Oscar-gála, 78-adszor

Az Oscar-est szervezése az idők során már egy fokozhatatlan profizmust ért el: az események, előadások, díjak átadása, beszédek és zenei betétek úgy követik egymást, mint a karikacsapás, minden résztvevő pontosan tudja a dolgát, és idén például már senki sem próbálta meg áthágni a "köszönő beszéd" előírt időtartamát. (Az est kreatív alkotói igyekezték humorosan feldolgozni ezt a szigorú idő-korlátot, de elég bénán sikerült a Tom Hanks főszereplésével előadott kis paródia-produkció).

A "vörös szőnyeg" nevű egy órás bevonulás is inkább rutinszerűnek tűnt, mint csillogónak, vagy káprázatosnak, pedig ez az a része a gálának, amikor a filmsztárok a Kodak Színháznál egy fokkal nyitottabb helyen (rajongókkal körülvett téren) vegyülhetnek egymás közt, beszélgetésbe elegyedhetnek az ott álldogáló tudósítókkal, illetve egymással, ami mindig eléggé látványos szakaszát adja az estének. Most mintha mindenki igyekezett volna befelé, a gálára, úgyhogy Vanessa-nak, az MTV-ből ismert remek műsorvezetőnek és társainak viszonylag kevés sztárt sikerült "elkapniuk" egy röpke interjúra.

Aztán megkezdődött a show, amit idén Jon Stewart vezetett, akit a Daily Show c. komikus tv-show arcaként ismerhet az amerikai közönség. A 43 éves komikus arról ismert, hogy éles és jó a humora, és előszeretettel veszi célba a republikánus politikusokat, illetve az újságírókat. Most sem hagyott ki egy Dick Chanay-s beszólást, ami amellett, hogy nem volt humoros, inkább Björk-öt sértette meg, mint a republikánus politikust. Jon Stewart egyébként végig nem tudott igazán humoros lenni, inkább jópofizás volt, amit művelt, amihez az is hozzátartozott, hogy gyakran vigyorgott a saját beszólásain.

Az első díjazott George Clooney lett, a színész nem kis meglepetésére. Igaz, hogy Clooney idén három Oscar-jelölést kapott, mint színész, író és rendező, de ő mégis azt nyilatkozta az Oscar előtt (sőt, még a vörös szőnyegen is), hogy egyáltalán nem számít díjra, ő csak inni akar majd valahol a háttérben. Neki el lehet hinni az ilyen nyilatkozatot, és valóban, látszott rajta a meglepődöttség, amikor átvette az Oscart, majd egy pontos, önironikus és hatásos beszédet mondott, olyat, amilyen illik a Good Night, and Good Luck rendezőjéhez. (Úgy kezdte a beszédét, hogy "Rendben, ezek szerint nem leszek díjazott rendező"). Clooney egyébként a Sziriana c. filmbeli játékáért vehette át a legjobb férfi mellékszereplő díját.

Miután az Akadémia mindenféle technikai díjakat is kioszt az Oscar-gálán (bár sokan kiakadtak már ezen, de persze megvan rá az okuk, hogy egy filmes szakmát se hagyjanak ki a szórásból), ezért a szervezők igyekeznek az érdekesebbnek tűnő díjak közé elrejteni a kevésbé népszerű, vagy ismert díjakat. Így azt, hogy ki a legjobb rendező a Hollywood-i Akadémia szerint, mindössze 3 és fél órányi Oscar után tudjuk meg, de addig még sort kell keríteni arra, hogy kiderüljön, ki készítette tavaly, mondjuk, a legjobb dokumentum rövidfilmet. Szerencsére a show-műsor nem volt túlzsúfolva reklámokkal (az első 40 percet egyáltalán nem szakították meg), és azok is nagyon rövidek voltak, úgyhogy ez nem zavarta a műsor élvezetét. Érdekes viszont, hogy a gála alatt legalább 3-szor volt olyan beszéd, ami arról akarta meggyőzni a nézőket, hogy egy filmet mindig jobb szélesvásznon megnézni, mint otthon, DVD-n. Az amerikai jegyeladási adatok fényében (amik folytonosan csökkenő tendenciát mutatnak) ezen annyira nem is csodálkozhatunk.

Mint minden évben, most is erősen mentek a találgatások arról, mely filmek lesznek a befutók az Oscaron, ezek az előrejelzések figyelembe vették az Oscart megelőző filmdíjak (Golden Globe, Bafta, stb) eredményeit is, illetve igyekeztek ismét az Akadémai tagok fejével gondolkodni. A jelek mindenesetre nagyon Ang Lee Brokeback Mountain c. filmje felé mutattak, ami két meleg cowboy szerelmét meséli el, amennyire tudni lehet, a testi szerelem bemutatása nélkül. A film 8 Oscar-jelölést kapott, és ezek nagy része a "fontosabb" kategóriákban indult, úgyhogy lett nagy meglepődöttség, amikor a legjobb filmnek a Crash-t kiáltották ki, a Brokeback helyett. (Ang Lee-re állítólag sokk-szerűen hatott a relatív kudarc, azt mondta, fogalma sincs, miért nem nyerte meg a filmje a legjobb film díjat. "Nem szavaztak rá, nem is tudom. Ön feltett nekem egy olyan kérdést, amire nem tudom a választ." Ezek után azért rögtön gratulált a Crash alkotóinak.)

Idén egyébként sokkal kevésbé voltak kiszámíthatóak az Akadémai tagok, ezt mutatja az is, hogy például a München nem nyert egy díjat sem, az 5 jelölése ellenére sem, vagy az is, hogy egy film sem nyert 3 díjnál többet. (A Brokeback Mountain, a Crash, az Egy Gésa Emlékiratai, illetve a King Kong voltak azok a filmek, amik 3 díjat kaptak, míg a Capote, a Sziriana, a Nyughatatlan, és az Elszánt Diplomata 1 díjat kaptak, fejenként).

A legnegatívabb meglepetés a Good Night, and Good Luck c. George Clooney által rendezett film kudarca volt, ami 6 jelölést kapott (köztük a legjobb film és rendezés díját), és mégis üres kézzel kellett távoznia az alkotóinak. Ami már csak azért is érdekes, mert a film egyrészt komoly témát dolgoz fel (a McCarthy-féle kommunista boszorkányüldözést, és ennek hatását az akkori médiákra), másrészt fekete-fehérben készült (ami az idei Oscar-plakátok egyik fő eleme lett), harmadrészt nagyon kis költségvetés? (7.5 millió dollár), független filmként egészen jól teljesített a nemzetközi jegypénztáraknál (több, mint 43 millió dollárt hozott eddig világszerte), ami jól szokott jönni egy Oscar-díjazásnál.

A legjobb idegennyelvű film kategóriában sem az Európában nagyon elismert Sophie Scholl nyert, hanem a Tsotsie c. dél-afrikai film, szerintünk leginkább politikai megfontolásokból. A dokumentumfilmeknél viszont nem okozott meglepetést, hogy a vándorló pingvinek nyertek, vagyis a Pingvinek Vándorlása c. francia film, ami az Egyesült Államokban is nagy sikert ért el. A film rendezője, Luc Jacquet 3 producerrel és 4 játék-pingvinekkel vonult ki a díjért, majd elkezdett fütyülni, mivel szerinte a pingvinek így mondják azt, hogy "köszönöm".

Az Egy Gésa Emlékiratai látatlanban (nálunk március 23-án mutatják be) megérdemelte a díjait, amik a film gyönyörű látványvilágának szólnak (a legjobb fényképezés, kosztüm és művészeti rendezés díjaival). Érdekes, hogy a King Kong, ami szinte minden idők egyik legnagyobb költségvetésével készült filmje, leginkább a hang-kategóriákban nyert, 2 hang-díjat, és egy vizuális effekt-díjat. A Walk The Line-t, ami nálunk a Nyughatatlan címmel fut, Jon Stewart a "fehér Ray"-nek nevezte, ami érthető párhuzam, lévén, hogy mindkét film egy amerikai zenészről szól, ráadásul mindkét zenésznek egy gyermekkori tragédia (a testvére elvesztése) határozta meg az életét. A Ray tavaly 2 Oscart nyert, a Nyughatatlan csak egyet, bár az tekintélyes díj, a legjobb női főszereplőnek járó Oscar, amit Reese Witherspoon kapott meg.

Reese Witherspoon, aki férjével, Ryan Phillippe-vel érkezett (aki szintén díjazott lett a Crash révén), életében először kapott Oscar-jelölést, és végül meg is nyerte azt. Amikor Jamie Foxx-tól (alias Ray-től) átvehette az aranyszobrot, a 30 éves színésznő a végsőkig meghatódott. Könnyekkel küszködve ("Ez az a perc, amire egész életemben vártam") mondott köszönetet a filmbeli alkotóknak, partnerének, Joaquin Phoenix-nek, szüleinek, aki ott ültek a férje mellett, férjének, Ryan Phillippe-nek, illetve nagymamájának, aki a mamájával együtt megtanította, milyen erős és kitartó lehet egy nő.

Ekkor már a gála végefelé tartottunk, és a két legnagyobb díj még hátravolt, a rendezés és film díja. Ang Lee természetesen szintén meghatódott, amikor átvette a legjobb rendezőnek járó Oscart, és szépen felsorolt mindenkit, akinek köszönettel tartozott. A végén még egész Taiwannak és Kínának küldött üdvözletet, majd az anyanyelvén búcsúzott el.

A legjobb film díját a Crash kapta, amit idén már a producerek vehettek át. A Crash megdöbbentő díját Cathy Shulman és Paul Haggis vették át (rajtuk kívül még 12 producere volt a filmnek, ami mindössze 6.5 millió dollárból készült, és hazai földön 55 millió dollárt termelt), akik a többiekkel együtt alig hittek a fülüknek, amikor Jack Nicholson szólította őket. Felbomlott kissé a rend, amikor a film összes jelenlevő alkotója és szereplője felállt, hogy együtt ünnepeljenek. (Jon Stewart a Crash népes szereplőgárdájára utalva tett egy olyan humorosnak szánt megjegyzést még az est elején, ami arról szólt, hogy az tegye fel a kezét a teremben, aki nem volt benne a Crash-ben).

Ezzel a fő díjjal lett vége az Oscar-gálának, ami után következett a már nem nyilvános vacsora, majd mindenféle after-partyk a meghívottaknak (amik mindössze hajnal 1-ig tartottak).

Ami a sztárok Oscar-ruháit illeti, idén nem voltak olyan szembeötlően rossz összeállítások, mint amik gyakran fel szoktak bukkanni, egyedül Helena Bonham-Carter öltözött gonosz nyugati boszorkánynak, a 80-as évek stílusában. A többi színésznő általában jól választott magának estélyit, a legszebb talán Uma Thurman (egy törtfehér gyönyörű Versace-ban), Jessica Alba (szintén Versace-ben), Reese Witherspoon (Dior), Nicole Kidman (Balenciaga) és a 7 hónapos terhes Rachel Weisz volt (Narciso Rodriguez). Weisz elmondása szerint a ruhatervező barátja, Rodriguez készített neki 3 ruhát, majd ezek közül választotta ki az utolsó percben azt, amit végül viselt. Nicole Kidman már rég nem volt ennyire szép, mint ezen az Oscaron, az elegáns, és a teste vonalát nagyon jól hangsúlyozó fehér Balenciaga estélyijében. Charlize Theron, aki régebben modell volt, minden éven szebbnél szebb összeállításokkal örvendezteti meg a nézőit, sőt, az Oscaron kívül is mindig különlegesen szép ruhákban szokott megjelenni a különféle gálákon. Most valami hiba csúszhatott a gépezetbe, mert egy mélyzöld Galliano-Dior estélyiben jelent meg, aminek egy olyan hatalmas masni volt a bal vállán, ami minden elemzőnek szemet szúrt. Naomi Watts egy nem túl szép Givenchy-ben szerepelt, Jennifer Aniston egy egyszerű, de látványos fekete Rochas-estélyiben, Jennifer Garner (aki pár hónapja szült, és máris nagyon karcsú lett) egy szép Michael Kors-ban, Hilary Swank pedig egy fekete Versace-ben. (Ami sokkal jobban mutatott, mint a tavalyi kék ruhája, amiben átvette az Oscart). Jennifer Lopez inkább kigyúrtnak, mint csinosnak tűnt a furazöld-színű Jean Desses ruhájában, mint ahogy Sandra Bullock sem lett 10 pontos a sötétkék Angel Sanchez ruhájában. Keira Knightly hosszas töprengés után egy közepesnek tűnő bordó Vera Wang ruhát vett fel a gálára, mint ahogyan Michelle Williams (Heath Ledger felesége) is Vera Wang-ban volt, bár ő egy sokkal szebbet választott magának. Felicity Huffman, aki egy transzvetitát játszott a Transamerika c. filmben, és emiatt kapott Oscar-jelölést, ezt ellensúlyozandó, szuper-nőies és csinos volt, a gyönyörű Zac Posen ruhájában. A férfiak közül (nem meglepő módon) George Clooney mutatott nagyon jól az ünneplőjében, illetve Matt Dillon, Will Smith és Keanu Reeves nézett ki még elég jól.

Megvolt tehát a 78-ik Oscar-gála, Hollywood bevált ünnepsége, aminek a díjaira lehet majd hivatkozni a filmek reklámjaiban, és ami megint irányt ad az amerikai, illetve esetleg brit és ausztrál, új-zélandi filmeseknek és producereknek az elkövetkező filmprojektjeikhez.