2006-11-27
Flyboys - Égi Lovagok
Bevetésen
Nagyon jól tette a hazai forgalmazó, hogy meghagyta a film eredeti címét, hiszen ez a cím sokkal jobban hangzik, és inkább illik a drámai történethez, mint mondjuk az, hogy „repülő srácok”. A Flyboys többet tud, mint amit várnánk tőle, háborús dráma, ami nemcsak megrázó, de izgalmas is, és ami mellesleg egy-az-egyben bemutatja az első világháborús repülőpilóták életét.
Egy 
jó-közepes háborús filmre számítottunk, amiben biztos sokat repülnek a szereplők, de amúgy semmi különös. Nos, tévedtünk, a Flyboys valami miatt végig izgalmas és érdekes tudott lenni, és a visszafogottságával együtt hitelesnek tűnik a történet-mesélése. Persze sokan vagyunk úgy, hogy élből nem jutna eszünkbe épp az első világháborúban a franciák oldalán szolgáló amerikai pilótákról filmet készíteni, de miért is ne, amikor ez a film egyrészt igaz történeten alapul, másrészt pedig jól sikerült a végeredmény.
1916-ban járunk, amikor még dúl az első világháború, amibe Amerika,
úgy tűnik, egyáltalán nem készül belépni. Mégis, néhány amerikai fiatal srác elindul, hogy repülőgép-pilótaként szolgáljon a franciák Lafayette Escadrille nevű csapatában. Főhősünk, Blaine kényszerűségből hagyja ott Amerikát, miután a többgeneráció óta családja tulajdonában levő farmot elárverezték. A többi leendő pilóta indulásába is bekukkanthatunk, így lesz egy-egy képünk arról, hogy honnan érkeztek ezek a srácok, és miért vonultak be egy idegen ország hadseregébe.
A film remekül kezeli a hangsúlyokat, semmit sem visz túlzásba, és többek közt ettől is lesz jó az egész. Élből nem válik főmotívummá a hősiesség, pedig válhatna, tekintve, hogy hamar meglátjuk, hogy zajlanak arrafelé a dolgok, vagyis a harcok, és látjuk, hogy egy-egy bevetés után
milyen kevesen térnek vissza a bázisra épen és egészségesen. Ez a fajta drámai "tíz kicsi indián-effekt" (egyre kevesebb túlélő marad egy közösségben) egyrészt kicsit szíven üti az embert, másrészt viszont hihetetlenül izgalmassá teszi a pilóta-bevetéseket, mert látjuk, ahogy a sorozatlövéseknek a legügyesebb pilóták is áldozatul eshetnek. Szerencsére a film alkotói nem "szálltak el" a kéznél levő legprofibb számítógépes trükkök lehetőségétől, és csak arra használták a technikát, hogy hihető és izgalmas harcokat festhessenek le, elkerülve az öncélú röpködés-lövöldözés olcsó csapdáját.
Ha már a hitelességnél tartunk, ügyesen álltak hozzá az alkotók a korhoz is. Vissza az első világháborúba - ez több filmnél betenné az ajtót. De itt szinte csak a repülős állomány napjait látjuk, egy-két jelenet tekint ki
csupán a rajtuk kívüli világba, és így, talán a pilóták kiválasztottsága (és elit ruhái) miatt, de nem tűnik annyira távolinak ez a korszak, és nincs az az érzésünk, hogy most egy első világháborús filmet nézünk, amiben furcsa fegyverekkel támadják egymást a katonák. A korhűség ezzel együtt rendben van, plusz a történet is a valóságon alapul, vagyis valószínűleg nagy vonalakban így élhettek ezek az amerikai katonák akkor és ott, a francia légierőnél.
A film több szálat futtat egyszerre, amik kellenek egy jó filmhez: az egyéni karriervonal mellett, ami itt önfeláldozó bátorsággal is jár, ott van a szerelmi szál is (kedvesen és érzékenyen bemutatva), ott van a barátság fontos motívuma is (Blaine segíti a bajtársait, és a fekete amerikai pilóta lesz
az egyik legjobb barátja), a kemény ellenfél és a személyes bosszú eleme, ami végül egy eléggé meglepő megoldást kap. Mindezek mellett mégis a filmbeli bevetésekre fogunk emlékezni leginkább, a repülőgépes párbajokra, amik nagyon jól koreografáltak, látványosak és valóban izgalmasak is.
Mint ahogy az egész film is izgalmas, és eléggé tartalmas is, vagyis a vége főcím után nem úgy távozunk a moziból, mint akiktől elvettek valamit (másfél órát, egy mozijegy árát, a türelmünket, stb..), hanem úgy, mint akik kaptak valamit ettől a kissé eldugott, de jól működő filmtől.
jó-közepes háborús filmre számítottunk, amiben biztos sokat repülnek a szereplők, de amúgy semmi különös. Nos, tévedtünk, a Flyboys valami miatt végig izgalmas és érdekes tudott lenni, és a visszafogottságával együtt hitelesnek tűnik a történet-mesélése. Persze sokan vagyunk úgy, hogy élből nem jutna eszünkbe épp az első világháborúban a franciák oldalán szolgáló amerikai pilótákról filmet készíteni, de miért is ne, amikor ez a film egyrészt igaz történeten alapul, másrészt pedig jól sikerült a végeredmény.
1916-ban járunk, amikor még dúl az első világháború, amibe Amerika,
úgy tűnik, egyáltalán nem készül belépni. Mégis, néhány amerikai fiatal srác elindul, hogy repülőgép-pilótaként szolgáljon a franciák Lafayette Escadrille nevű csapatában. Főhősünk, Blaine kényszerűségből hagyja ott Amerikát, miután a többgeneráció óta családja tulajdonában levő farmot elárverezték. A többi leendő pilóta indulásába is bekukkanthatunk, így lesz egy-egy képünk arról, hogy honnan érkeztek ezek a srácok, és miért vonultak be egy idegen ország hadseregébe.
A film remekül kezeli a hangsúlyokat, semmit sem visz túlzásba, és többek közt ettől is lesz jó az egész. Élből nem válik főmotívummá a hősiesség, pedig válhatna, tekintve, hogy hamar meglátjuk, hogy zajlanak arrafelé a dolgok, vagyis a harcok, és látjuk, hogy egy-egy bevetés után
milyen kevesen térnek vissza a bázisra épen és egészségesen. Ez a fajta drámai "tíz kicsi indián-effekt" (egyre kevesebb túlélő marad egy közösségben) egyrészt kicsit szíven üti az embert, másrészt viszont hihetetlenül izgalmassá teszi a pilóta-bevetéseket, mert látjuk, ahogy a sorozatlövéseknek a legügyesebb pilóták is áldozatul eshetnek. Szerencsére a film alkotói nem "szálltak el" a kéznél levő legprofibb számítógépes trükkök lehetőségétől, és csak arra használták a technikát, hogy hihető és izgalmas harcokat festhessenek le, elkerülve az öncélú röpködés-lövöldözés olcsó csapdáját.
Ha már a hitelességnél tartunk, ügyesen álltak hozzá az alkotók a korhoz is. Vissza az első világháborúba - ez több filmnél betenné az ajtót. De itt szinte csak a repülős állomány napjait látjuk, egy-két jelenet tekint ki
csupán a rajtuk kívüli világba, és így, talán a pilóták kiválasztottsága (és elit ruhái) miatt, de nem tűnik annyira távolinak ez a korszak, és nincs az az érzésünk, hogy most egy első világháborús filmet nézünk, amiben furcsa fegyverekkel támadják egymást a katonák. A korhűség ezzel együtt rendben van, plusz a történet is a valóságon alapul, vagyis valószínűleg nagy vonalakban így élhettek ezek az amerikai katonák akkor és ott, a francia légierőnél.
A film több szálat futtat egyszerre, amik kellenek egy jó filmhez: az egyéni karriervonal mellett, ami itt önfeláldozó bátorsággal is jár, ott van a szerelmi szál is (kedvesen és érzékenyen bemutatva), ott van a barátság fontos motívuma is (Blaine segíti a bajtársait, és a fekete amerikai pilóta lesz
az egyik legjobb barátja), a kemény ellenfél és a személyes bosszú eleme, ami végül egy eléggé meglepő megoldást kap. Mindezek mellett mégis a filmbeli bevetésekre fogunk emlékezni leginkább, a repülőgépes párbajokra, amik nagyon jól koreografáltak, látványosak és valóban izgalmasak is.
Mint ahogy az egész film is izgalmas, és eléggé tartalmas is, vagyis a vége főcím után nem úgy távozunk a moziból, mint akiktől elvettek valamit (másfél órát, egy mozijegy árát, a türelmünket, stb..), hanem úgy, mint akik kaptak valamit ettől a kissé eldugott, de jól működő filmtől.
-jaredo-
2006-11-27