Grimm

A film egyfajta egyveleg, amit a Grimm testvérek élete és meséi alapján kovácsoltak történetté. Feltűnnek benne motívumok, amelyek a Piroska és a Farkas, vagy éppen a Jancsi és Juliska-mesék eredetéül szolgálhattak, és látjuk azt is, mivel keresték a pénzt a Grimm fivérek még a mese-biznisz előtt. Mindez (ne áltassuk magunkat) már első hallásra is inkább érdekesnek hangzik, mint izgalmasnak - és akkor még csak a koncepcióról beszélünk, és nem arról, hogy ez végül hogyan ölt formát. A film izgalmasan, hovatovább vadregényesen kezdődik, az embernek egyből a Farkasok Szövetsége jut az eszébe - ami jó pont. Ahogyan a két tesó belovagol, ömlő esőben, arcukat eltakarva, fekete lovon, nagyon szépen fényképezve, sötét tónusú képen - a nézőben megmozdul valami. Úgy érezhetjük, hogy egy olyan filmre ültünk be, amiben számos dolog fog kibomlani e kezdeti felütésből, úgy érezhetjük, hosszú és élvezetes utat fogunk megtenni, mire a film végéhez érünk. Sajnos, ez csak a látszat, illetve a legelső benyomás.

Az igazság az, hogy a film valóban "magasan kezd", de ezt a szintet nem bírja sokáig tartani, és egyre-másra jelennek meg a hullafoltjai, a jelek, melyek arról árulkodnak, hogy nincs minden a legnagyobb rendben. Az első ilyen "hullafolt" az, amikor a testvérek megkapják a fizetséget a démon-űzésért, és Matt Damon, mint az idősebbik Grimm, spontán az orra alá dörgöli öccsének, hogy ez pénz, és nem "varázsbab". A film bevezető jelenetében az történt, hogy a kishúguk halálos betegen feküdt, és várta, hogy a kisebbik Grimm fiú, akinek odaadták a család összes pénzét, hogy hozzon egy doktort, végre megérkezzen. A srác ezzel szemben csak varázs-babszemeket hoz, amit egy idegen adott el neki, cserébe a pénzért. A srác ezzel megölte a kishúgát. Ez önmagában is eléggé durva jelenet, és abban sem vagyunk biztosak, hogy ebben a filmben egyáltalán helye van, az azonban, hogy 15 évvel később Matt Damon ezt csak úgy öccse orra alá dörgölje, egyenesen nonszensz. Egy gyereket nem lehet hibáztatni azért, hogy hiszékeny volt, és átverték, különösen nem 15 évvel később - és minden fizetésnapon.

Nyilvánvaló, hogy azért erőltették ezt a varázsbabot, mert ez a film "főmotívuma" - akar lenni. A fiatal Grimm (Heath Ledger), aki mesevilágban él, és igazán hisz a mesében, ami képessé teszi arra, hogy legyőzze a gonosz erőket - szép koncepció, majdnem mint egy Harry Potter-sztori. A gond csak az, hogy ez a mesevilág itt gyakorlatilag semmiről sem szól. A két Grimm, mint egy ghostbuster páros, sorra hárítják el a démonokat, melyek az esetek 99%-ban csak szemfényvesztő produkciók, amiket az ő segédjeik hoznak létre különböző trükkökkel. Egyszer azonban igazi démonokkal kerülnek szembe, és őket legyőzni már sokkal nagyobb falat. Ha ez egy Harry Potter-film lenne, akkor a gyerekek élveznék, hogy a két főszereplő egyre mélyebbre fúrja be magát a rejtélyek világába. Ehelyett azonban nem történik semmi, csak az, hogy különféle horror-elemeket látunk, a Grimmék, és mindenki más is meg van ijedve, időnként pedig egy-két mellékszereplő csúfos halált hal a varázslattól terhes erdőben.

Oda szeretnénk kilyukadni, hogy a "varázslattól terhes erdő" - az Harry Potter, amíg az, hogy "egy-két mellékszereplő időnként csúfos halált hal" - az horror, vagy akciófilm, egy biztos, hogy egy teljesen más világ. Az, hogy a csúfos halált haló mellékszereplők közé időnként bekerül egy-két gyerek, egyáltalán nem hidalja át ezt a problémát, ezt a műfaji szakadékot. Egy szó, mint száz, a film mesének baromi gyenge, mert nem nagyon van története neki. Akciófilmnek, horrorfilmnek pedig eléggé nevetséges, mert csak leghátul kullogó, "futottak még"-vesztes lehet az igazán izgalmas felnőtt filmek piacán.

Szinte nem is értjük, hogyan jöhetett létre egy ilyen forgatókönyv egyáltalán, annyira összeférceltnek, elhanyagoltnak, és nem utolsósorban elbaltázottnak tűnik. Nem is érthetjük, amíg nem gondolunk arra, ami mindig csak utolsó sorban jut eszünkbe, ha filmeket nézünk, ez pedig a pénzkeresés, az eladás, a piac, a biznisz. Hát persze, minden sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha onnan közelítjük meg a filmet, hogy milyen stílusú filmet akartak eladni, és milyen célcsoportnak. Ha marketing szempontból nézzük, ez az amúgy érthetetlen produkció nyomban magától értetődő lesz. Gyűrűk Ura, Harry Potter - mesefilmek, fantáziafilmek, amik eszméletlen sok pénzt kerestek gazdáiknak. Nyilván elfér még a piacon egy komolyabb mese, ami több tekintetben ezekre a filmekre "hasonlít".

Úgy tűnik, ez lehetett a tervük az alkotóknak, ami csak azért nem jött be, mert kicsikét elhibázták a koncepciót. Hiába erőltetik ugyanis, mellesleg maga, Terry Gilliam is, hogy ez egy "családi film" - gyerekfilm, mesefilm, az igazság az, hogy semmi mese nincs benne, és története is tényleg csak annyi van, mint egy normál akciófilmnek: bemennek az erdőbe, stop, két embert megtámad egy fa, stop, a főszereplők éppen hogy egérutat nyernek, stop.

Az ember úgy van vele, hogy szívesen ad pénzt és időt egy filmért, kivéve, ha esetleg az az érzése van, hogy a film nem szól semmiről, csak a pénzről. A Grimm nagyon úgy tűnik, hogy pontosan egy ilyen film, amire az amerikai közönség egyébként nem nagyon volt vevő, hiszen a 80 milliós költségvetésű film az első héten csak 15 milliót hozott, és még mindig csak valahol 40-nél tart, szemben a 12 Majommal, amely 30 millióból készült, és az első héten 15-öt hozott, később pedig felment majdnem 60-ig - csak az USA-ban.

Nem leszünk meglepve, hogy a jövőben, amikor Terry Gilliam-filmekről beszélgetnek az emberek, a Grimm-ről esetleg említést sem fognak tenni, ami mellesleg egy rendes gesztus is lesz Terry Gilliam felé, mert így ez a filmje csak a pénzszerzés érdekében elkövetett bocsánatos bűnként vonul majd be a Gilliam-történelembe.