Csajozós Film

A Scary Movie 1. határozottan kellemes film volt, nemcsak trendi, de teljesen jó minőségű vígjáték is. A mostani film mintha az egykori remek író-rendező páros egyfajta szellemi leépüléséről árulkodna, annyira elüt a két film stílusa, színvonala, élvezhetősége egymástól. A leépültség legelső, legszembetűnőbb jele az a jelenet, amiben a Randiguru c. film parodizálása során a kis mélynövésű színész azt mondja, "miért, úgy nézek ki, mint Will Smith?". Ilyen szintű "poénra" az ember nem nagyon lehet felkészülve, és persze ez csupán a kezdet. Egy vígjáték esetében az is eléggé nagy veszteség, ha egyetlen poénon nem nevetünk, hát még ha folyamatosan körülbelül 1:10-hez aránnyal dolgozik a film, 10 poénból egy az, ami némi derültséget okoz, bár lehet, hogy ennél jóval kevesebb.

A film legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy szétesett, a parodizált filmeken nem érezni, hogy igen, ezt a filmet már abszolút ki kellett parodizálni, akár azért, mert annyira jó volt, akár az ellenkezőéjért. A Randiguru csak a kezdet. A legtöbbet talán az Apádra ütök c. film parodizálása tölt ki a szerény (C-film szintű) 83 perces műsoridőből. Hemzsegnek a poénok, melyek még annál is rosszabbak, mintha csak szimplán hidegen hagynának bennünket. Ezek a poénok kieszeltek, kiterveltek, és módszeresen elkövetett undorító geg-ek. A toalett-poénok ezek közül csak a legalsó szintet képezik. A film legfőbb poénja az, amikor valakinek a szájából hosszú időn keresztül jön elő egy fanszőrzetből összegyúrt csomó. Ez a poén annyira a film szívügye, hogy meg is ismétlik. Így a 83 perces minimál alatti műsoridő még rövidebbre zsugorodik - mert ki olyan buta, hogy egy ilyen emberi faj számára (de még a macskákéra is) gusztustalanul ható képsort végignézzen?

Persze azt, hogy jók-e a poénok benne, vagy sem, lehet vitatni, abban azonban bárki egyetérthet, hogy a filmnek nincs története. Keretsztori persze van, de az annyira mondvacsinált, annyira kong az ürességtől, hogy a néző úgy érzi magát, mintha egy moziban ülve film helyett 3-5 perces blokkokat nézne, ráadásul ugyanazon poénokra építve, tehát a változatosság leghalványabb megnyilvánulása nélkül.

Egyetlen dolgot látunk magunk előtt, hogy kábé mit láthat egy olyan filmproducer, vagy forgatókönyvíró, aki elmegy egy pláza-moziba, és elhatározza, hogy na, ezeknek a kölyköknek fogok nyomni valami durva filmet, amit jól bekajálnak majd, és én anyagilag a mennybe kerülök. A nézőt az evolúciós fejlettség legalsó szintén tételezi a film, bunkó, ostoba, üres, és hangosan röhögő embernek tekint minket, aki tele szájjal nyomja magába a durván hízlaló popcornt. Nagyon rossz érzés így moziban ülni, különösen, hogy film helyett csak részleteket bámul az ember.

A Scary Movie 1 nagyon jó volt, a Scary 2 viszont nagyon béna, a Scary 3 megütött valami elfogadható szintet, ez azonban maga a nihil - teljesen nulla, pár ordítóan gusztustalan jelenet kivételével semmit sem "ad" az embernek.