Félhomály

A film természetesen kegyetlenül kezdődik, hiszen ha valaki esetleg nem tájékozódott volna előzőleg, még akkor is hamar leesik neki, hogy Demi Moore kisfia vízbe fog fulladni, és ezt így, hogy napnál világosabb, mire megy ki a játék, eléggé rossz végignézni, ahogyan tényleg megtörténik. Ezt persze nem rójuk fel a film hibájaként, annál inkább van problémánk a szereposztással, és az első jelenetek megrendezésével, mert ezek túl sok "hintet", célzást, utalást adnak a nézőnek. Mindenesetre mindez még nem jelentkezik problémaként, egy szépen fényképezett, fantáziadús film elején vagyunk, amiben eddig csak annyi hibát látunk, hogy Demi Moore, aki világhírű írónő, és csak írógéppel hajlandó írni, egyrészt nagyon gyatrán gépel, másrészt a "manapság" már komputerek által kínált szerkesztési módszereket alkalmazza - cetlik segítségével, így hát nem értjük, miért ragaszkodik az írógéphez.

A film aztán átesik a kötelező formaságokon, a kisfiú tényleg a vízbe fullad, Demi More pedig elköltözik az isten háta mögé, egy tengerparti házikóba, hogy befejezze éppen aktuális regényét. A néző persze azt gondolta volna, hogy az életmód és a lakóhely megváltoztatása nem a munka sikeréhez szükséges, hanem ahhoz, hogy valahogy túlessen kisfia elvesztésének traumáján. Másként fogalmazva, kissé fura ötletnek tűnik, hogy a gyermeke halála miatt összeroppant nő, aki kemény orvosi kezelés, gyógyszerezés alatt áll, egy tengerparti, elhagyatott házikóba költözik, ahol a civilizáció, a következő szomszéd is mérföldekre van. Ezt a kis gikszert is persze könnyedén feldolgozza az ember, és inkább annak örül, hogy egy ilyen valóban festői környezetbe csöppentünk az ír partoknál, ahol a tengerpart szépsége mellett az ír nyelvjárás is külön élvezetet jelent. Összességében nincs tehát okunk a panaszra.

Demi Moore, akit régóta nem láttunk már filmben, beleértve a Charlie Angyalai 2-t (ami nem igazán minősül filmnek), nagyon szép. Tudni lehet, hogy Demi Moore szépsége nem csupán az anyatermészet ajándéka kedvence felé, hanem kemény dollárokon vásárolt műorvosi szakértelem eredménye is, ezzel együtt Demi Moore abszolút kellemes jelenség a vásznon, talán még akkor is szívesen néznénk, ha a filmben nem történne semmi.

A filmben mindenesetre megjelenik a kísértet-vonal, élén a kísértő kisfiúval, aki kezdetben gonoszt alakít. Demi Moore összeismerkedik egy fiatalemberrel, aki a világítótorony szigetén lakik, románc szövődik köztük - bár nem jön létre köztük semmiféle vibráció. Vicces, hogy a srác, akivel összejön, érdekes módon épp nem filmbéli férjével egykorú, hanem sokkal inkább, hogy úgy mondjuk, Ashton Kutcher korosztályát képezi. Úgy értjük, normális esetben, bármelyik másik filmben az minden bizonnyal egy külön hangsúlyos motívum lehetne, hogy a bombázó 40-es csaj miért pont egy huszonéves sráccal jön össze. A másik direkt vicces dolog az, ahogyan a durván háborgó tengeren, hatalmas partmenti hullámok kereszttüzében Demi Moore úgy csónakázik át naponta többször, akár éjszaka is a világítótorony szigetére, mintha csak a sarki közértbe ugrana le. Sajnos, itt lassan életbe lép a szájcipzár, nem igazán mondhatunk többet, pedig lenne mit. Mindenesetre egyik haverunknak elmeséltük, arra hivatkozva, hogy ez egy eléggé primitíven felépített film, és hogy úgysem veszít vele semmit. A tíz perces történetmesélés végén az illető azt mondta, "ez tök jó film lehet, meg fogom nézni", szóval ennyit az ellentmondásos megítélésről.

Lehet, hogy ami számunkra most egy túl könnyen kitalálható történetnek tűnik, azt más egy jól megrendezett cselekmény-kibontásként fogja értékelni, hiszen mindenképp szükséges, hogy akár meglepetés, akár nem, egy-egy jelenet következzen az előzőekből.

Ezen megfontolásokkal együtt is azt mondanánk, hogy a Félhomály a közepes filmek sorát gyarapítja. Talán ha többet kaptunk volna a helyiekből, az írekből, illetve ha a krimi-vonal helyett inkább a misztikus irányba röppent volna el a film, és Demi Moore helyett (aki a szó legrosszabb értelmében is nagy sztár), egy ismeretlen színésznőt szerepeltettek volna, akkor olyan filmet kaptunk volna, amit egy fesztiválon, vagy egy művészmoziban élmény lehet megtekinteni.