Kebab Kapcsolat
Keb it Up 2005.
Tiszta (német) Románc
A filmgyártás, mint tudjuk, elsősorban üzleti tevékenység, melynek filmek a melléktermékei, és bár nem ez a közvetlen cél, ezek közül időnként fel-felbukkan egy-egy igazán remek alkotás is. Az USA-tól keletre haladva ez az üzleti aspektus kezd halványodni (az Atlanti Óceán közepén különösen halvány), ám mégsem garantálja semmi, hogy tehetséges német fiatalok ilyen remek filmet tudjanak létrehozni, mint amilyen a Kebab Kapcsolat.
A Kebab Kapcsolat egy igazán ihletett, igazán elsöprő erejű alkotás, gyakorlatilag mindent tud, ami miatt az ember fejében
kialakult a (manapság egyre halványodó) pavlovi reflex, hogy mozigyet váltani nagyon izgalmas és jó dolog. Az igazán jó filmeknél, melyek minden szinten felkavarják az embert, és amelyek ráadásul képesek telibe találni a fiatalok felfokozottan romantikus és intenzív világát is, óhatatlanul eszünkbe jut a Tiszta Románc- minden idők egyik legjobb filmje. A Tiszta Román olyan, mint egy rakéta, amely saját testének minden fölösleges darabjától megszabadul, csak hogy folyamatosan törhessen egyre magasabbra és magasabbra. Mint minden film, a Tiszta Románc is "csak" a hétköznapoknál kezdődhet, viharos gyorsasággal, elképesztő intenzitással hagyja maga mögött a szokványok összes emeletét, áttörve az összes plafont, a tetőt, és végül az égboltot is.
A Kebab Kapcsolat gyakorlatilag ugyanilyen jellegű film, azzal az aprócska különbséggel, hogy itt az intenzív és romantikus történetet nem erőszakos fordulatok övezik, hanem vígjátéki elemek. Amíg a Tiszta Románc történetmesélés közben időről-időre jó kemény jeleneteket produkál, addig a Kebab Kapcsolat vígjátéki jelenetekből húz kondenzcsíkot. A végeredmény ettől függetlenül ugyanaz, egy intenzív történet, amely megmutatja, érzékelteti, milyen érzés a 2000-es években fiatalnak lenni, szerelmesnek, meg minden. Egyébként, ha már itt tartunk, a film stílusát tekintve akár a 90-es évek terméke is lehetne - a szó jó értelmében.
Hogy hogy jön ide a 90-es évek? Hát úgy, hogy Berlin, Kreutzberg, Dönner Kebab. Ez volt a tengely. A kebab és a németországi török szubkultúra most o
ly módon válik "aktuálissá", hogy tolerancia, kisebbségi kultúra, illetve ahogyan manapság nevezzük, multi-kulti szituáció. A rendezőileg, alkotóilag lecsúszott Luc Besson eltanulta az amerikaiaktól, és a Taxival közhírré tette Európában is, hogy nem létezik vígjáték szubkultúra nélkül. A Kebab Kapcsolat a török miliőjével istenien megfelel a kritériumoknak, de ez szinte a legkevesebb, amit elmondhatunk róla. A Bazi Nagy Görög Lagzi is produkált miliőt, ám közhelyes volt, lapos, néha meg kifejezetten nyálas.
A Kebab Kapcsolat igazán friss film, mit a Tiszta Románc, és mint ilyen, a különféle nemzetiségekhez is lazán áll hozzá. Itt például a görögöket folyamatosan a játékos gúny céltáblájaként alkalmazzák, nem is említve az Uzo-t, bár a konkurens török vendéglő tulaja sem szent, tekintve, hogy folyton mindent ki akar spórolni a kajákból. A helyi geng például azért nem szed tőle védelmi pénzt, mert nagyon finom a pacallevesük, ám a tulaj spórolásmániája révén végül minden cérna szakad, és a maffiózók bepöccennek, amikor egy szép napon arra eszmélnek, hogy a levesből hiányzik a fokhagyma.
A film a King of Kebab nevű hely "körül" játszódik, főszereplőnk, Ibo (Ibrahim) komoly művészfilmes filmrendező, akit elsősorban onnan lehet ismerni
, hogy nagybátyja, Ahmet bisztrója, a King of Kebab reklámfilmjét ő készítette el. A reklámfilm hatása frenetikus. Utána, a moziból kiáramló 50 fős csoport egy összefüggő emberbolyt alkotva suhan végig a pár utcányi távon, hogy megrohamozza a King of Kebab-ot. Mind a pacalleves-rajongó maffiózók, mind a szemközti görög vendéglő tulajának legnagyobb elképedésére. (Nem tartozik ide, de a pacalleves a szlovákoknál is megvan, mint nemzeti eledel.) A szemközti görög tulaj maga is próbálkozik reklámfilmmel, de az csöppet elmarad Ibo merész és művészi filmalkotása mögött. A görög reklám úgy néz ki, hogy a tulaj és unokahúga ott állnak az (üres) étterem előtt, kezükben egy tál kajával, s az egész egy állókép, hangalámondással, hogy ha jót akar enni valaki, menjen oda. Fantasztikus, talán még Klapka úr "hol? - Vámház körút 9"-es retardált reklámját is alulszárnyalja.
A film Ibo és Titzi (Patrizia) románcáról szól, ami amilyen vicces, ugyanannyira komoly is. Ibo nagyot nevet, amikor a szerencsesütiben az olvassa, hogy terhes, és azon is jót mulat, hogy Titzi meg a másik süti tanulsága szerint apa lesz. Csupán akkor áll el a lélegzete, amikor
Titzi közli, hogy Ibo az ő sütijét zabálta fel, és nem a sajátját. Ibo-t a török család azonnal kitagadja, amiért egy német lányt ejtett teherbe. Bár a film legszebb jelenete a Rómeó és Júliához kapcsolódik, megnyugtatásként közöljük, hogy a forgatókönyv, melynek alkotói között ott találjuk a török Fatih Akin-t, az Im Juli alkotóját, nem ilyen irányú fordulatokat tartogat számunkra. Ennél még sokkal megnyugtatóbb, hogy a német, illetve a német-izraeli koprodukciók hangyás-gatyás primitív, és gyomorfelforgatóan gagyi stílusához sincs semmi köze filmünknek. Éppenséggel egy megdöbbentően finomra hangolt, elképesztően érzékeny filmmel van dolgunk, amelyben a poénok is abszolút kifogástalan stílusúak.
Sok poént egyébként előre lehet látni, de a szó jó értelmében, úgy, hogy végül nevetés közben még annak is külön örülünk, hogy nem mást választottak, hanem pont azt (a poént), ami oda kellett, és amit tulajdonképpen vártunk
is, legalábbis elvártunk. Amikor Ibo apja ordítozik Ibo-val, hogy hogy tehetett ilyet, és ordítozás közben azt kérdi, "mert mit mondtam neked mindig?". Amit Ibo válaszol, pontosan az, illetve egy olyan jellegű mondat, amit várnánk, és ez nagyon jól esik. Amikor valaki belekezd egy mondatba, hogy "képzeld el a legszörnyűbb bűzt, ami csak létezik", máris tudjuk, hogy úgy fog folytatódni, hogy "és szorozd be X-szel",és amikor tényleg így folytatódik, külön örülünk. Amikor egy olasz nő gyerekét Ibo tévedésből elrabolta, illetve megtalálta, a hálát rebegés helyett a nő táskájával ront rá - pontosan, ahogyan vártuk. Ez az egybeesés természetesen nem a néző, hanem a film erénye, mert egy hullámhosszon pendül a nézőivel, mert látszik, hogy a forgatókönyvírók az utóbbi x év során megnézték az összes jó filmet, és az összes rosszat is. Egy kifejezetten fejlett filmes kultúra gyümölcse tehát ez a film - ugyanúgy, mint a Tiszta Románc, melyet Tarantino mint ex-tékás-srác írt.
A Kebab Kapcsolat a kung-fu terén is szellemi párhuzamot mutat
(természetesen) a Tiszta Románc-val. Ibo álma, hogy elkészítse az első német kung-fu filmet. Felkeres egy producert, és elmondja neki a tervét, jelezve, hogy őt megkeresték az emberek, hogy miért nem készíti el az első német kung-fu filmet. A dolog szépsége, hogy az illető jelenet meg is elevenedik a számunkra, melyben egy szürke hétköznapon az egyik tompa haverja azt kérdi tőle az utcán, "te Ibo, miért nem csinálod meg az első német kung-fu filmet?".
Ez a betépett vonal egyáltalán nem idegen a filmtől. Máskor Ibo a görög haverjával, aki vegetáriánus, és ezért kilépett apja görög étterméből, és saját falafelest nyitott, együtt szívnak, természetesen vízipipából. Hónapok telnek el így, közben a háttér úszik mögöttük, Ibo pedig folyton azon filózik, hogy el kéne már mennie sörért. A feladat komolyságát már rég átéreztük, de amikor kiderül, hogy mindössze a hűtőig kellett
mennie, még viccesebb a dolog. Erről ment a lelassult duma hónapokon keresztül, hogy "te Ibo, és már el is mentél?", "ha menni akarsz, menj", "nem emlékszel? - akkor menj el még egyszer". A hűtő ajtaját kinyitva a fény Ibo-nak megvilágosodást okoz, nem más, mint Bruce Lee fogadja a hűvös térben, akitől Ibo azt kérdi, mit keresel itt? Bruce természetesen észnél van, és pengeéles logikával azonmód visszavág, mondván, hogy "te mit keresel itt?". A kérdés egyébként jogos, de ennél is érdekesebb a párhuzam a Tiszta Románc-cal, amelyben Clarence Elvis-szel szokott találkozni, meg az élet dolgairól dumcsizni.
A Kebab Kapcsolat romantikus története azért is mesteri, mert Titzi terhes, tehát pontosan ott kezdődik, ahol komolyra fordul, azaz bele a közepébe. Azt már tényleg csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az intenzív történetekben csak nagyon ritkán
születnek gyerekek, kivételt ez alól a Tiszta Románc jelent, és elődje, a Veszett a Világ. Sok-sok (idióta) vígjátékban olyan határokat lépnek át, amiket nem lenne szabad, viccesnek állítják be, hogy egy hulla ül valaki mellett a kanapén és integet, vagy esetleg egy olyan mondat a házassággal kapcsolatban, hogy minek vásárolja meg a tehenet, ha minden nap van friss tej így is, úgy is. Az ilyen otrombaságok még egy gyenge filmet is tönkretesznek, itt azonban nyilvánvalóan semmi hasonló nem fordul elő. A dolog szépsége az, hogy nem az történik, hogy a filmben nem jelennek meg például olyan érzelmek, melyek ellentétesek a házassággal, a gyerekvállalással. Nem, abszolút megjelenek ilyenek, de őszintén, és azért az egészet az eredendő emberi gyengeség és a szörnyű ital, az Uzo hatásának lehet betudni.
Ibo baromi jó arc, jó stílusa van, gyakran mintha a Depeche Mode énekesét (Dave Gahem-et) látnánk az It's No Good c. szám klipjében. Titzi azonban minden képzeletet felülmúl. Ő nemcsak az elképzelhető legszebb és legjobb színésznő, de a karaktere is a lehető legjobb, mit napjainkban el lehet képzelni. Független, szép, még nem jár főiskolára, de készül a felvételire, karján egy hatalmas sárkányos tetkó, a berlini stílusnak megfelelően pedig előszeretettel visel csizmát. Okos, gyors és érzékeny. Minden gesztusa a helyén van, kezének a legkisebb mozdulata is ugyanazt fejezi ki, ugyanazt az érzelmet, ugyanazt a finomságot, és ugyanazt a szabadságot.
Amikor terhes, vagy amikor éppen szül, akkor is az élvonalat képviseli, amiben az art direktornak és az operatőrnek is van
egy pinduri szerepe. A legjobb szülés-jelenet mellett tőlünk máris elnyerte a legjobb hair-styling szüléskor, a legjobb szüléskor kiadott hangok képzeletbeli díját is, de van két jelenet a filmben, ami egész egyszerűen mindent felülmúl. Az egyikben Titzi épp X-hónapos terhes, és otthon heverészik, természetesen valami édességet majszolva. A képet megállítva festményként lehetne árusítani, jelenetként azonban még ennél is jobb. A gyönyörű, sárgás-narancsos, oldalról beeső fények, a lány pulcsija, no és az elmaradhatatlan puha-meleg pamutzokni, mind-mind hibátlanok. De ezt is lehet fokozni. Ibo kishúga követségbe jött hozzá, és ott heverészik a lány mellett, és arra fűzi a fejét, hogy jöjjön el Ahmet bácsi szülinapi-partijára, mert ott a helye, mert Titzi abszolút a családhoz tartozik. Ha az embernek egyáltalán eszébe jutna ilyenkor, akkor a Lé Meg a Lolára csak úgy tudna gondolni, mint egy erőltetett valamire, ami csak szeretett volna jó film lenni - akaratos módon, erőből. De nem jut eszébe - természetesen.
A másik gyönyörű jelenet, illetve csúcspont az, amikor Titzi felvételizik. Bő hat hónapos terhesen adja elő Júliát, a fényképezés egyszerűen lélegzetelállító. A poros, vákuumos és mégis világűrre emlékeztető (amely egyébként anyagát tekintve ugyancsak nem üres, és ugyancsak összefüggő) mélysötét tér, amit
egy fejgéppel megvilágított színpad jelent hétköznap délután, egy kristálytiszta lány kristálytiszta szavai ebben a térben, szemben az ellenfényben nem kis élményt jelentenek. A darabnak azonban nem itt van vége, hanem amikor a felvételiztetők megpróbálják rávenni, hogy kövesse a szokásos kispolgári papírformát, és várjon még a sulival, amíg megszüli a gyereket, és a bébi kicsit felnő. A lány, aki ekkor is kicsit szögletes orrú csizmát visel a ruhája alatt, azt mondja, "túl fiatal vagyok ahhoz, hogy várjak". Ilyen komoly, intenzív és felkavaró jelenetet ritkán látni. Mellesleg Nora Tschirner, a Titzit alakító színészlány életben is pontosan ilyen. Mellékesen az MTV bemondónője - ami korántsem ugyanaz, mintha nálunk a VIVA tévénél dolgozna (helló!) :)
Nora Tschirner - az ottani Neon magazin felmérése szerint a 100 legfontosabb német fiatal között a 11. hely az övé, de mindez eltörpül amellett, hogy mit szokott nyilatkozni: "remélem, olyan jövő áll előttem, hogy módomban áll majd azt és csak azt csinálni, amit szeretnék". Hoppá. A 25 éves színészlány a németen kívül nemcsak spanyolul és oroszul beszél folyékonyan, de angolul is, így abszolút
remélhető, hogy ahogyan Franka Potente a Lé Meg a Lola révén nemzetközi (amerikai) hírnévre is szert tett, Nora Tschirner is berobban most a köztudatba, és sorra tűnik majd fel amerikai filmekben is.
A Kebab Kapcsolat nagyon jó film, egy kitűnő történetet mesél el elsőrangú módon. Friss és felszabadító élményt nyújt, plusz azt a tudatot is, hogy igenis, Európában is lehet csúcs filmeket készíteni, illetve csúcs európai filmekre is lehet jegyet váltani. Bárcsak minden nap megnézhetnénk :)
-jepe-
2006-07-07
