A Karib-Tenger Kalózai 2 - A Holtak Kincse
Pirates of The Caribbean: Dead Man's Chest 2006.
Ocsmány szörnyek támadása
Ezt a filmet annak az új keletű találmánynak köszönhetjük, amit úgy nevezhetnénk: utólagos trilógia. A Karib-Tenger Kalózai: A Fekete Gyöngy Átka annyira sikeres volt 2003-ban, annyira sok néző szerette meg a világ minden táján, hogy a producerek nem tehetettek mást, mint rögvest egy trilógiát kerítettek belőle. És ha már trilógia lett a népszerű kalóztörténetből, akkor elmondhatjuk, hogy itt is működik a "második rész átka", vagyis az, hogy a második részek mindig visszaesést jelentenek az első filmhez képest.
Szinte a semmiből bukkant elő 3 éve a Karib-Tenger Kalózai, egy kalandos-szerelmes és izgalmas kalózfilm, ami váratlanul szinte minden nézőnek bejött. Mintha egy űrt töltött volna ki Johnny Depp botladozó figurája, Keira Knightley talpraesett és beindult szépsége, és Orlando Bloom humoros és stílusos hős karaktere, aki tehette, megnézte a filmet, és aki megnézte, mindenki odavolt érte. Érthető tehát az erős folytatási vágy, ami ezután elkapta az alkotókat, és a Mátrix-os Wachowski-testvérek mintájára végül ők is trilógiát képeztek az eredetileg szóló filmből.
És bár láthatóan mindent megtettek azért, hogy a második film is jó legyen, a hangsúlyok mégis elcsúsztak kissé (több gusztustalanság, kevesebb romantika és humor), és emiatt nem igazán sikerült a folytatás. Pedig hűen követték a receptet, itt is élőhalottak voltak a mellékszereplők, itt is a szabad kalóz életforma állt szemben az angol úrifiú stílussal, és itt is akadtak látványos harci jelenetek. Már az első film is tudott rémisztő jelenetekkel szolgálni, a mostani viszont mintha sportot űzött volna a gusztustalanságból, annyi féregszerű, nyálkás, rothadó zombi (vagyis élőhalott) szerepelt ebben a filmben, mintha az alkotók a legjobb special effektek Oscar-jára gyúrtak volna.
Tisztán kitapintható a szándék, hogy a film készítői igyekeztek biztosra menni, és a lehető legtöbb (sikergyanús) elemet próbálták átemelni az első filmből. Johnny Depp Jack Sparrow kapitányként ismét felvette a szétesett, dülöngélő, kifestett szemű, rumot vedelő, megbízhatatlan kalóz formáját, aki valami miatt mégiscsak mindig a cselekmények középpontjában áll, és aki a hajójával, az előző filmben megismert Fekete Gyöngy-gyel együtt borzasztó fontos a filmbeli szereplők számára. Orlando Bloom továbbra is veszett jól néz ki, és továbbra is jó a stílusa, sőt, ezúttal jó sok kardvívást is láthatunk tőle, de ettől önmagában még nem lesz izgalmas a film.
Aztán ott van Keira Knightley, akinek egy kivételesen jól kitalált karaktert írtak az első filmben, de amely karakter egyedi és sokrétű stílusa ebben a filmben már kevésbé tudott érvényesülni. (Volt egy-két ügyes akciója, ami rá vallott, de aztán megpróbált direkt humoros lenni, ami meg igazán nem vallott rá).
A történet nagy vonalakban kapcsolódik az első filmhez, de ezzel is ugyanaz a helyzet, mint a többi sikergyanús elem újraélesztésével: csak a felületen hasonlít az elsőhöz, de nincs meg benne az a lendület és eredetiség, amitől hatásos volt a Fekete Gyöngy Átka. Jack Sparrow-nak a végzete ellen kell küzdenie, ami egyrészt egy nyálkás polipfejű lény (Davey Jones név alatt, természetesen Bill Nighy bőrében), másrészt egy Dűne-s féregszerű állat formájában támad rá.
Simán előfordulhat, hogy a mi hibánk, de egyszerűen nem tudtunk megfelelő mértékben izgulni Jack Sparrow életéért, (talán azért, mert tudjuk, hogy jövő májusban jön a harmadik rész), és emiatt az elvileg izgalmas jeleneteknek csak a látvány oldala tudott hatni ránk. Ami pedig ismét elmaradt az első filmétől, olyannyira, hogy ha a film közepefelé nem dobnak be egy óriáskeréken való menet közbeni vívás-jelenetet, tényleg úgy érezhettük volna, hogy ez a film totál elmaradott látvány-fronton.
Itt sajnos a humorforrások is erőltetettnek tűntek, főként amikor előjött az a béna effekt, ami arról szólt, hogy egy párbeszéd tartalmának hangulati változásait hangeffektekkel is próbálták lekövetni, vagyis amikor barátságosan beszélgetett egymással két férfi főszereplő, lágy, kellemes zene festette alá, aztán amikor valami konfliktus merült fel, akkor a zene is elbicsaklott, ami nemhogy nem volt vicces, de inkább bénán vette ki magát. Az egész filmben mindössze 3 megmosolyogtató jelenetre emlékszünk vissza, ami egy 150 perces filmnél picurkát kevésnek tűnik.
Az első film komplex hatása most elmaradt: az izgalom, kaland, romantika, barátság, féltékenység, szülői szeretet és laza humor keverékéből csak egy-két elem bukkant fel, azok is leginkább csak felületi szinten. Nem tehetünk róla, de a szimpla (kimért) profizmust érezzük ezen a filmen, a tudatos elem-keverést, és emiatt nem vagyunk képesek úgy átadni magunkat a cselekménynek, a látványnak, egyszóval a filmnek, úgy, mint ahogy ez 3 éve (úgy-ahogy) sikerült.
Ráadásul a film alkotói megtették a trilógiáknál szokásos "második részes" húzást is (ami az egész addig látottakat tönkre tudja vágni az erre érzékenyeknél), vagyis arra gondoltak, sokkal fontosabb a 2-ik és 3-ik film cselekményének összekötése, mint a 2-ik film történetének lezárása, és ezért ismét az a (kissé dühítő) effekt állt fel, hogy a 150-ik perc nem egy film utolsó perce, hanem inkább az egy év múlva esedékes következő film első perce lett. Nem zárul le semmi, a kalandok folytatódnak, ránk, mozinézőkre további élmények várnak kalózfalván, és addig nem is kell sokat aludnunk, csak majdnem 1 évet! Igen, ez elég rossz ötlet volt a forgatókönyvíróktól, de mivel ez nem sok nézőnek számít, ezért effektíve nem fogja lerontani a film hatását.
Apropó, a film az eddigi eredményei alapján már több jegyeladási rekordot megdöntött, és úgy tűnik, az év filmje lesz, annyira sokan váltanak rá jegyet világszerte, annyira nagy tömegben nézik meg az emberek, hogy nem kell aggódnunk a fogadtatás miatt.
Az már más kérdés, hogy az élményszerűség hiányzik belőle, és hogy kissé csalódottan kelünk fel a moziszékünkből a film végén, mivel nem kaptunk tőle olyat, mint a 3 évvel ezelőtti elődjétől. Persze úgy is gondolhatunk rá, hogy "hoci nekem egy jó kis kalandfilmet, ocsmány szörnyekkel megtámogatva, a vicces Depp-pel, a helyes Knigthley-Bloom párossal az élen, plusz két vicces mellékszereplővel", akkor működhet a filmélményünk, és akkor kb. azt fogjuk kapni, amire számítottunk. Ami jó érzés.
-jaredo-
2006-07-19
