Vera Drake
A film gyakorlatilag Vera Drake néni hétköznapjait kíséri lépten-nyomon. Láthatjuk, hogy jön-megy, 
hogyan néz ki egy napja, kikkel találkozik, kivel mit beszél, és bizton állíthatjuk, egy igazán kedves néni benyomását teszi ránk. Már a film elején becsúszik egy jelenet a hétköznapjaiba, amikor lúgos beöntést végez egy terhes lányon, terhesség megszakítás céljából. Látjuk, ahogyan kicsomagolja kis motyóját, a gumicsövet, a kis pumpát, a szappant, amiből egy sajtreszelővel készít reszeléket, amit vízben oldva kapja meg a lúgos levet. A film azt sem bízza a fantáziánkra, hogy elképzeljük, milyen az, amikor egy lány az 50-es években letolja a harisnyáját, és szétteszi a lábait egy koszos kis lakás koszos kis ágyán.
A hétköznapok aztán szépen mennek tovább, mi pedig arra leszünk figyelmesek, hogy egyre több ilyen abortusz-akciót kell végignéznünk. Ekkor már abszolút sejtjük, mi volt ezzel a filmmel az alkotók célja. Az a fajta filmkészítés ez, amit a Játékos c. remek filmben mint abszolút elítélendő és abszolút Hollywood-i találmányt jól el is ítélnek, hogy tudniillik "bökj rá az újságra, 
és találd meg a drámát egyetlen újsághírben, és ott van a filmed, már csak meg kell csinálni". Olyan ez, mint amikor Shakespeare korában megkérik a költőt, hogy beszélje el valakinek a halálát. Hétköznapi ember azt mondaná, jött valaki a szomszéd faluból, és levágta a fejét, de itt jön be a képbe a költészet, és mindezt akár másfél órán keresztül is élvezhetjük teljes részletességgel - illusztrálva.
A kulcsszó egyébként éppen az illusztráció, az ismert tények minél drámaibb megjelenítése. Mi természetesen jobban szeretjük azokat az alkotásokat, melyeknél ez a szó fel sem merül. Melyeknél az ábrázolás szintjén jön létre az akció, és nem egy azt megelőző szinten, amit az adott alkotás már csak leillusztrálna, mint egy Hallmark-film. Tény, hogy a reneszánsz festményeknél is gyakran előfordul, hogy noha funkciójuk szerint csak illusztrálni szerettek volna valamit, lásd Rembrandt jó kis festménye az orvosokkal, vagy Az Éjjeli Őrjárat, olyan látványt, élményt hoztak létre, ami azelőtt nem is létezett.
A Vera Drake tipikusan az a film, amely egyszerűen csak illusztrál egy történetet, majd utána tárt karokkal várja az elismerést, köszönhetően a filmben szereplő intenzív nyomornak, amit 2005-ben megjelenítve (illusztrálva) egy önmagában is döbbenetes anyagot kapunk. Hasonlóan illusztratív filmmel legutóbb 
talán a Véres Vasárnap esetében találkoztunk, amely amiatt, amiről szól, egy határozottan értékes film, mégis, mint film, nem egy különösebben nagy dobás, értsd végül majdnem mindegy, hogy a National Geographic-en, a Discovery-n láttuk-e, vagy a moziban.
A Vera Drake ezen túlmenően még direkt rá is játszik a nézői jóindulatra. A filmben szereplő emberek annyira szuper-jófejek, hogy máris az Oscar és a BAFTA előszobájában érezhetjük magunkat - egy mozi vetítőterme helyett. A rendőrnyomozó, aki letartóztatja Vera nénit, annyira jófej, hogy a néni vallomásának legapróbb torzulását sem akarja megengedni. Amikor a teljesen összeomlott nénit kihallgatják, majdnem az kerül jegyzőkönyvbe, hogy 20 éve foglalkozik abortusszal, de a nyomozó kijavítja, hogy "körülbelül húsz éve", lévén, hogy Vera néni szavaiból inkább ez derül ki. A rendőri stábban szerepel egy női rendőr is, nos, ő aztán már tényleg túlmegy minden határon. Szemei a meghatottságtól folyamatosan nedvesek, úgy kezeli Vera nénit, mint egy szentet egy szentképen egy beállított jelenetben, tényleg émelyítő. Így összességében egy nagyon-nagyon hatásvadász filmként értékelhetjük az egészet, amely egy borzasztóan szimpla sztorin alapul.
Az egész filmet más szemmel néztük volna, ha előre tudjuk, hogy amit Vera néni művel, teljesen
hétköznapi dolog, és hogy vele egykorú nénikből egész blokkot népesítettek be a helyi börtönben. Azt is érdekes lett volna előre tudni (ha a film nem akart volna hatásvadász lenni), hogy ezeknek a néniknek a zöme visszaeső, ráadásul a "műtéteket" pénzért szokták elvégezni. Rendben van, hogy Vera nénit átverték, és eddig egy fillért sem kapott azért, amit csinált, de ettől még ő is csak egy ezek közül a nénik közül. Sajnáljuk, hogy börtönbe került, méginkább sajnáljuk, hogy akkoriban a fogamzásgátlás leginkább csak gyermekcipőben járt, és ezért a terhesség gyakran tragédiákhoz vezetett.
Mindezt nagyon sajnáljuk, de attól ez még mindig egy hatásvadász és illusztratív film, amit nem is ismeretterjesztés, hanem filmes-karrier építés céljából készítettek. Ennek megfelelően a fesztiválokon, díjkiosztókon tényleg biztosan jó választás a Vera Drake, de ha valaki "csak" moziba szeretne menni egy jó film kedvéért, akkor érdemes valami más film után néznie.
