keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
\"tartalom\"
Good bye, Lenin!
Egy Ht Pesten s Budn
Kontroll
Balh
Mtrix - Forradalmak
Pink Floyd - Live At Pompei
Grazia Szigete
Titokzatos Foly
Kapitny s Katona - A Vilg Tls Oldaln
Tiresia
Holdfnyv
Gynyr Mocsoksgok




  2003-11-17

Balhé
 Crime Spree 2003.

Bénák gyülekezete

A nem vérengzős krimiknek mindig is nagy rajongótáboruk volt, hát még az olyanoknak, amelyekben jófej bűnözők bénáznak végig egy teljes filmet. A szerencsétlenkedő, nem igazán profi bűnözők nemcsak szimpatikusak a nézők szemében, hanem legtöbbször igen szórakoztatóak is, és nincs ez másként a Balhéban sem, ahol nagy tömegben mozognak a nem csúcsformájú gengszterek.



Nem zavarjon meg minket, hogy egy kanadai és angol filmről van szó, mert főként francia szereplők játszanak benne, a helyszín pedig szinte kizárólag Chicago. A történet szerint négy francia bűnöző egy tengerentúli munkát vállal el, pontosabban egy betörést Chicagóban, ami aztán egyáltalán nem úgy sül el, ahogy akarták. A bandafőnök szerepében nem mást, mint a franciák fő-fő színészét, az általunk általában nem sokra tartott Gerard Depardieu-t láthatjuk, ezúttal meglepően jó formában. Depardieu egy nagy mackó, aki eddig még nem győzött meg minket arról, hogy egy igazi színész is, bár egy jó-közepes szinten eddig minden filmjében (pl. Apám, A Hős, Vatel, Danton, Zöld Kártya) el tudott lavírozni. Ezúttal sem kellett igazi drámai alakítást nyújtania, viszont amit kellett, a jólelkű, kicsit naív bandavezért (Daniel Foray), azt remekül eljátszotta. Rajta kívül a többi színész is jó választásnak tűnt, és a sokféle, eltérő típusú karakterből egy színes (és egyben balfék) csapat állt össze, amely szemmel láthatóan mindenre készen állt a "a nagy balhé" kedvéért.

Színes csapat ide, vagy oda, egy rendes történet nélkül ezzel még nem mennénk semmire. Brad Mirmam forgatókönyvíró-rendező, aki olyan felejthető filmeknek írta a könyvét, mint a Madonna-s Tanú Teste (Body of Evidence), vagy a Hegylakó 3, most kicsit jobban összekapta magát, és ha némileg klisészerű sztorit is vetett papírra, legalább humoros és fordulatos formában tette mindezt.

Daniel kis csapata megérkezik Chicagóba, és már az első percektől elkezdődik a fokozott ügyetlenkedés, vagyis folytatódik az a rablási stílus, amit még az első jelenetben láthattunk, egy párizsi "akciójuk" során. Hiába vannak tele jó szándékkal, Danieléknek nem jön össze szinte semmi. Vagyis, ami összejön, az mind egy rossz vonalat képvisel. Ellopnak egy autót, amiről kiderül, hogy egy helyi bandafőnök kedvence tereptárgya, amit ezer közül is kiszúrna, és amiért persze ölni is képes. Természetesen. Aztán elmennek a rablásra, de rájönnek, hogy rossz címre mentek. Bár később kiderül, hogy fondorlat is van a dologban, nemcsak bénázás, hőseink, nem meglepő módon, rövid idő alatt Chicago legsokoldalúbban üldözött franciáivá válnak. És ez az, ami tetszik nekünk. Mármint az, ahogy a sok igazán kemény gengszter között (akiknek az egyik főnöke maga Harvey Keitel, a színész, aki vagy gengsztert, vagy zsarut játszik, mást nem nagyon) a mi zavart kis csapatunk megpróbál talpon maradni, elvégezni a rájuk bízott melót, aztán szépen hazamenni Franciaországba. Ez nem megy nekik könnyen, de ezalatt mi legalább jól szórakozunk. Előjönnek a már-már szokásos beszólások az amerikai-francia szokások különbözőségéről, a helyi feketékkel való sajátos kapcsolattartás, és még több olyan elem, ami mulatságos, vagy szórakoztató tud lenni.

Persze egyáltalán nem hibátlan a film, még a saját keretei között sem, látunk benne értelmetlenül durva erőszakot, kiszámítható és kitalálható csavarokat, korrupt FBI-ost, stb, vagyis nem feltétlenül az eredeti ötleteivel hódít ez a film. Mégis, ebben a gengszter-rablós műfajban jól megállja a helyét, bár például jócskán lemarad a Banditák mögött, ami mégiscsak egy eredeti sztori volt, és többet is lehetett rajta nevetni.

Nem tudjuk, mennyire volt sikeres a film a mozikban, csak annyit tudunk, hogy mindössze 10 millió dollárnyi pénzből készült, ami két ekkora színésszel (Depardieu és Keitel) a fedélzeten még inkább elenyésző összegnek tűnik. Akárhogyan is, ha valamelyik este egy vicces krimire vágynánk, amiben nincs túl sok erőszak, akkor nyugodtan kössünk ki a Balhénál. Nem dobunk tőle egy hátast, de jól szórakozhatunk rajta, és az már nem rossz.

-lee tábornok-
2003-11-17

 




oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13