keresés



  home   | szocio |  hírek   |  filmekről   |  kult   |  urban/enviro   | 

  fehér
\"tartalom\"
Anthony Zimmer
A Velencei Kalmr
Poszeidn
Szakts, Ha Brsz!
Keeping Mum




  2006-06-08

Anthony Zimmer
 

Rejtély és szerelem

Nem számít, hogy egy fiatal elsőfilmes rendező első munkájáról van szó, ha valami ilyen jól kezdődik. Ennek a filmnek már az első percei megfognak minket, a szép képek mellett jól érezhető a finom feszültség, a kellemes izgalom, ami az egész filmet végig fogja kísérni. Jerome Salle ügyesen felidézte a jófajta francia krimik hagyományát.



Egy alapvetően izgalmas történetről van szó, amit szintén Salle-nek köszönhetünk. Van egy nemzetközileg ismert bűnöző, Anthony Zimmer, aki zseniális pénzügyi manőverekkel gazdagítja magát, és csökkenti a maffiák pénzét. Látható, hogy itt a "bünöző" szó majdnem pozitív értelmet nyer, miután megtudjuk, mennyire békés és okos tevékenység áll mögötte. (Bár nem éri el a Robin Hood-os szintet, hiszen Zimmer a megszerzett pénzt megtartja magának). A lényeg, hogy főhősünk annyira magára haragította a francia és más kormányokat, és néhány maffiózó csoportot, hogy műtéti úton személyazonosságot kell váltania, ami után senki sem ismeri az új arcát. Ez az izgalmas alaphelyzet: a zsaruk úgy akarják elkapni a körözött bűnözőt, hogy senki sem ismeri őt, fogalmuk sincs, hogy néz ki, és az egyetlen szál, amin elindulhatnak, az, hogy tudják, Zimmer előbb-utóbb találkozni fog szerelmével, Sophie Marceu-val (Chiara).



Igen, ez valóban egy izgi macska-egér játéknak indul, a zsaruk útjára indítják Chiara-t, követik, és így megpróbálják becserkészni a szuperokos Zimmert. Másrészt pedig Zimmer nyilván tisztába van szerelme csali-mivoltával, úgyhogy ő is elkezd trükközni, amiből végül egy izgalmas akció fog kibontakozni. A szó szoros értelmében, miután Chiara Zimmer utasítására leül egy vadidegenhez (Francois) a Riviérára tartó vonaton, összeismerkedik vele, és meghívja magához a nizzai szállodájába. Ezzel beindul a krimi-vonal, Francois-nak az életére törnek, menekülés, félreértések, bújkálás, és hasonlók követik egymást, jól kitalált ütemben.

Abból is látszik, hogy jól sikerült a forgatókönyv, hogy a történések remekül kitöltik a film 90 percét (vagyis közben nem lankad a figyelmünk), másrészt pedig az utolsó jelenetnél úgy érezzük, nagyon hamar elröppent ez a 90 perc. Az is igaz, hogy ez az érzés egy akciókkal tűzdelt krimi esetében nem mindig jelent nagy teljesítményt (vagyis egy Szökevény-féle sztori mindenféleképp hat ránk, és lövöldözésekkel, üldözésekkel könnyebb kitölteni egy filmet, mint "valódi" cselekménnyel), de az is igaz, hogy itt nemcsak akciók bódítottak el minket.

Érzékletes és izgalmas Chiara és Francois kapcsolata is, párbeszédeikből egy csábítással teli feszültség bontakozik ki, és miközben Chiara folyamatosan beszól Francois nem túl gazdag életmódjára és stílusára, közben jól kitapintható, ahogy kezdenek egymásra hangolódni - a profi csaj, aki megszokta a gazdagságot és az izgalmat, és a programozó fickó, aki egyedül él, és nincs sok minden, ami kitölthetné az életét. Egyébként Francois-nak pont ebből a félszeg hozzáállásából kerekedik ki egy plusz jó vonal a filmben, az, ahogy látjuk, hogy találja fel magát az életveszélyes helyzetekben, és hogyan reagál emberien és kedvesen az őt körülvevő eseményekre, és hogy lesz sokkal ügyesebb és bátrabb éles "bevetésben", mintsem azt bárki feltételezte volna róla előre.

Francois-t egy általunk eddig ismeretlen francia színész, Yvan Attal játssza. A 41 éves izraeli születésű színész (akinek egyébként "az életben" Charlotte Gainsbourg a felesége, a Lemming főszereplőnője) pompásan oldotta meg a feladatát, és meggyőzően alakította Francois-t. Hamar elérte, hogy őt szimpatikusabbnak tartsuk, mint Sophie Marceau-t, és hogy végig neki drukkoljunk. Persze Marceau is remek volt, rejtélyes és izgalmas volt a karaktere, ami mintha kifejezetten rá lett volna írva. Ők ketten együtt egy jól működő párost alkottak, bár ellentétes személyiségeknek bújtak a bőrébe, jófajta feszültséget tudtak kialakítani egymást között, ami persze az ügyes rendezésnek is köszönhető.

Mindent egybevéve egy izgalmas, és jó hangulatú krimit üdvözölhetünk az Anthony Zimmer-ben, amit, nagy rejtély ide, vagy oda, úgy tűnik, simán meg lehet nézni egynél többször is. De már első látásra is kellemes szórakozást jelent, a szó izgalmasabb értelmében.
-olasz-
2006-06-08

 




oldal: 1 2 3 4 5 6