Megtorló

A film egy FBI rajtaütéssel kezdődik, mely során egy gengszter csávó meghal, és ez már maga a bonyodalom, mert hamarosan kiderül, hogy ez a fickó nem más, mint Travolta, az egyik főgengszter fia. A leszámolás időnként a B-filmek szintjére süllyed, ekkor még azt hisszük, semmi, semmi, csak múló rosszullét, pedig nem az, hanem baljós árnyak, sötét felhők ezek szórakozásunk ekkor még derült kék égboltján.

Castle, az FBI-ügynök ezután hazatér a családjához, hogy feleségével és a kisfiúkkal boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Tetejébe mindennek, még egy össz-családi rendezvényt is tartanak, hogy az összes rokonuk ott legyen, aki él és mozog. Ekkor jönnek a bosszúálló gengszterek, és mindenkit halomra lőnek. Itt bizony már sokkal jobban aggaszt minket, hogy miféle filmre ültünk be. Először is, amikor a házban időző, épp fegyverekkel játszadozó apa és fia (Castle) meghallják a géppisztolyokat odakinn, és azt látják, ahogy épp Castle anyját lövik le, több tucat másik rokonnal együtt, körülbelül olyan könnyedséggel kapják fel a stukkereket, mintha csak azt mondanák, "show time". Később jön egy robbanás, amilyenhez fogható gagyit moziban még nem láttunk, még csak meg sem kísérelték úgy felvenni a felrobbant és égő bábut, mintha nem is bábu lenne. Ekkor a feleség és a kisfiú még egy külön helyen húzzák meg magukat a tengerparton, tehát itt a nagy lehetőség, megölték Castle anyját, kicsivel később az apját is, plusz az összes rokonát, most kellene abbahagyni a vérontást, hagyni, hogy a kissrác és a feleség megmeneküljön. Ráadásul hosszú perceken keresztül mutatják, ahogy a nő és a gyerek egész ügyesen menekülnek a gengszterek elöl, úgy, hogy Castle is a nyomukban van. Mindenki tudja, hogy ilyenkor, ilyen hosszas üldözés után már nem szokás, illetve nem is szabad lemészárolni valakit, hacsak nem a Sikoly egyik epizódját nézzük éppen.

A film agytröszt írója és rendezője azonban mást tartogat számunkra. Az utolsó percben a gengszterek mégiscsak lemészárolják a nőt és a gyereket. Castle ott térdel mellettük, belelőnek néhány golyót, majd végül, egészen közelről kivégzik (mellbe lövik).

Kivégzik, csak nem hal meg. Ekkor már azt hisszük, tisztában vagyunk a film színvonalával, pedig tévedünk, hiszen ekkor még azt hisszük, ez egy B-film, pedig csak C. Castle-t egy halász találja meg, aki természetesen bennszülött, és aki végül, néhány hónap múlva, felerősödve engedi útjára főhősünket. Tudjuk, hogy ez lesz, ám amikor megtörténik, feltör belőlünk az első kacagás a film során. A bennszülött azt mondja, "vaya con dios", és még le is fordítja, totál jelentőségteljesen, hogy az istenek kísérjenek utadon. Gyakorlatilag a good bye is ugyanezt jelenti (god be with you), amit egy rövid "bye"-val is el lehet intézni, de a film zseniális írója - rendezője a leghosszabb, legpatetikusabb formát választotta ehelyett.

A film a lehető legkülönfélébb módokon lep meg bennünket - a primitív színvonalával. Először is roppantmód véres filmről van szó, és tegyük hozzá, a vérengzés a filmben az író- rendező tehetségtelenségét hivatott takargatni, mint a népi mondás szerint a nagy autók a férfiasság hiányát. Látunk hegesztőpisztolyt, látunk tőrt beledöfni valaki fejébe, ugyanígy egy hatalmas fémpengével is látjuk valakinek a fejét kettéhasítani, vagy mi, látjuk valakinek a piercingjét fogóval kitépkedni az arcából, hogy csak párat említsünk.

A másik szint, ahol a film úgymond "kitesz magáért", az a történet szintje. Már ott nagyon zseniális, az elején, amikor a főhős kisfia egy pólót ajándékoz az apjának, ami majd jól megvédi őt a rossz szellemektől. Nos, ez a póló egész egyszerűen egy heavy metal halálfejet ábrázol, ez minden, illetve mégsem. A film végén több másik jelenettel egyetemben (amit a próbaközönség biztosan kivágatott volna az íróval-rendezővel, ha az hagyta volna) van egy jelenet, amelyben autókat robbantgat megtorló barátunk, és a végén a sok lángoló autót felülről mutatják, és lám, azt látjuk, hogy ezek a halott kissráctól kapott pólón lévő halálfej alakját rajzolják ki. Itt persze már vidáman kacag a közönség - kínjában.

Ugyanígy hiper-bénaság, hogy van egy karakter, aki Travolta fiát belekeverte az ominózus akcióba az elején, nos ez a karakter ugyancsak tiszta bénaság. Egyszerűen mindent elárul Castle-nak, a megtorlónak, amire csak szüksége lehet ahhoz, hogy elintézze Travoltát. De ez még mind semmi, még viccesebb, hogy Castle előtte még kínozni akarja, a kamu-kínzás után azonban elárulja, hogy a férfi igaziból utálja Travoltát, és mindent elmond önként. Tetejébe mindennek, ez az arc végig ott mozog Travolta körül, és a legátlátszóbb módokon manipulálja, mint valami gimnazista színdarabban. Az egyik ilyen manipulációs akciója után ott marad a vásznon pár másodpercre gonoszul örülni, hogy "haha, most jól megcsináltam", s ezzel nyomban bekerül a film 3 legröhejesebb jelenetébe.

Travolta maga is csúcs-gyenge a filmben, nem is tudjuk, miért vállalta el (hacsak nem a pénzért), annyira gagyi az egész. Ő maga, a nagy akcióhős, aki olyan remekül tud gonosz lenni, és talán jó is, most valami elbaltázott karaktert kapott ki. Karaktere egy bankár, aki a pénzt mossa a gengsztereknek, tehát nem egy igazi gengszter. Kifejlesztett egy idióta akcentust is, hogy a hangja inkább egy hisztis, de erőtlen őrültet jelentsen meg. Időnként rágyújt a pipájára, mint valami ideges földrajztanár, máskor kést döf legjobb barátja szívébe, megint máskor pedig egy égő autó lökhárítójához kötözik, és úgy vontatják, amíg ki nem gyullad ő is. Most komolyan, ilyen béna szerepet nem hogy Travoltának, de majd amikor a tévében megy majd, a szinkronhangjának sem volna szabad elvállalnia.

Az író-rendező, Jonathan Hensleigh részéről világos, hogy mi lehetett az elgondolás. Nyilván arra gondolt, hogy ha a Steven Seagal-féle Ölve Vagy Halva-ban megölhették a főhős egész családját, akkor most ő is megteheti. Jonathan Hensleigh azonban hatalmasat tévedett, úgy látszik, amit szabad Jupiternek, azt nem szabad egy ökörnek. Bizonyára azt gondolta, hogy ha a Rambo-ban működött, hogy egyetlen ember tonnányi fegyverrel elintézte az ellenséget, akkor itt is működni fog. Minden bizonnyal azt hitte, hogy a nézők majd megbarátkoznak a gondolattal, hogy ez egy egyszerű film (mondjuk úgy, primitív), és akkor majd ennek megfelelően fogják nézni, rágózva, popcornozva, adrenalinnal felturbózódva, magukat is hosszúkabátos igazságosztónak képzelve. Innen nézve azonban nagyon úgy tűnik, hogy Jonathan Hensleigh alaposan elszámította a dolgot. Lehet, hogy őt nem zavarja egy ennyire bénán, sőt, eszeveszetten összetákolt történet, mert ő nem lát különbséget, de minket zavar. Lehet, hogy azt hitte, álmából felriasztva is bármikor rendez egy ilyen filmet, mégis úgy néz ki, hogy tudása nagyon kevésnek bizonyult.

Jonathan Hensleigh egyébként írt már jobb filmet is, az Armageddon nem egy nagy dobás, de legalább nézhető, nos, ezt többed magával ő (is) írta. A Die Hard 3-at is ő írta, ami viszont már meglehetősen gyengére sikerült, s ő írta még a Jumanji-t (nem egy kedvenc filmünk), sőt, a '97-es Angyal-t is, ami ugyancsak nem egy jól sikerült film. Producerként azonban Bruckheimer Armageddonon-ján és Tolvajtempóján kívül részt vett Con Air-ben is, amely ugyancsak egy Bruckheimer-produkció, így már láthatott közelről igazi jó filmet is. Producerkedése révén tehetett szert remek befolyásra Travoltánál, lásd Con Air és Tolvajtempó, amely befolyás ennek a filmnek a kulcsa. Ez a film egyébként már nem Bruckheimer-produkció, de a két amerikai producer közül az egyik, Gale Anne Hurd éppen az ő élettársa.

A film egyébként sikeres lett, lévén tényleg eléggé gagyi, nem került túl sokba, ahhoz képest, hogy elvileg egy Travolta-film, mindössze 33 millióból készült, és ezt az összeget április óta már be is hozta, csak az USA-ban.

Elsőre az ember nem is érti, mi ez a film, és hogy jöhetett létre, de a film végén a leggagyibb 3 jelenetbe nem beleszámított legesleggagyibb jelenet mindenről lerántja a leplet. Eddig azt hihettük, egyszerűen az van, hogy egy képregény feldolgozását látjuk, és olyan, amilyen, de itt beugrik, hogy a kulcsszó talán a "VG", mint "video game". Lehetséges, hogy a film producerei arra spendíroznak, hogy majd kiadják a filmet video-játék formájában, a kölykök meg majd veszik, mint a cukrot, ők meg hatalmasat kaszálnak. Ezért nem zavarta őket a hipergagyi minőség, ezért nem vágták ki a póló halálfejének mintáját kirajzoló égő autókat sem, hiszen a video-játék lényege az egyszerűség. Lehet, hogy tévedünk, lehet, hogy nem is erről van szó, de elképzelhető, hogy az egész filmet csupán egy video-játék promóciójaként tekinthetjük. Akárhogyan is, ez a film az evolúciós skálán nem haladja meg az eldobható reklámtárgyak minőségét.