Montecarlo!
Van egy barátnője, Annamari (Pikali Gerda), aki maga is ott tanít az isiben. Mindezt úgy kell csinálniuk, hogy se a diákok, se az igazgató (Koltai Róbert) ne vegye észre. A diákok persze mindent tudnak, és tök nevetséges az egész. Mucsi az anyjánál lakik, aki kisfiaként kezeli a negyvenes férfit, a lány, Annamari pedig egy putrihoz erősen hasonlító házban, szóval minden adott egy Mr. Bean-szerű vígjátékhoz.
Amikor egyik este elmennek szórakozni Szentendrén, az a film egyik legjobb része: Mucsi Zoltán olyan remekül táncol, hogy ami áttörésre szüksége van egy filmnek ahhoz, hogy megtalálja az utat a közönséghez, hogy megtörje a jeget, azt ez a táncolás megteszi.
De az estének ekkor sajnos, még nincs vége. Elmennek ugyanis egy kaszinóba, ahol Mucsi karaktere egymás után találja ki a nyerőszámokat a rulett-asztalnál. Itt van az, hogy elkezdünk gyanakodni, hogy hátha a film címe esetleg a kaszinók világára akar utalni. Részünkről egyébként még ez is rendben lett volna, ha nem az az összes történet, hogy Mucsi Zoltán kitalálja a számokat, és ezt a tulajdonságát kell felhasználni arra, hogy pénzt szerezzenek az iskola újjáépítéséhez.
Sajnos, azonban a film pontosan erre az útra lép rá, és innentől minden arról szól, hogy oda, mármint Montecarlóba kell menniük a szereplőinknek, és ott sok pénzt kell nyerniük, különben végük. Hangsúlyozzuk, akár a film előnyére is válhatott volna ez a cselekményfordulat, csak pont nem ez történt.
Eddig annak örültünk, hogy Koltai Róbert (hasonlósan Mucsi Zoltánhoz) végre nem a szokásos formáját hozza, mármint hogy nem a szokásos karakterét játssza. Mondtuk is magunknak, "hm, ezt eddig még nem láttuk Koltaitól, és tök jó". Innentől azonban, ahogy a film leegyszerűsödik erre a pénzszerzési szükséghelyzetre, plusz szám-kitalálási képességre, fura dologra leszünk figyelmesek.
Egy idő után rádöbbenünk, hogy mi a furcsa Koltai mostani alakításában, hát az, hogy nem nevetünk. Percekkel ezután a felismerés után már komoly nosztalgiával gondolunk a Miniszter Félrelép-re is, amit egyébként nem is kedvelünk. Egyszerűen furcsa, hogy viccesnek tűnő, vicces szándékú jelenetek teljesen hatástalanul puffogjanak el a levegőben. Márpedig itt éppen ez történik, ráadásul nagy mennyiségben.
Szenvtelenül nézhetjük a bénázásokat, amik elvileg viccesek, anélkül, hogy nevetnénk, ráadásul ott figyel a vásznon két olyan színész, akiknek a filmjeit pont nem így szoktuk nézni. Szóval fura.
A furaságot végig erősíti egy olyan jelenség, amiről szinte nem is merünk beszámolni, mert ha igaz, amit láttunk, az gyakorlatilag a botrány határát súrolja. Az van, nem is tudjuk, hogyan mondjuk ki, szóval az van, hogy a film számos helyen teljesen életlen. Ilyet egyszerűen még nem láttunk, szívesen gondolnánk, hogy a mozigépész volt, de sajnos tudjuk, hogy nem ő, mert bizonyos pontjai élesek voltak a képnek, csak pont nem azok, amik kellett volna, hogy élesek legyenek. Egyszerűen példátlan ez a jelenség. Szinte azt kell gondolnunk, hogy nem csupán az élesség-állító ember ("focus puller") hibájáról lehet szó, hiszen van olyan jelenet, ahol az élesség-állítás eleve reménytelen volt. Az Erzsébet-hídon várja Pikali Gerda, hogy Mucsi megérkezzen. Ezt jó távolról fényképezték, távcsőszerű nagy erejű nagyítással, amire az jellemző, hogy a lány mögött akár 5 méterrel álló emberek is már teljesen homályba veszhetnek (nulla mélységélesség). Ehhez képest Mucsi hosszú másodperceken keresztül igyekszik a lány felé, mialatt végig életlen. Amikor aztán közel ér hozzá, a kamera elkezdi váltogatni, hogy mikor melyikük legyen éles, nos ez a legrosszabb. Ez a hiba, úgy tűnik, magába a fényképezés koncepciójába volt beépítve. Máskor, a legváratlanabb helyzetekben válik életlenné egy-egy szereplő a háromból, de akad olyan extrém eset is, amikor Koltai Róbert egy fa leveleit eszegeti, nagyon közelről fényképezve, a vásznon csak az arca látszik, és több másodperc erejéig teljesen homályos. Ez szintén teljesen érthetetlen.
A másik, ami érthetetlen, az az, hogy Koltai Róbert egy fa leveleit dézsmálja, mi pedig csak bámulunk, mint a birkák. Nem arról volt szó, hogy valami vígjáték lesz? Van még a filmben egy érthetetlen rész, egy lány, aki elvileg nem tud magyarul, mégis, amikor Koltaiék hozzá beszélnek, folyton elneveti magát, elárulva, hogy érti, amit mondanak neki. Mindegy, legalább ő jól szórakozott.
Sajnáljuk ezt a filmet, amilyen jól kezdődött, senki nem hitte volna, hogy később ennyire padlót fog majd a görbéje (ami persze szubjektív, majd még megnézzük mégegyszer). Visszatekintve, legszívesebben azt vennénk, ha ez az egész rulett és Montecarlo-dolog pihent volna, és helyette a szentendrei tantestület mindennapos gondjait kísérhettük volna figyelemmel ilyen remek színészek előadásában.