Hajó a Vége

Cuba Gooding Jr. (Lesz ez még így se, Egy gyilkosság forgatókönyve, Robbanáspont) nem nagyon szokott vígjátékokban szerepelni, helyette inkább háborús/férfias, vagy csak simán komoly filmekben láthattuk eddig (Férfibecsület, Pearl Harbor, Vírus), és ezek nagy részében Gooding jellemzően "fekete volt, és büszke rá". Az afro-amerikai színészek egy újabb generációjának az egyik legfoglalkoztatottabb alakja ő, bár minket a magunk részéről nem mindig győzött meg a tehetségéről (a Jerry Maguire-ben viszont elég jó volt). Akárhogyan is, Cuba feszeng egy vígjátékban, még egy ilyen egyszerű típusúban is, mint amilyen a filmünk.

Partnere, Horatio Sanz (Nick) szinte teljesen ismeretlen lehet a mozinézők számára, mivel eddig csak jelentéktelen filmek mellékszerepeiben tűnt fel, azt is csak amerikai forgalmazású filmekben. Szóval adott két nem túl biztos vígjátéki hátterű színészünk, természetesen egy fekete és egy fehér, ahogy ez már mostanában már szinte íratlan szabályként működik a Hollywood környéki komédiákban. A történet, amiben részt vesznek, ha lehet, még gyengébb lábakon áll.

Jerry és Nick folyamatosan csajozási lázban égnek, Jerry (Cuba Gooding Jr.) a friss szerelmi csalódása miatt, nagydarab és ostoba haverja pedig csak úgy, talán a forgatókönyvíró kedvéért. Nick egyszer csak megvilágosodik, mivel az egyik ismerőse egy szexmániás cicababával távozik egy partiról, miután elmesélte, hogy az "ilyen nőket" leginkább egy luxushajóúton lehet felszedni. A film szinte már az első perceitől kezdve kimutatja a szexista és nagyon egyszerű foga fehérjét, itt még csak a nagymellű szőke nő típust próbálja tárgyként kezelni, de később lesznek még cifrább dolgok is. Az utazási irodában, ahol Nickék megvásárolják a szex-utat, két meleg szolgálja ki őket, és az egyikük "bosszúból" (ahogy főhőseink látják) egy homoszexuális tengeri hajóra osztja be Nicket és Jerryt. Ezzel feltárul annak a lehetősége, hogy hosszú perceken keresztül az legyen a fő humorforrás, ahogy hőseinknek lassan esik le, hova is kerültek. A két "kanos" fiú borzasztóan szenved, hogy egy nők nélküli hajóra tévedtek, és minimum 4 napig senkivel sem jöhetnek össze. Mivel nem történik semmi említésreméltó sem a hajón, sem a forgatókönyvben, be kell érnünk nagyon gyenge helyzetkomikumokkal (Nickék egymáson henteregnek, és ezt mások félreértik), selypítő és borostás nőimitátorokkal, illetve Roger Moore látványával, aki ezúttal egy idős meleget játszik. Így telik el jó sok értékes filmidő, majdnem a semmivel, aztán hirtelen fordulatként előjön Roselyn Sanchez (Csúcsformában 2.), hogy legyen kibe beleszeretnie a romantikusabb szereplőnknek. Jerry beleszeret, és miközben ők ketten egy csomó érdekes dolgot művelnek együtt (hihetetlen, de előkerül a jól ismert banán is, hogy Gabriella megossza Jerry-vel és velünk az orális képességeit), a lány nem tudja kivel áll szemben. Gabriella azt hiszi Jerryről, hogy meleg, Jerry nem vallja be neki, hogy nem az, bár pontosan nem derül ki, miért. Közben Nick egy svédnek kitalált nagymellű szőkét kerget, és borzasztó gusztustalan akciókba keveredik a svéd napozócsapat edzőnőjével.

Ráadásul a homoszexualitást, vagyis történetünk fő vonalát nem bírja normálisan kezelni a film, mert miközben főhősünk, Nick rájön, hogy nagyon jól elvan a fiúkkal, és remekül rá tud hangolódni a transzvesztitának kinéző új barátja érzéseire, mégis, amikor egyik reggel a film egyik legszebb pasija mellett ébred, épp hogy nem kezd el hányni. Fura az egész, mindenesetre ennyire egyszerű stílusban talán nem kellene felvállalni egy ilyen érzékeny kérdést. Az, hogy a film mégis megteszi, végülis mindkét oldalnak rosszul sül el, a stúdió és a producerek mindössze 8 és fél milliót "kaszáltak" a filmen (ami mindenképp nagyon kevés, még úgy is, hogy nem tudjuk, mennyiből készült a film), a másik oldal, vagyis mi viszont, ha lehet, még rosszabbul jártunk, hiszen egy derűs-vicces "nyáresti" vígjáték helyett egy erőltetett, durván szexista, néhol kifejezetten gusztustalan filmet kaptunk, elvileg vígjátéki köntösben. (Szegény Roger Moore-t nem tudjuk elképzelni, hogy mi vette rá, hogy egy nyomulós idős meleget játszon el, aki a film végén egy ismeretlen nővel kerül összhangba, vagyis kvázi "kigyógyul a bajából").

Az ilyen filmek nem szórakoztatnak, csak egyszerű sztereotípiákat sulykolnak az agyunkba, és ahelyett, hogy könnyed humorokkal kötnének le minket, az egyetlen dolog, amivel hatni próbálnak a nézőikre, az nem más, mint esetünkben 12 nagymellű szőke nő. Ennél azért többet várnánk egy mozijegy áráért.