Mix

Kicsit fura érzéssel kezdjük el nézni a filmet, amiatt az érdekes körülmény miatt, hogy ez a második film, amit látunk a Filmszemlén, és ez a második is egyben, aminek idegennyelvű a stáblistája. Persze ehhez is hozzá lehet szokni, mindenesetre mi felkaptuk a fejünket, amikor megint fordítva kellett olvasnunk a többségben magyar színészek neveit. No, mindegy, nézzük inkább a filmet, Steven és Robert Lovy magyar származású amerikai alkotók filmjét.

Szokatlan a kezdés, szinte még nem is tudjuk azonosítani a későbbi szereplőinket, rögtön internetes pornó-oldalak tűnnek fel, amik előtt egy fiatal srác maszturbál, két jeleneten belül kétszer is. Biztos nem véletlenül ragadta meg a forgatókönyvíró-rendező-vágó Steven Lovy ezt a lehetőséget főhősünk kezdeti jellemábrázolására, mindenesetre mi nem ismerjük (el) ezt az okot. Aztán kicsit tágul a kép, látunk egy apát, Pétert (Kulka János), aki fenyegetően erőlteti fia zongorista karrierjét, meg látunk egy másik amerikai srácot (merthogy Los Angelesben vagyunk, az egymásba átmosódó, klipszerű képek szerint), aki, mint kiderül, hősünk egyetlen barátja. Mitchell, a főszereplőnk (Alex Weed) jó tanácsokat kap a barátjától a zenére, élete értelmére vonatkozóan.

A barátot a magyar reklámok örökös arca, szinte egyetlen, rengetegszer alkalmazott fiatal értelmiségi-karaktere, Andrew, amúgy Budapesten élő amerikai srác játssza. Ennek nincs igazán jelentősége, mivel Andy jól játssza a kis szerepét, talán csak annyi, hogy ekkor már látjuk, nem Los Angeleshez, hanem inkább Budapesthez fog kötődni a film. Így is lesz, egy korábban már bevágott jelenetben láttuk, hogy lezuhan egy lépcsőn egy idős bácsi, valahol hangsúlyosan nem Amerikában, úgyhogy nem lesz váratlan fordulat, amikor értesülünk róla, hogy Mitchell és apja Budapestre indul Péter apjának a temetésére.

Apropó, Budapest: a film egész ideje alatt szinte végig angolul beszél mindenki, olyan természetességgel, ahogy azt a filmbeli magyar pornóoldal-modelltől, egy magát taxisnak kiadó fiútól, vagy egy táncház vezetőjétől "joggal elvárhatnánk", és csak néha szakítja meg ezt az angol-folyamot egy-egy hazai párbeszéd.

Mitch tehát megérkezik apjával az Óhazába, ahol Péter borzasztóan ridegen bánik az édesanyjával, és hamar magára hagyja őt és a fiát. Mitch egyébként egy nagyon nyitott és szeretetreméltó karakter, amit egyrészt joggal elvárhatunk filmünk főhősétől, másrészt pedig ez a pozitív, és nagyjából árnyalt személyiségkép emeli ki a filmet a középszerűségből. Mitch kedves és érdeklődő a nagyanyjával, és vele tölti szinte az egész első budapesti napját is, ami nagy szó egy huszonéves turistától.

Miután kellően megkedveltük főhősünket, a forgatókönyv kicsit "bekeményít", vagyis kalandokba sodorja a főszereplőt, és hamar megláthatjuk, hogyan reagál Budapest egy új amerikai jövevényre. Mitch első útja egy kuplerájba vezet, ahova egy nyitott kacsával közlekedő ál-taxis srác viszi el, aki természetesen nemcsak amerikai angolul beszél, de mint később kiderül, ő maga is amerikai, és ezzel együtt rögtön csúnyán átvágja Mitch barátunkat. Ezek után Mitchet kidobják a kuplerájból is, ahova csak azért ment el, mert még a Los Angeles-i otthonában, az interneten látott egy kikötözött, láncokkal ellátott, meztelen nő képét, akibe rögtön beleszeretett, és akit ki más, mint Gryllus Dorka fog eljátszani. (Jót tenne Gryllus Dorka színésznői karrierjének, ha nem mindig vetkőzős-rosszlányos szerepkörben láthatnánk őt).

A sajtóanyag szerint Bea (Gryllus Dorka) egy fétises-pornókép-modell, akit a pasija (Kolovratnik Krisztián/a filmben Csaba) fotóz, és aki hangsúlyosan nem prosti, mert nem vállal el például pornó-videókat sem. A fotókat egy Rudolf Péter által alakított maffiózó-pornókirály pénzeli, aki fehér poros zacskóval motiválja Csabát abban, hogy vegye rá a barátnőjét a pornófilmezésre is.

Miután megismertük új szereplőinket, lassan össze is áll a teljes szereplőgárda, a Csaba/Bea/Mitch-hármasból lesz egy remek szerelmi háromszög, a taxis amerikaiból Mitch jó haverja lesz, a táncházas Ferenc munkát ad a fiúnak, a nagymama pedig türelmesen várja haza az unokáját a nagy kalandok után.

Elég sok minden zavaró a filmben ahhoz, hogy igazán működőképes filmnek tartsuk, vagy hogy például szívesen megnézzük másodszor is (ami pontos értékmérőként szokott működni nálunk).

Ilyen például az a szemlélet, ahogyan a budapesti életet próbálja valamiféle belsős-amerikai szemszögből bemutatni. Mivel a Lovy-fivérek éltek itt, Budapesten néhány évet, kifejezetten nem egy amerikai turista-szemlélettel akarták láttatni a filmbeli eseményeket, bár, szerintünk még az is jobb megoldás lett volna. Így egy furcsa hibrid-valóság kerül elénk, egy népzenével, magyar történelemmel átitatott kép, amiben eközben minden járókelő amerikai angolt beszél (kivéve a nagymamát, de tőle nem is várnánk el az akcentusmentes beszédet), az egyetlen szórakozóhely, amit megneveznek, az a Dokk (ami egy szűk réteg tág pénztárcájának szóló klub), a fő külsős helyszín a Vörösmarty tér, és a két társaság, akivel Mitch ismeretséget köt a fővárosban, az a néptáncosok, illetve az alvilág. Ez a felszíni világ nem életszerű, és nem is lehet vele nagyon mit kezdeni.

Kevés érzelemtelített jelenetre emlékszünk a filmből, és az szinte mind a nagymama figurájához kötődik, Koós Olga tényleg remek játékával bemutatva. Fel-felkap még a film egy-két szálat (Bea pornó-barátnője nem árulja el vőlegényének, hogy mi a munkája, magának veszi meg a karikagyűrűt, a taxis fiúról kiderül, hogy a családja fontosabb számára, mint a pucér csajok, stb...), de ezeket a történet nem bontja ki eléggé, így nem lesznek fontosak sem.

A színészi játékok általában nincsenek a toppon, a nagymama és az egy Alex Weed kivételével, aki remekül játszotta el a hazatérő, félig magyar, trendi és érzékeny DJ-srácot. Gryllus Dorka helyenként túl merevnek tűnt, helyenként pedig annyira túl természetes hanglejtésben beszélt, mintha tényleg az utcán "kaptak volna el" a rendezők egy amatőr színésznőt Bea szerepére. Kolovratnik Krisztián egy rosszfiút alakított, aki a film nagy részében fehér porokat szippantgatott az orrába (ez is ritka kép a magyar filmekben), és bár nem adódott számára sokféle kifutási lehetőség ebben a szerepben, azért akadt egy-két jó, pontosabban félelmetes pillanata (amikor például kikötözve vallatja a csaját, mit csinált előző nap). Rudolf Péter kicsit túlzásba vitte a maffiózós keménykedést, Kulka János pedig nyilvánvalóbbá tehetett volna egy-két be nem mutatott, a karakterében zajló érzelmet.

Mindent egybevéve egy jó zenékkel "megküldött", jó-közepes filmnek tartjuk a Mix-et, aminek a látásmódja többször idegennek tűnhet a magyar néző szemében. A története nem eléggé átgondolt, a színészvezetése nem magabiztos, és még sorolhatnánk hiányosságait, de ami a legkevésbé szimpatikus benne, az a látásmódja, ahogyan Budapestet, illetve az itteni életet ábrázolja.