B13 - A Bűnös Negyed

Ez a film tulajdonképpen egy sci-fi, mármint abban az értelemben, hogy a közeli jövőben (2013-ban) játszódik, bár ennek a film során nem sok jelét tapasztaljuk, de onnan tudjuk, hogy így van, hogy a film legelején kiírják az időt-helyet. A sci-fi vonalnak már csak azért sem lesz lehetősége kibontakozni, mert itt az akrobatikus mozgáson és ugrálásokon van a hangsúly, annyira, hogy más filmes elem nem is férhet meg emellett. Valójában egy végtelenül egyszerű filmmel állunk szemben, híven a legújabb Besson-stílushoz, ami arról szól, hogy viszonylag rövid, de látványos, vagy inkább akciódús filmeket készít, amiknek pár szóban kifejezhető történetük van, a szereplőket 1-2 motiváció mozgatja, és igazából semmi érdemleges sem történik a filmvásznon, ami a felületesnél nagyobb hatást tudna gyakorolni a nézőkre. Ezek az ún. "egyszer használatos filmek", amiket megnéz az ember, közben még lehet, hogy szórakozik is rajta, aztán egy pár nap múlva már semmire sem emlékszik belőle, csak max. arra, hogy mozgott valami a filmvásznon kb.80 percig, miközben ő a popcorn-kóla menüjét burkolta be. Besson ezt a fajta filmezést már iparszerűen űzi, és így olyan filmeket készít (szakmányban), amelyek nemhogy nem tűnnek speciálisan franciáknak (ami az európai és kifejezetten a francia filmgyártás szempontjából nem túl jó), de egyszerűségükben és puszta látvány-orientáltságukban lekörözik bármelyik másodvonalbeli "Hollywood-i" akciófilmet.

A B-13-ban a látványért a "parkour" nevű utcai extrém-sport irányzat a felelős, amit szabadon "utcai rohanásnak" lehetne fordítani, és aminek az egyik ősatyja - nem véletlenül - a film egyik főszereplője, a Leito-t játsszó David Belle. Ez az extrém sport arról szól, hogy a társadalmi kötöttségektől eléggé mentes, külvárosi fiatalok iszonyú ruganyosan és ügyesen ugrálnak, másznak át mindenféle elébük kerülő utcai tárgyakon. David Belle valami miatt kimaradt a Yamakasiból, és éppen ezért örült neki nagyon, amikor Besson annak idején ajánlatot tett neki erről a filmről, ami kifejezetten a parkour-ről szól. A film másik főszereplője, Cyril Raffaelli (Damien) is nagyon nagy névnek számít a szakmájában, a harcművészetekben sokoldalúan képzett kaszkadőr-koreográfus-színész ő, akinek, úgy tudjuk, a film akció-koreográfiájának nagy része köszönhető. Velük egyébként nincs is túl sok gond a filmben, a külön-külön is megnyerő külsejű srácok valóban borzasztóan ügyesen ugrálnak át a jeleneteken, és a szemmel láthatóan veszélyes akrobatikus mutatványokat többnyire élesben oldják meg, mi legalábbis nem nagyon vettünk észre az akciójeleneteken utólagos számítógépes "belenyúlást".

Na jó, van tehát két helyes akcióhősünk, akik bármiféle extrém mozdulatsorra képesek, de ebből még nem áll össze egy nézhető film. Legalábbis szerintünk, mert Besson a jelek szerint épp ellenkezően gondolta. Ő írta forgatókönyvet, és a végeredmény ismeretében biztosan nem töltött 1 napnál többet a laptopja felett, lévén, hogy a filmnek nincs is igazán története.

Leito 2013-ban egy korrupt rendőrökkel és agresszív kábítószer kereskedőkkel, fegyverekkel felszerelt "kigyúrt" kommandósokkal benépesített párizsi külkerületben él, a Banlieue 13-ban. Leito a jó szolgálatában szembekerül a helyi maffiafőnökkel, Taha-val, akit nem más játszik, mint a film társírója, és egyben a népszerű Samy Naceri (Taxi 1-2-3, Becsületkódex) testvére, Bibi Naceri. Ebben a harcban társául szegül Damien is, aki a rendőrség különleges ügynöke, és aki egy atomjellegű bombát akar visszaszerezni Taha-tól. A már eddig is eléggé szofisztikált történethez még hozzátartozik egy tinilány is, aki itt éppen Leito húgát játssza, de akinek amúgy majdnem törvényszerű a felbukkanása, miután Besson előszeretettel használ a filmjeiben hozzá hasonló, törékeny (általában japán) tinilány-karaktereket, akit meg kell menteni, és akinek a fő tevékenysége, hogy sokat mozog a miniszoknyácskájában (Wasabi, A Szállító). Itt ez a tinilány egy verekedős, kemény kislány, aki nekimegy bármelyik kommandósnak (és a bugyija főszerepet kap), de akinek hamarosan tű lesz a karjában, és egy lánc a nyakában, amit a gazdája (Taha) fog a kezében fogni, a nap 24 órájában. Láthatjuk, egy brutális, nem-megírt, nem-átgondolt, semmilyen történettel állunk szemben, ami semmire sem jó, csak hogy a látvány-akrobatika ne klipszerűen következzen egymás után, hanem elvileg legyen valamilyen alap-dramaturgiája az ugrálásos jelenetek összességének.

Ebben a filmben tökéletesen helye van olyan alakoknak, akik maximum egy képregényből készült amerikai filmben bukkanhatnának fel, így például egy borotváltfejű brutális kommandósnak, akit a film igyekszik vicces karakterként beállítani (de ez persze nem sikerülhet), vagy egy agytalan hústorony férfinek, akiről csak azt tudjuk meg, hogy legyőzhetetlen ereje van, morog beszéd helyett, és sokat eszik. Egy ilyen történetet/forgatókönyvet bármelyikünk meg tudna írni, pár óra alatt, sőt, az is biztos, hogy ennél jobb szellemű lenne a végeredmény. Furcsa, hogy éppen Besson, a francia (nagy részében állami pénzből működő) filmgyártás egykori reménysége mossa ilyen filmekkel az európai (és bizonyára a keleti) nézők agyát. Apropó, forgalmazás: úgy tudjuk, a film egyelőre nem került ki az amerikai mozikba, de mint ahogyan az ottani működésbe (talán túlságosan is) beletanult Besson a Taxi-val már egyszer megcsinálta, úgy tudjuk, ez a film is kapni fog egy amerikai verziót (egy-az-egyben újraforgatva, bizonyára), amiben a tervek szerint az Amerikai Taxi főszereplője, Jimmy Fallon lesz a főszereplő, Ja Rule oldalán.

Egy nagyon egyszerű akciófilm a B-13, ami azzal próbálja leplezni a Hollywood-i B-filmes stílusát, hogy egyrészt franciának "adja ki magát" (vagyis Párizsban játszódik, francia stábbal forgatva, francia nyelven beszélve), másrészt belevesz egy Franciaországban trendinek számító mozgalmat, a parkour-t, majd pedig igyekszik még valamiféle gyenge társadalomkritikát is beleszőni a cselekménybe (már ha azt annak nevezhetjük egyáltalán), ami a párizsi külvárosi (és etnikailag színes) fiatalok boldogulási esélyeiről szól, szemben a belvárosi gátlástalan politikusok ígéreteivel.

Miután kétszer is láttuk, bizton állíthatjuk, ez is egyike Besson egyszer-használatos filmjeinek, amit semmi másért, mint anyagi haszon reményében hozott létre, messze repülve ezzel az Ötödik Elem remek alkotói szellemétől. Hiába beszélnek benne franciául a francia színészek, elvileg párizsi helyszíneken (gyakorlatilag egy román stúdióban), ez a film a mi szemünkben nem igazán francia, mert nincs benne semmi abból, amitől európai, illetve speciálisan francia tud lenni egy film, és amit mi annyira tisztelünk és szeretünk. Ez egy "sima" akciófilm, nulla történettel, és akrobatikus ugrálásokkal.