Hegyalja Fesztivál
Nulladik típusú találkozás
A Hegyalja Fesztivál tavaly ilyenkor igazán kellemes meglepetést okozott számunkra, s lehet, hogy idén azért sültek el kevésbé kellemesen a dolgok (számunkra), mert a tavalyihoz viszonyítottunk, bár valószínűbb, hogy sokkal inkább a nulladik nap pangása sújtott le ránk.
A nyári fesztiválok nagy erénye,
hogy az emberek a nyitott tér, a napsütés, a jó levegő élményét vegyíthetik finom italokkal, jó zenékkel, szimpatikus emberekkel történő társasági élettel. Látszólag szinte minden fesztivál ugyanazt képes nyújtani látogatói számára, ám az árnyalatnyi különbségek végül összeadódhatnak, és akár az egész fesztivált képesek más fényben láttatni. Alighanem ez történt ministábunkkal is, akik véleménye természetesen egyedi, és mint ilyen, nem tükrözi a szélesebb tömegekét.
Az úgy volt, hogy már nagyon vártuk, hogy a tavalyi 1 darab kellemes napot, amiben véletlenségből részünk lett, gyorsan megismételjük, és már a vonaton ennek szellemében csevegtünk, mondván, hogy a Hegyalja Fesztivál nagyon jó hely, mert itt az emberek mind cool stílusban partiznak, meg az egész nagyon pici, és ezért nagyon emberközeli tud lenni. Arról természetesen nem tehet a fesztivál, sem a fesztivál többi látogatója, hogy a
fesztiválra utazók közül páran a vonaton hangosan böfögtek, láncdohányoztak, annak ellenére, hogy gyerekek is utaztak a kocsiban (ami persze hivatalosan dohányzó volt). Miközben mi arról társalogtunk, hogy milyen pozitív jelenség, hogy a Hegyalja Fesztiválon végre a hegyaljai borokat lehet inni, és hogy nincs jobb, mint egy jó kis hosszúlépés, mellettünk az egyik srác a másik szájába tömte a kaját, egy falat leesett a földre, felvette, és azt is megetette vele. Ilyen részleteket kiragadni nyilvánvalóan hiba, ám ha már egy szubjektív élményről beszélünk, miért ne említenénk fel az élmény hátterét? Ezek a jelenetek persze abszolút elsikkadtak, és csupán mint fesztiválokra általánosan jellemző megmosolyogtató kis életképekre tekintettünk rájuk.
Abszolút jó volt ismét megérkezni Tokajba, jó volt végre elébe tekinteni az első fesztiválnapnak, jó volt megkeresni az első kutat,
és lemosni az út porát, átsétálni a Tisza-hídon, és végül beállni a jegyekért a mosolygós fesztivállátogatók közé. Kissé furcsa volt, hogy a hatalmas sor végül egyetlenegy jegypénztárba torkollott, akárhogy is néztük, ebben nem láttuk a rációt, de amint kezünkben voltak a jegyek, nyomban le is huppantunk a bejárat melletti sörsátorban, hogy ugyanúgy, mint tavaly, most is ledöntsük az első kick-off korsó Borsodinkat. Az ismétlés a tudás anyja, és ugyanígy az összehasonlításé is. Ugyanaz a sátor a poros út mentén, ugyanazok a sörcsapok, ugyanazok a sörözőkben használatos ülőpadok és hosszú asztalok, ugyanaz a bömbölő zene, és mégis minden teljesen más. Tavaly ilyenkor persze valószínűleg pár órával későbbre járt már az idő, és ezért picivel hűvösebb volt, de akárhogyan is néztük, semmi vidámítót nem találtunk ebben a sátorban való sörözésben. Nagyon halvány a vonal aközött, hogy valaki horgászik, vagy csak áll a parton, kezében egy bottal, és közben bután néz, mégis jelentős a különbség.
A fesztivál területére érve még mindig abszolút derűsek voltunk, bár mindenképp furán érintett bennünket, hogy a területen földmunkagépek haladtak keresztül, hogy egy-egy óriás napernyőt még akkor húztak fel, és hogy alapvetően a néptelenség jellemezte
a tájat. Egy, az Unikum-ot reklámozó objektum tetőteraszán hangulatcsináló elő-táncosnők ropták az érdekes zenére, mellettük pedig egy atlétatrikós, napszemüveges és kalapos férfi próbált a kezében lévő mikrofon segítségével hangulatot kreálni. Végül is sikerült nekik, bár ez a Forma 1-re emlékeztető high-life gangszta hangulat tőlünk eléggé idegen. A nagyszínpad (Viva színpad) ezalatt teljesen üresen pangott, ekkor esett le nekünk, hogy aznap nem is játszik rajta senki, amit igazán nehéz volt ép ésszel felfognunk - és tulajdonképpen ez azóta sem sikerült. Ha adva van egy nagyszínpad, és több kicsi, akkor érthető, hogy a sok-sok koncertet úgy osztják el valahol, mint a Szigeten, hogy még a kisebb színpadokon IS zajlódhatnak koncertek, a nagyéval 
párhuzamosan, illetőleg az éjszakai órákban, amikor a hangszigetelés már alapkövetelmény. Olyat azonban, hogy a fesztiválterület közepét képező nagyszínpadot üresen hagyják pangani, elképzelni is abszurd, nem hogy élőben tapasztalni. Ráadásul ez az egyetlen szabadtéri színpad, ami a szabadtéri koncertek felszabadító varázsával ajándékozhatta volna meg a fesztivál látogatóit. Ehelyett olyan zenekar, mint a Balkán Fanatik egy eldugott sátorban adhatta le koncertjét, úgy, hogy a sátorban műanyag székek és asztalok jelezték, no és a színpad bő 50 centis magassága, hogy nem igazi koncerthelyszínről van szó. A Balkán Fanatik talán nem elég jó, hogy a nagyszínpadon játsszon?
Ugyanaznap a Neo és a Colorstar is felléptek, és ők is üresen hagyták a nagyszínpadot, de az ő esetük már némi logikusnak tűnő magyarázattal is szolgált - legalábbis egyfajta logika alapján. A Neo és a Colorstar a Multi Café-ban léptek fel, ami túl azon,
hogy szintén sátor, és nem nyílt színpad, egyéb specialitással is rendelkezik. A Multi Café a Multifilter nevű cigaretta sátra, mint amilyen x évvel ezelőtt a Szigeten a Pall Mall sátor volt. A bökkenő csak annyi, hogy időközben a nemdohányzók érdekében született néhány törvény, és azóta például a Szigeten nincs is Pall Mall sátor. A Multi Café-ra szemérmes módon csak az van kiírva, hogy "CAFÉ", bár a beengedő személyzet pólóján már ki van írva a sátor teljes neve, hogy "multi café", sőt, a fesztivál hivatalos programfüzetében is multi café-ként van kiírva e helyszín neve. Ezzel nemcsak az a bajunk, hogy legjobb tudomásunk szerint illegális, de az is, hogy az emberek, a fiatalok választási szabadságát pl. a dohányzással kapcsolatban (is) mindkét irányból feltétlenül tiszteletben tartjuk, és szeretnénk, ha mások is így tennének. Arra gondolunk, hogy nagyon nem szép dolog a fiatalokat beterelni egy sátorba, ahol teljes gőzerővel reklámozzák nekik a cigarettákat és a cigarettázást. Nem akarunk annak jelentőségére utalni, hogy egy 15-16 éves fiatal élete egyik első fesztiválélményében a cigarettázást mesterségesen ilyen léptékű főszerephez juttatják.
Az első fesztiválélményeket így összekapcsolni a cigarettázással - szinte felér egy toborzással. Az a fiatal, aki egy ilyen ráhatás alá kerül, nem meglepő, ha úgy dönt, hogy mégis inkább belép a cigaretta-függők táborába, és rendszeres vásárlójává válik egy multicégnek - a saját egészsége és pénze árán is.
Ez így egyszerűen nem fair, ráadásul ezt már a törvény is így tekinti. A nagyszínpad üresen hevertetése így már picikét más fényben tűnik fel, így már úgy is lehet látni, hogy az első nap a Multifilter sátrába terelték az összes látogatót, hogy a multi-cégnek legyen esélye ráhatni a friss emberanyagra. Ezt az esélyt növelték a fesztivál területén elhelyezett multifilter-árusító helyek, és a mindenfelé cirkáló Multifilter-ügynökök, akik a fiatalokat a dohányzási szokásaikról faggatták, ami (mint tudjuk) technikailag nem más, mint a cigarettázás és a Multifilter promotálása. A sátorban egy fotózni tilos tábla is ki van téve, és aki kamerával bemegy, azzal aláíratnak egy nyilatkozatot, hogy sehol nem jelentetheti meg a fotót, amit esetleg ott készít, amivel két olyan aprócska, alkotmányban garantált jogunkat sértik csak meg, mint a sajtószabadság és a szabad szólás szabadsága.
Az este végére már kiderült, hogy ez az első nap nemhivatalosan a fesztivál nulladik napja volt, ami nyilvánvalóan két lehetséges reakció lehetőségét kínálta fel az embernek. Mondhattuk
volna azt is, hogy de jó, akkor ez még csak a nulladik nap volt? Hiszen ez azt jelenti, hogy akkor holnap, az első nap már minden sokkal jobb lesz. Ugyanakkor úgy is lehet tekinteni ugyanezt a helyzetet, hogy miért nem hívják nulladik napnak, ha már egyszer ez a nulladik nap? Amikor például a Szigeten volt nulladik nap, azt mindenki (a szervezők és a program is) egyértelműen nulladik napnak nevezték, és nem is volt belőle semmiféle kavarodás. Erre egyébként semmiféle racionális magyarázatot nem tudunk kitalálni, tekintve, hogy a nulladik nap jegyára 2200 HUF, szemben a többi napra jellemző 4700 forintos napijegy árakkal, szóval tényleg nyugodtan nevezhetnék az első napot nulladiknak.
A nap végül egy tokaji kocsma udvarában ért véget most is, ugyanott, mint tavaly, bár nem ugyanabban a hangulatban. Amíg tavaly úgy tűnt, hogy számtalan éjszakai bandázásra alkalmas hely kínálja magát a fesztivál after-hours időszakában, most már úgy láttuk,
hogy egyszerűen átmentünk "az éjszakai helyre". Van egy olyan kifejezés, hogy valamiben csak a rosszindulat képes hibát találni, bár van olyan is, hogy szegény embert az ág is húzza. Nem akarjuk eldönteni, hogy ránk most melyik volt a jellemző, de csak hogy a kép teljes legyen, az utolsó élményünk az, hogy távozáskor egy olyan lány, aki a legtöbb szórakozóhelyen hosszúlépést vagy fröccsöt fogyaszt, és aki tavaly a fesztivált követő első hétfőn hozzálátott az idei tokaji útjának a megszervezéséhez, most az utolsó pohár italát érintetlenül hagyta ott - a bor minőségére hivatkozva.
Negatívumokat kiemelni, és azokból általánosítani nem egy megengedhető újságírói magatartás, és abszolút mértékben ellenezzük is, de mi van akkor, ha valakit sorozatosan, és szinte láncreakció-szerűen
inkább negatív előjelű benyomások támadnak meg? Annyit tehetünk, hogy megjegyezzük, mindez, amit leírtunk, teljesen szubjektív, és könnyen lehet, hogy mi voltunk rossz passzban, és ezért láttuk más színű napszemüvegen keresztül az egészet. Tényleg könnyen lehet, hogy a hiba a mi készülékünkben volt, és megfelelő hangulatban bizonyára bármit láthatunk akár rózsaszínben is. Például a Tiszában a folyó közepéig beúszó két srác láttán is minden bizonnyal gondolhattuk volna akár azt is, hogy "hú, de klassz", és nem kellett volna olyan szörnyülködve néznünk, mintha valódi vízihullákat láttunk volna. Tény, mondjuk, hogy a Sziget Fesztivál idején a Dunán a sziget körül végig vízirendőrök cirkálnak, hogy megakadályozzák az ifjúság fürdőzését (akár a szigetre való beúszás, akár puszta passzió céljából) egy olyan helyen, ahol ez az életükbe kerülhet. Ugyanakkor az is tény, hogy egyáltalán nem szükségszerű, hogy ha két srác beúszik a folyó közepéig, akkor mi éppen a hídon tartózkodjunk, miért kell mindent észrevenni, de tényleg? Ezen ma már nem érdemes tépelődni, csomó más ember biztosan istenien érezte magát a Hegyalja-n (különösen a nulladik napot követő rendes napokon) függetlenül attól, hogy számunkra ilyen szerencsétlenül alakult ez a nap.-zé-
2006-07-18
