Titanic - új utakon

Tavaly már bebizonyosodott, hogy jó dolog tavasszal, a kellemes enyhe esték során belvárosi mozik közt ingázni, délutáni, esti vagy késő esti vetítésekkel meglepni magunkat egy Titanic-érzés jegyében. Idén is természetesen zavartalanul gyakorolhatjuk a megszokott Titanic-fesztiválozós módszereinket, bár a fesztivál nagyon komoly változáson megy éppen keresztül, és így az idei Titanic már egy újfajta Titanic lesz.

Bozóki András kultuszminiszter hovatovább kulturális korszakváltásnak nevezte, amin most a Titanic keresztül megy.

Ami azt illeti, a változás az idén is (ugyanúgy, mint tavaly) hajszál pontosan 61 filmet számláló Titanic Fesztivál életében talán éppen ott kezdődik, hogy idén a Kulturális Minisztérium a fő támogató - minden más külső szponzor helyett. Horváth György fesztiváligazgató tavaly komoly hangsúlyt fektetett arra, hogy a fesztivál jövőjét a tavalyi, LG-vel való együttműködéshez hasonló pozitív szponzorációs konstrukciók határozzák meg. Idén ezzel szemben a Xerox és a Food Express mellett jóformán csak állami támogatók szerepelnek, amit összegszerűen úgy lehet leírni, hogy a Kulturális Minisztérium 25 millióval támogatja a kultikus filmfesztivált. E nemes gesztus alapvetően örvendetes tényét, alapvetően pozitív töltetét tompítja, hogy ezzel párhuzamosan a kultuszminiszter megkapta a fesztivál "fővédnöki" címét, ami gyakorlatilag példa nélkül való.

Eddig nem létezett ilyen cím, és egyetlen szponzor sem foglalt helyet a sajtótájékoztatón a Titanic-stáb közepén, Horváth György helyén, mint ahogyan korábban arra sem volt példa (semmilyen fesztiválon), hogy a "fő-szponzor" beszéljen a fesztiválról először, és ő adja át a szót a Fesztivál Igazgatójának.

Tényleg furcsa azt látni, hogy egy hivatalban lévő politikus a Titanic-stáb központi alakjává lép elő - és egyben az egész Titanic Fesztivál fővédnökévé, akkor, amikor a fesztivál a 2006-os választásokat megelőző 10 nap fő kulturális eseménye lesz, beleértve még a kampánycsendet, és a választás napját, április 9-ét is. A 25 milliónak örülünk, annak azonban kevésbé, hogy cserébe egy politikus ült a stáb közepére, lévén, hogy így a Titanic Fesztivál közismerten független stílusa odalesz, és átmegy minisztériumi, állami ünnepségbe. Azért is kedvezőtlen ez a kulturális korszakváltás, mert így a fesztivál feltehetően hosszú évekre lehűtötte az őt övező szponzori lelkesedést, amely tavaly a sík monitorairól és tévéiről (valamint légkondijairól) ismert LG esetében már kezdte elérni a nagy áttöréshez szükséges szintet. Ha a Kulturális Minisztérium megelégedett volna a fő támogató, vagy fő állami támogató címmel, és nem delegált volna egy tiszteletbeli fővédnököt a stábba, a Titanic nyugodtan fogadhatta volna továbbra is a különféle független cégek szponzorációs együttműködéseit, s így a fesztivál a felnőtté válás útján haladhatott volna tovább.

A másik fő eleme a kulturális korszakváltásnak, hogy a Titanic mostantól versenyfesztivál lesz. Ez még természetesen nem azt jelenti, hogy a menüben szereplő 61 film mind versenyfilm, csak 9 indul a versenyben, és 1 nyeri majd el közülük a háromtagú, nemzetközi zsűri Hullámtörők nevű díját. Ez a díj 8000 euro pénzjutalommal is jár, szemben pl. az Oscar-díj, vagy a cannes-i Arany Pálma-díjakkal, melyek "csupán" eszmei értéket képviselnek - az Oscar-szobrocska sem aranyból van :). Ez a pénzdíj, plusz az a tény, hogy a Titanic a filmeket (beleértve a versenyben szereplő filmeket) meghívja, és nem a filmek jelentkeznek a versenyre, vagy a fesztiválra, nem tűnik okosan elköltött összegnek, és a fesztivál image-ének, megítélésének sem tesz jót, ha nevezési díj megállapítása helyett mi vagyunk azok, akik fizetünk.

Ami minket illet, mi évek óta abban látjuk a Titanic problematikáját, hogy a zseniális underground-filmfesztivál (amely a Titanic kezdetben vala), és a közönségfesztivál (amivé válhatna) között túl széles szakadék tátong. A remek underground stílus, amely arról szólt, hogy a világ legeldugottabb filmjei közül megnézhetsz párat, és ezáltal hatalmasat tágul veled a világ, a mai napig rajta hagyta a Titanic-on a pozitív bélyegét, innen a 61 filmet számláló monstre menü. Közben ugyanakkor fokozatosan világossá vált, hogy az emberek a filmeket nemcsak megnézni szeretik, de szeretnek beszélgetni is róluk, s ezért fontos, hogy magadon kívül találkozhass legalább még egy emberrel, aki látta az adott filmet. Ha a vetítések után a nézők nem lármás kávéházakban (fesztivál-kávéházakban) kötnek ki, hanem csak a szokásos útvonalukat követve szívódnak fel a városban, nem valószínű, hogy létrejön az a fesztivál-hangulat, ami miatt minden fesztivál vérpezsdítő hatást tud gyakorolni az emberekre.

A fesztiválhangulat természetesen egy nagyon is sok-tényezős jelenség, és most csak annyit tudunk mondani, hogy a magunk részéről bízunk Horváth György szakértelmében, aki már több alkalommal elvarázsolta a várost a Titanic-kal.