselik, és gyakorlatilag szinte kinyomozhatatlanok. Sandra Bullock maga is már szerepelt egy ilyen bestiális bűntény áldozataként a Nyom Nélkül c. (általunk mélyen elítélt) filmben. Ez a film azt a roppant rémisztő helyzetet mutatja be, hogy mi van akkor, ha az ilyen brutális bűntények elkövetői nem teljesen hülyék, sőt, éppenséggel mindent tudnak, amit a nyomozók. Az eredmény több, mint rémisztő, egyszerűen egy új, lehet, hogy sajnos aktuális fejezete a kriminalisztikának.

Mert gondoljunk bele, "normálisan" az elkövetők nem igazán okos emberek, és hibát hibára halmoznak, és csak azért nem könnyű elkapni őket, mert mondjuk nem szerepelnek a rendőrség nyilvántartásában, és így meg kell várni, hogy valamikor valami (más) miatt lebukjanak, és DNS mintát vegyenek tőlük. A nyomozók a legapróbb nyomokat is, mint szőrszálak, szöszmöszök, földdarabok, ételminták, ruhaszövetek, perdöntő bizonyítékként tudnak felhasználni. Szinte a semmiből is képesek egy nagyon konkrét valamit elővarázsolni. A legapróbb mikroszkopikus nyomok, ahogyan azt a nyomozók képzelik, a tettesek hibájából maradnak hátra. De mi van akkor, ha valaki nem hagy semmiféle nyomot, csak olyat, amit szándékosan tesz oda, és így, azon felül, hogy saját magát teljesen távol tartja az ügytől, valaki mást alaposan belekever a dologba. Ez egy olyasfajta rémálom, mint amit Hálózat Csapdájában láttunk, és körülbelül ugyanannyira valóságos is. Az is nagy leleménye a filmnek, hogy az elkövetők tinik, szociopata tinik, akik azt gondolják, penge agyuk van, és akármit megengedhetnek maguknak. Velük szemben a kriminalisztika részéről két nyomozó, Ben Chaplin a profi, és Sandra Bullock az intuitív profi szerepében küzdenek. Látni fogjuk, ha nincs néhány apróság, amely miatt Sandra Bullock szagot fog, a Ben Chaplin által képviselt profi kriminalisztika teljes megelégedettséggel le is zárta volna az ügyet, úgy, hogy a valódi gyilkosok szabadlábon maradnak.

Egy eléggé normálisan felépített történettel van tehát dolgunk. Kedvencünk az a rész, amikor Cassie kihallgatja az egyik srácot, és feltűnik neki, hogy noha mindketten azt állítják, hogy nincsenek jóban, közös szlenget használnak, illetve nem is egy egész szlenget, csak egyetlen egy szavacskát, azt, hogy kiakadni, úgy, mondták, hogy "to get spinned", és Cassie Mayweather nyomozó felfigyelt erre az apróságra. Az is nagyon pöpec, ahogyan Sandra Bullock megformálja a karakterét, a régebben törékeny, és most már kemény nőt, ott ül Ben Chaplin mellett, és ugyanaz a színésznő, aki máskor a zavarban lévő, halál aranyos csajt alakítja, most olyan keménységet áraszt, hogy harapni lehet. A filmnek ugyanakkor vannak gyenge pontjai is, például a film vége utáni lezáró, lecsengető jelenet akadémikus, értsd, a stréber diákok írnak ilyen filmlezáró jeleneteket. Hasonlóan, a fő küzdelem is eléggé didaktikus, amúgy jó, meg minden, csak az adott pillanatban nem kellett volna azt mutatni, hogy Sandra most arra gondol, hogy őt mekkora sérelem érte, és, hogy most ezért vág vissza. Ennek a sérelemnek az éreztetésére már ott volt az egész film teljes hossza, és így favágásnak minősül, hogy mégegyszer külön bevágták.

Kellemesnek nem kimondottan kellemes film, de ez a témájából adódik, ám a maga szerény módján mégis a jó filmek táborát gazdagítja, és a Sandra Bullock-os filmek között is a jobbak közé tartozik.