microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2006-11-16

Shop-Stop

Egy fura hétköznap


A 24 éves Kevin Smith 94-ben épp egy New Jersey-i vegyesboltban dolgozott eladóként, amikor úgy döntött, filmet szeretne csinálni. Eladta a tekintélyes képregény gyűjteményét, begyűjtötte a rokonai és barátai hitelkártyáit, és 26.800 dollárból, a fenti kis csapat majdnem ingyenes részvételével elkészítette a Clerks.-t. Ami egyébként valóban a 90-es évek egyik kultfilmje lett.

Fekete-fehér film, első látásra csapongó történettel, és többszöri megnézésre is betépettnek tűnő szereplőkkel. Általában akkor lehet valamiből kultfilm, ha olyat mutat, amire addig nem volt még példa, plusz éppen jókor érkezik ez az új vonal. A Clerks éppen ilyen volt, 94-ben (ami egyébként a másik kultfilm, a Pulp Fiction születési időpontja is) olyan szókimondó, vicces és kellemesen elröppent stílusban szólította meg a leendő (fiatal) nézőit, amire nemcsak hogy nagy igény volt, hanem ez a hangulat már a levegőben is volt egy ideje, vagyis, ha Smith ekkor kihagyja ezt a filmet, akkor más csinálta volna meg helyette, persze másképp. Mindenesetre Smith nem hagyta ki, és azt tette, amit az összes kezdő írónak (forgatókönyvírónak) tanácsolnak a nagyok: arról írt egy filmet, amit ismert, és amiben élt. Ez egyszerűen és jól működött, teljes természetességgel, a nehezen leírható sztori ellenére (vagy inkább amellett) is.



Dante, a főszereplőnk egy átlagos, picit mackós hangulatú huszonéves srác, aki a Quick Stop nevű vegyesboltban dolgozik, eladóként. Nem tudjuk, hogy telnek általában a napjai, mi csak egyet látunk ezekből, egy napot, amikor Dante-nak eredetileg nem is kellene dolgoznia. Ez utóbbi megjegyzés a film kulcsmotívuma lesz, egy csomószor elhangzik, és tényleg, mi is át tudjuk érezni Dante szenvedését (a neve nem véletlen, valóban Dante Alighieri hatásáról van szó), ahogy egy elképzelhetetlenül zűrös, sehogy sem működő, mégis totál átlagosnak tűnő munkanapjának a közepén (és a végén) rájön, hogy neki egy rendes (alternatív) valóságban most a Quick Stop közelében sem kellene lennie.



Dante-t előszöris a vevők bombázzák, akik, ahogy mi látjuk, többnyire nem normálisak. Dante hitvallása, ami szerint ha ő nem bántja a vevőket, ők is békén hagyják őt, láthatóan nem működik, hiszen eladónkat (aki csak a munkáját végzi, úgy-ahogy) a tojás-méregetőktől kezdve a tejesüvegeket pakolókig, az álcázott rágógumi-ügynököktől kezdve a szexlapokat nézegető bácsikig mindenki megtalálja. Ez az alaphelyzet, ami szerint hősünk áll a pult mögött, és közben a beérkezők fura igényei, beszólásai és fura akciói viszik előre a cselekményt, remekül működik. Alapjáraton izgalmas, plusz folyamatosan új, váratlan helyzeteket hív elő. És mindezt fekete-fehérben nézni - egy igazi élményt jelent.



A film olyan Kevin Smith-stílusjegyeket vonultat fel, amiket a későbbi filmjeiben (Shop Show, Képtelen Képregény, stb...) is igyekszik alkalmazni, több-kevesebb sikerrel. Ilyen például a menet közben elröppenő párbeszéd, vagy monológ, aminek a leghelyesebb formáját a Csillagok Háborúja-féle Halálcsillagon dolgozó építkezési vállalkozók életének veszélyeztetéséről szóló Randal-értekezés adja.

Randal a film másik főszereplője, Dante őshaverja, aki a Quick Stop melletti videótékában dolgozik, elvileg. Azért elvileg, mert az ő saját kozmoszában a munka szónak nincs értelmezése. Randal öntörvényűen tesz-vesz a világban, a vásárlókat bármikor arcon önti egy itallal, beszól a nem szimpatikus vevőknek, és miközben egy videótékában dolgozik, a konkurrens nagy céghez, a Big Choice videótékába jár maga is kölcsönözni. Randal karaktere nemcsak folyton előremozdítja a cselekményt, de érdekes és vicces megnyilvánulásai is vannak, ami szintén jót tesz a film stílusának. Ebben a műfajban rajta kívül ott van még a Quick Stop előtt csövező Jay és Néma Bob, a két ellentétesnek tűnő karakter, akik szavak nélkül is megértik egymást, valószínűleg drogot árulnak a bolt előtt, és folyton képben vannak a bolt és a környék eseményeit illetően.

A Kevin Smith-féle stílus többek közt arról is szól, hogy a karakterei kész elméletekkel rendelkeznek a világ különböző dolgaival szemben, és ezek a gondolatok már egyesével is furák, és nem hétköznapiak, úgyhogy elég vicces, amikor két szereplő szóba elegyedik valamiről, csak úgy.



Dante barátnőjének érdekes elmélete van az előző partnereivel való szexuális kapcsolatairól, Dante volt csajának érdekes gondolata támad egy sötét WC-ben, a Quick Stop szinte összes vásárlójának furcsa gondolatai vannak az élet dolgairól, de a film valahogy mégis meg tudja tartani az egyensúlyt, hogy ne érezzük úgy, mintha egy bolondokházában tettünk volna egy röpke kirándulást.

A nap története előre nem kiszámítható módon halad előre, és izgalmas-érdekes, amit látunk, amellett, hogy fogalmunk sincs róla, hogy lehet majd befejezni egy ilyen sztorit/filmet a legvégén.

Emiatt kár aggódnunk, a film jó hangulatban és stílusban született, rányomta a pozitív bélyegét az, hogy Smith fiatal volt és eredeti, amikor a forgatókönyvet írta, és hogy a saját életét dolgozta fel, körülbelül. Látszik a filmen, hogy barátok szerepelnek benne, és süt róla a független, kifejezetten "jófej" stílus, ami egy ici-pici költségvetésű filmet is jóvá tud tenni, ha amúgy van benne tartalom és "kraft". Ebben van, és talán éppen ezért is lett kultfilm belőle.

A Shop-Stop nemcsak Kevin Smith nevét tette ismertté, de remekül dolgozta fel a 90-es éveket is. Ő alkalmazta az elsők közt a fű-szívós fiatal srác-karaktereket, akik később több filmen keresztül szép pályát futottak be, nála bukkantak fel a kultfilm-rajongók először (lsd. Randal Csillagok Háborúja-mániája), bevezette a mások szexuális életét nyilvánosan megvitató jeleneteket, a képregény-őrülteket, és egyáltalán, a huszonévesek hétköznapjaiba tőle kaptunk az elsők közt betekintést. Nem véletlenül lett ez a film a 90-es évek egyik érdekessége, egy olyan pont, amit a rendező maga is többször igyekezett újra elérni (sikertelenül).

A Shop-Stop tehát jó film, vicces film, érdekes párbeszédekkel és élénk karakterekkel, és jó stílussal. Bár időnként kicsit elröppen egy nem jó irányba, azért rendesen teljesítette a küldetését, és végül megérdemelten lett kultfilm belőle.
-ming li-
2006-11-16

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Shop-Stop info-file
:::::::  (Clerks. 1994.)