keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
tartalom
Kaptr 2: Apokalipszis
Az let Egy Csoda
A Buks - Hitler Utols Napjai
Kutyaszortban
Kutyaszortban
A Tzbl Nincs kit
Vera Drake
Az Utols Gymntrabls
Luther
Viharzna
Alfie
Csudafilm




  2005-02-11

Csudafilm
 

Nyári projekt 2.

Amennyire jó tud lenni egy jó vígjáték, annyira keveset kapunk belőle, éppen azért csak örülni tudunk, valahányszor valakik ezt a rögös útját választják a közönség mozikba való becsalogatásának. Ugyankkor az is igaz, hogy amennyire jó tud lenni egy jó vígjáték, annyira nagy csalódás egy rosszul sikerült vígjáték-kísérlet, ilyenkor pedig azt kívánjuk, bárcsak inkább mégis valami jó kis drámát adtak volna. A Csudafilmmel kapcsolatban nem voltunk bizakodóak.



A film meglepően normálisan kezdődik, megpendülnek bennünk azoka a húrok, melyek egy derűs családi vígjáték láttán szoktak, s mit mondjunk, kellemes ez az érzés. Kern András eléggé jól néz ki hontalanként, tényleg rendesen meg van csinálva, nagyon jól kitalálta azt is, hogy dadog, úgyhogy minden okunk megvan arra, hogy élvezettel dőljünk hátra.

Izgalmasak azok a részek is, melyekben az elhunyt görög milliomos temetése és az örökség kihirdetését láthatjuk. Hiába tartottuk (és tartjuk ma is) szégyenteljes gagyinak az Apám Beájulna c. filmet, a filmnek ezen a pontján semmilyen jel nem utalt arra, hogy végül ez is egy rossz film lesz. (Mindkét filmnek Kálomista Gábor volt a producere, Ragályi Elemér pedig az egyikben operatőrként, a másikban rendezőként vett részt).



A film elején Kern András éppen, hogy megúszott egy rablást, éppen, hogy nem kellett benne résztvennie, de a rendőrök látták, hogy ott van, és mi, nézők, ebből, meg abból, ahogy elmenekül, arra következtettünk, hogy izgulnunk kell majd érte, nehogy ártatlanul elítéljék. A film viszont ezt az egészet úgy felejti el, mintha meg sem történt volna. Később, az őt kereső görögök is olyan egyszerűen találják meg a hontalant, mint annak a rendje, egyszer még majdnem el is ütik a városban. Egyszóval a film írói elkezdték (alaposan) megkönnyíteni a saját dolgukat, illetve a filmet alaposan leegyszerűsíteni. Amikor Kern és a keresésre kiküldött két fő, élükön Rudolf Péterrel megérkeznek Görögországba, még mindig nincs semmi sem veszve, olyan, mintha új lapokkal indulna újra a film.

Van egy szálloda-igazgatónő, aki szigorúan összefogja a haját, és hogy a szigort tovább intenzifikálja, titkárnős szemüveget visel. Kern egyből kicsit beindul rá, egyszóval egy románc is kilátásba kerül. Körülbelül ennyi jót sikerült összehoznia a filmnek, úgy látszik, ez a film csakis a kezdetekben erős, a kibontakoztatásban már gyatra. Addig, amíg fel kell vázolni az alapszituációt, a főbb karaktereket, addig még minden sínen van, legalább is úgy tűnik, csak aztán jön majd egy jelenet, amikor az alapokat készpénzre kell váltani, lévén ez egy vígjáték, eljön az ideje, hogy egy-egy poént elengedjenek, és az már egy egészen más szituáció.

A film közepe felé kezdünk el felfigyelni a tényre, hogy noha vígjátékot nézünk, nevetni, vidulni alig van igazi okunk. Persze, viccesnek találhatunk egy-egy jelenetet, ha direkt ez a szándékunk, de akárhogyan is nézzük, ez a film egy kifejezetten rossz vígjáték, rosszul kitalált, és ugyanilyen rosszul megcsinált poénokkal. Az egész film akkor kezd el láthatóan hanyatlani, amikor Kern összes hontalan haverja kijön Görögországba, lévén, hogy őket egy csapatként szerepeltetetik, egyikük sem kalandozik el, nem mond, nem tesz külön valamit, csak ott vannak együtt, röhögnek, és ennyi, mint egy rakás statiszta, akiket meghívtak haknizni.

Apropó, hakni. Az Apám Beájulna-ról csúnyán lerítt az erőteljes hakni jelleg, ehhez képest ez a film sokkal jobban indult, még egész normálisan is volt fényképezve. De aztán megérkeznek ezek a hontalan hakni-haverok Görögországba, és nemcsak, hogy arra nem fordít senki erőt, hogy szöveget írjon nekik, vagy cselekményt, de még a fényképezésüket is a lehető legrondább módon elhanyagolják. Ott állnak, a kamera meg csak köröz körülöttük, ami annyira igénytelen dolog, hogy a cspv egyetlen olvasója sem engedné meg magának, Ragályi Elemérnek pedig (akit ugyancsak nagyra becsülünk) végképp nem kellett volna megengednie. Hiába, a hakni az hakni.

A lét meghatározza a tudatot. Ha valaki azért lát hozzá egy filmhez, mert a tavalyi (hakni) film forgatása során kialakítottak némi kapcsolatot egy görög szállodatulajdonossal, és az most jelzi feléjük, hogy szívesen vendégül látná őket egy forgatásra, akkor az a film végeredményképp tényleg úgy is fog kinézni. Mindez nem is csak feltevés, a filmet látva, kőkemény tényként tekinthetjük. Kálomista Gábor és Ragályi Elemér az Apám Beájulna producere és operatőre pontosan ilyen alapon indította el ezt a nyári projektet, bevéve maguk mellé Kernt is, aki tavaly ugyancsak ott volt az Apám Beájulna fedélzetén. Kern egyébként most a forgatókönyvírásban is részt vett, a Ragályi által írt forgatókönyv párbeszédeit nagyrészt neki köszönhetjük.

Ragályi, mint profi operatőr (ezt persze nem az Apám Beájulna kapcsán mondjuk) idén nemcsak a rendezést, de a forgatókönyvírást is kipróbálta, és máris van két film-terve, melyeket a közeljövőben szeretne megvalósítani. Minket nem zavar, ha egy nagy öreg operatőr átmegy rendezőbe, és fiatal rendezők elől árnyékolja el a lehetőségeket, csak annak drukkolunk, hogy ha már támogatásról van szó, inkább a jó filmek készüljenek el, egészséges versenyre késztetve mindenkit, korra és céhre való tekintet nélkül. Biztosak vagyunk benne, Ragályi, aki mint H.S.C és A.S.C a magyar és amerikai operatőrök céhének is tagja, ugyanígy nem veszi majd zokon, ha fiatal, céhen kívüli operatőrök veszik majd át az ő helyét ezalatt.

A Csudafilmmel nem az a baj, hogy "kommersz", hogy kizárólag kereskedelmi célból jött létre, hanem az, hogy mint ilyennek is eléggé gyenge a minősége, éspedig azért, mert tudták, hogy megtehetik, az emberek úgyis megnézik, mert benne van Kern, Görögország, meg még egy nő is. Amerikában pont az ilyen filmek szoktak nagyon csúnyán megbukni, és nagyon sajnálatosnak tartjuk, hogy hazánkban még 1x-2x el lehet sütni ilyesmit, anélkül, hogy a jegybevételeknél rendesen visszaütne az igénytelenség.

Mi mindenesetre mindenkinek azt tanácsoljuk, ne köszönje meg, ha valaki elsőbbséget ad neki, mint gyalogosnak, a zebrán, mert az megilleti őt, és ne essen hasra egy olyan filmtől, melyen csakis a saját erejéből sikerült nevetnie. Ha már valaki kidobott egy csomó pénzt a mozijegyre, és cserébe csak egy közepes (illetve szerintünk annál jóval gyengébb) szórakozásban volt része, akkor legalább mondja meg nyíltan a barátainak, hogyan tetszett neki (ahogyan ezt az USA-ban teszik), és akkor talán a jövőben kevesebb gagyi hakni fog megjelenni kedvenc mozijainkban. Mi ennek drukkolunk.

-jepe-
2005-02-11
 




oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13