Apja Lánya

A film eredetileg J-Lo és Ben Affleck párosára épült, de a Gigli (amiben ugyancsak ők ketten szerepeltek, miközben az életben is együtt jártak) bukása után J-Lo a film plakátjára is alig került rá, mondván, hogy tulajdonképpen csak egy mellékszerep az övé. Ami persze igaz is, lévén, hogy a film arról szól, hogy Ben Affleck (Ollie) megözvegyül, és egyedül neveli a kislányát, akit J-Lo (Gertrude) szült neki.

A film előzmény-része egyébként tekintélyes hosszúságúra van nyújtva, 35-40 percnél esünk csak túl J-Lo és Ben Affleck románcán, valamint azon, hogy Ben Affleck, a nagymenő PR-os jól kirúgatja magát, sőt, szakmai öngyilkosságot követ el. Ez a majd háromnegyedórás előzmény egyébként nem túl jól sikerült, mert például a J-Lo-s jelenetek halálosan bénák, illetve közhelyesek, s a Gertrude és Ollie között dúló nagy szerelmet leginkább csak oda tudjuk képzelni, mert a film még odáig sem jut el, hogy bemutassa, hogyan ismerkedtek össze. Igényesebb filmekben az ilyesmit, hogy a főszereplők hogyan találkoznak, rendesen kitalálják, itt viszont még a fáradságot sem vették erre. Az előzmény másik része, Ben Affleck karrierje, ugyancsak furán van összedobva. Nagymenő sajtófőnök, aki olyan sztároknak csinál profi hírverést, mint Madonna, Will Smith, satöbbi. Miután J-Lo/Gertrude szülés közben elhalálozik, Ben Affleck csillaga elkezd leáldozni, és egy gyenge pillanatában kiborul, elküldi az újságírókat a fenébe, sőt, Will Smith-ről is olyan degradáló dolgokat mond, hogy nemcsak az állását veszíti el, de a lehetőséget is, hogy valaha ezen a pályán munkát találjon.

Miután túlestünk ez előzményeken, Ollie és a kislánya hazaköltöznek a kisvárosba, Jersey-be, Ollie apjához, ahol Ben Affleck onnan kezdve gépesített utcaseprőként dolgozik majd. Kiírják, hogy "7 év múlva", és tulajdonképpen már kezdődhet is a film.

A kislány (Gertie/ Raquel Castro) egyébként egy nem akármilyen rossz színész. Ha valaki elképzel egy gyerekszínész-válogatást valami reklámfilmhez, és elképzeli az odasereglett affektáló, mesterkélten járó, mozgó, beszélő, mosolygó kislányok közül a legdurvábbat, nos akkor sikerült képet alkotnia filmünk főszereplőjéről. Az előző mondatban természetesen lehet némi túlzás, de tény, hogy a kislány borzasztóan játszik, értsd borzasztóan túljátszik mindent.

Láttunk már gyereklányos filmeket, és egyet kell értenünk azokkal, akik úgy tartják, hogy ez egy nagyon jól futó műfaj, és hogy az ilyen filmeket roppant könnyen el lehet adni. De az is igaz, hogy mielőtt egy ilyen filmet eladnának, meg is kell csinálni. Imádjuk a Nevem Sam-et, a Nagydumás Kiscsajok (ugyancsak a káprázatos Dakota Fanninggel) szintén csúcs, nagyon jó a James Belushi-féle Curly Sue, vagy az Apád-Anyád Idejöjjön, amiben a kis Lindsay Lohan egymaga játszotta el az egész ikerpárt. Jó még a Diane Keaton-féle gyereklányos film is (Baby Boom), amiben Keaton nagymenő reklámszakember, aki egy kisgyereket örököl, és ezért kiesik a szakmából, vidékre kerül, és ott "tengeti" tovább az életét. Ezekhez a filmekhez képest a Jersey Girl annyira más (színvonal), hogy tényleg nem lehet egy lapon említeni velük. A Jersey Girl-nél látszik, hogy Kevin Smith tudta, mekkora siker-lehetősége van egy "ilyen" filmnek (anyagi is), látszik, hogy azt is tudta, hogy körülbelül milyen jelenetek szoktak lenni egy "ilyen" filmben, de a film és Kevin Smith (rendező, író és ügyvezető producer) tudománya gyakorlatilag ennyiben merül ki.

A film tele van "megható" jelenetekkel, de amíg ez más filmek esetében meghatottságot, vagy legalábbis esztétikai élményt idéz elő, itt az ember csak a nyálasságot látja, illetve a rendezői szándékot, hogy ez itt most nagyon megható akart lenni - csak nem jött össze neki.

Érzelmi hiteltelenségre már a J-Lo-s jeleneteknél is nyugodtan panaszkodhatunk, mert semmiféle kép sem áll össze. Nem tudjuk, miért, mióta, mennyire és hogyan szeretik egymást, csak az derül ki, hogy J-Lo utálja, hogy így, terhesen kövér, mint egy "bálna", és nem fog jól kinézni az esti díjkiosztón. Illetve megtudjuk azt is, hogy Ben Affleck nem hiszi el, hogy ezek után még két percet kell várnia a nőre, mielőtt indulhatnának.

Ezek után hiába sír, pityereg, monologizál Ben Affleck a csecsemő kislány ágyikója felett, nem bírjuk elhinni neki, hogy annyira hiányzik neki J-Lo. Ráadásul ez a jelenet a film abszolút mélypontja, Affleck nemcsak rosszul, de túl is játssza a gyászoló férjet és a gyerekét későn felfedező apát.

A film összességében meglehetősen közhelyes, és emiatt eléggé kevéssé élvezhető. Hiába van minden kihegyezve Will Smith megjelenésére a filmben, hiába szerepel a filmben Liv Tyler (akinek a film összes élvezhető percét köszönhetjük), hiába Zsigmond Vilmos az, aki fényképezte, hiába kellene a vége felé azon izgulnunk, hogy vajon Ben Affleck odaér-e a kislánya színpadi előadására az isibe, az egészből csak egy sikertelen próbálkozás jön le a vászonról. Valaki (Kevin Smith) nyilván azt hitte, hogy majd simán csinál egy megható kislányos filmet, nagyot kasszál vele anyagilag s így szakmailag is, de szerintünk nagyon csúnyán beletört a bicskája. Lehet támadni, lehet védeni, de biztos, hogy amit a vásznon látunk, az nem működik.

A Jersey Girl nem igazán romantikus és nem is igazán vígjáték (az összes egy darab vicces jelenetével), hanem csak egy ravasz próbálkozás, hogy eladja J-Lo és Ban Affleck párost, valamint a filmben legnagyobb hangsúlyt kapó Will Smith-t, egy okafogyott marketing csomag.