Gyönyörű Mocsokságok

Audrey Tautou-nak ez nem az első filmje, amiről, ha minket kérdez, szívesen lebeszéltük volna. Egyrészt Melanie Griffith esetét juttatja eszünkbe, aki teljes erőbedobással veti bele magát olyan alacsony költségvetésű filmekbe is, mint a Még Egy Nap A Paradicsomban, vagy a Cecil B. Demented, amely filmek tekintetében természetesen nem a költségvetés a problémás. Audrey Tautou is talán azt gondolja, hogy a puszta személye bármilyen forgatókönyvből olyan jó filmet eredményez, mint amilyen az Amélie Csodálatos Élete volt, ám tapasztalatunk szerint nagyot téved.

Ezt a mostani filmet egyébként azért sem tanácsoltuk volna neki, mert művészfilmes körökben mégiscsak az egyik legkedveltebb francia sztárról van szó, és így kellemetlen mellékzöngéje van annak, hogy ő Londonban "csak egy menekült". Oké, hogy id. Depardieu a Zöld Kártyában már átesett ilyesmin, de a kettő, sajnos mégsem ugyanaz. Neki ugyanis nem kellett 2x orálisan kielégítenie izzadt és dagadt főnökét egy varrodában, majd a szállodai főnökével is prostituálódnia, úgy, hogy még azt is kihangsúlyozzák, hogy akkor veszítette el a szüzességét. Tetejébe mindennek pedig fő életcélja az, hogy egy mocskos szobában kioperáltassa a veséjét, és a pénzen "Amerikába" szökjön. Holtbiztos, hogy őrült nagy butaságként hangzik, de mindenképp igazat adnánk azoknak a franciáknak, akik Audrey-t árulónak neveznék, de mindegy.

A film címét egyébként nem értjük, de akármit is jelentsen, ahhoz, amit a vásznon lehet látni, semmi köze, tehát nyugodtan tekinthetjük egy darab jól hangzó mondatnak. Amúgy a film egy hotelban játszódik, itt melózik "Amélie", fekete munkásnőként, ugyancsak itt melózik és ugyancsak feketén Okwe, a film férfi főszereplője is, aki még igaziból is fekete. Okwe (Chiwetel Ejiofor) Nigériából menekült, és végzettségét tekintve orvos. Neki az az életcélja, hogy visszamenjen, és a kislányával legyen, akinek az anyját megölték.

A Gyönyörű Mocsokságok, sajnos egyike azoknak a filmeknek, melyek a környezet bemutatásában majdnem teljesen kimerülnek. A film nagy része arra megy rá, hogy egy menekülteket feketén alkalmazó, fura hangulatú hotelt bemutassanak nekünk. Szó, ami szó, ez a film legjobb része. Az is tény, hogy ezt a kicsit kísérteties hangulatot egészen jól sikerül kialakítani. Éjfél elmúlt, és Okwe egyedül ül a recepciónál. Bejön egy telefon, az egész épület gyakorlatilag üres, ő mégis halkan válaszol, mintha nem akarná zavarni a vendégeket, akik alszanak. Nagyon jó. Majd közli, hogy ilyenkor már nincs konyha. Ha valaki sétált már el "fura kis hotelek" mellett, akár Budapesten is, az igazán tudja értékelni ezt a hangulatot.

A problémák természetesen a történettel kezdődnek, ott, hogy ezt a sejtelmes környezetet hova futtatja ki, hogy milyen történet alakul ki ebből az ősgomolyból. Kezdetben persze a történet is sejtelmes. Okwe egy emberi szívet talál egy toiletben. Pont olyan ez, mint a Kék Bársony füle, amit Cooper Ügynök szed össze a mezőn, leszámítva, hogy ez itt csak egy hatásvadász zsákutca. Azért hatásvadász, mert nagyságrendekkel erőteljesebb hatást tesz a nézőre, mint amennyi értelme van a film és az egész történet szempontjából. Hogy konkrétak legyünk, az wc-ben talált emberi szív oda vezet, hogy a hotelban illegális sebészi beavatkozások zajlanak, éjjelenként, és ha valaki meghal, akkor darabonként húzzák le a wc-n. Na jó, ez még leírva is sok, annyira durva és annyira nincs értelme.

Később az egész vese-eladási cselekményszál annyira redukálódik, hogy ez egy kockázatos dolog, melynek segítségével útlevélhez juthatnak a bevándorlók. És akkor amiatt izgulunk, hogy Amélie tényleg eladja-e az egyik veséjét, illetve, ha erre sor kerül, hogy túléli-e a műtétet.

Kriminek mindez nagyon gyenge és összeszedetlen. Egy, a bevándorlók világába bepillantást kínáló filmnek pedig túl kevés, mert egyáltalán nem kapunk teljes képet arról, amiben élnek.

De a film leggyengébb pontja, az a befejezése, ha valaki utálja a nyálas "Hollywood-i" befejezéseket, akkor ez, ortodox angol művészfilm létére az. Amúgy egyébként simán azt mondhatnánk rá, hogy "nem is olyan rossz film", de az HBO-n valamelyik nap lement egy bevándorlós film, amit talán még moziban sem adtak, és kábé milliószor jobb volt, mint ez, mert volt benne legalább valami.