2006-12-18
Vadászat Angolokra
Psyché nyomában
Bagó Bertalan színész és színházi rendező elkészítette élete első filmjét, amit először az idei Filmszemlén lehetett látni, és ami egy aprólékosan kidolgozott, főként a látványra koncentráló kosztümös film.
Anélkül, hogy kicsinyíteni szeretnénk a szimpatikus világlátású fiatal rendező filmjét, úgy látjuk, a Vadászat Angolokra elég sok mindenben Bódy Gábor Nárcisz és Psyché c. filmtrilógiájának a nyomában jár. Ez igazából apróságokból érződik, illetve csöppet a film 
hangulatából (plusz abból, hogy mindkét film forgatókönyvét Csaplár Vilmos írta). Élből ugyanabban a korban játszódnak, itt egy vidéki kúria a főszereplő (amint a Psychében a széphalmi Kazinczy-kastély volt egy jelentős állomás), itt is főszereplő Cserhalmi György, aki ráadásul most is egy szerelmi háromszög szenvedő (itt:leendő) férj-alakját ölti magára. Ez a párhuzam egyébként nem baj, mivel végül az a fő benyomásunk a filmről, hogy egy igényes alkotás, ami persze sikerülhetett volna sokkal jobban is.
Az 1830-as években járunk, és rögtön az első jelenettel belevágunk az események közepébe, a fiatal angol feltaláló-mérnök véletlenül megpillant egy szőke lányt, akinek később nyomát veszíti. Már itt rögzül az a benyomásunk a filmről, hogy technikailag, illetve látvány-szinten sokat akar nyújtani (ami a film viszonylag nagy, 300 milliós költségvetéséből kifér), mégis, a jelenetek végül nem lesznek eléggé impozánsak, és többször átcsap a látvány egy tv-film hatásába. Olyan, mintha valami miatt (talán valamiféle pénzhiány miatt) a kamera nem fogná be az egész képmezőt, hanem szűkítené azt, ami persze csak eg
y szubjektív érzés részünkről, mindenesetre vagy alaposan megtervezett, szépen operált, emlékezetes képeket látunk (pl. sárga virágszirmok között álldogáló lányok), vagy túlságosan közelinek tűnő jeleneteket, amik, mondjuk egy nem teljesen, nem minden szobájában korhűnek berendezett kastély hiányosságait igyekszik kihagyni. Ez a bonyolultnak tűnő érzésünk van a film során, ami viszont tagadhatatlanul tud valamit, hiszen csak párszor lankadt a figyelmünk közben, és a végén is egy jó-közeli élményként raktároztuk el a filmet.
A két főszereplőt lengyel színészek játsszák, ami nem rossz ötlet, hiszen így nem kell perceknek eltelniük, hogy a nézők le tudják hámozni a színészekről a legutóbb látott szerepüket. (Ez Cserhalmi Györgyre nem áll, és nemcsak a legendás tehetsége miatt, hanem azért is, mert mostanában viszonylag kevés filmben láthattuk). A történet szerencsés módon több vonalon halad előre, a hangsúlyos szerelmi szál mellett hasonlóan fontos a politikai vonal is, ami azt mutatja be, a 48-as forradalom és szabadságharc előtt 9 évvel hogyan kezelték a magyar nemeseket az osztrák udvarban. Több érdekes momentumot láthatunk, de a forgatókönyv/rendezés hibájához tartozik, hogy helyenként vagy később, vagy egyáltalán nem derül ki számunkra, miről beszélnek a szereplők. (Ilyen pl. a Nyakó Juli által játszott lány karakterének a háttere, eleinte nem értjük, miért igyekszik összehozni Annát és Adam-os egymással, és erre később is csak nehezen derül fény).
Igazából csak Cserhalmi és az Adam-ot alakító Marcin Kwasny játszanak
eléggé lazán, a többieknél gyakran érezhető egyfajta merevség, mintha a túl sok rendezői instrukció megakasztotta volna a spontán alakításokat. Végül is egy romantikus drámával van dolgunk, aminek egy hétvégi vadászat köré épül a cselekménye, és amit átszőnek a korabeli politika szálai. A hangsúly láthatóan a romantikán, vagyis a két főszereplő közötti szerelmen van, de szerintünk a film simán elbírt volna ennél több romantikát is, vagyis jó lett volna többet foglalkoznunk a fiatalok közti kapcsolattal, vagy akár a Nyaló Juli-féle karakter szerelmi múltjával is, a lényeg, hogy ez a romantikus szál eléggé a felületen mozgott. A politikai cselszövés is relatíve nagy figyelmet kapott, ez viszont nem volt mindig követhető, és az ezekkel kapcsolatos jeleneteknél bukkant fel leginkább tv-filmes hangulat.
Mégis, a hibák ellenére is teljes mértékben élvezhető a film, és azzal együtt, hogy tudjuk, nem könnyű egy kosztümös filmet forgatni, egy igényességre törekvő, normál elsőfilmként értékelhetjük a Vadászatot.
hangulatából (plusz abból, hogy mindkét film forgatókönyvét Csaplár Vilmos írta). Élből ugyanabban a korban játszódnak, itt egy vidéki kúria a főszereplő (amint a Psychében a széphalmi Kazinczy-kastély volt egy jelentős állomás), itt is főszereplő Cserhalmi György, aki ráadásul most is egy szerelmi háromszög szenvedő (itt:leendő) férj-alakját ölti magára. Ez a párhuzam egyébként nem baj, mivel végül az a fő benyomásunk a filmről, hogy egy igényes alkotás, ami persze sikerülhetett volna sokkal jobban is.
Az 1830-as években járunk, és rögtön az első jelenettel belevágunk az események közepébe, a fiatal angol feltaláló-mérnök véletlenül megpillant egy szőke lányt, akinek később nyomát veszíti. Már itt rögzül az a benyomásunk a filmről, hogy technikailag, illetve látvány-szinten sokat akar nyújtani (ami a film viszonylag nagy, 300 milliós költségvetéséből kifér), mégis, a jelenetek végül nem lesznek eléggé impozánsak, és többször átcsap a látvány egy tv-film hatásába. Olyan, mintha valami miatt (talán valamiféle pénzhiány miatt) a kamera nem fogná be az egész képmezőt, hanem szűkítené azt, ami persze csak eg
y szubjektív érzés részünkről, mindenesetre vagy alaposan megtervezett, szépen operált, emlékezetes képeket látunk (pl. sárga virágszirmok között álldogáló lányok), vagy túlságosan közelinek tűnő jeleneteket, amik, mondjuk egy nem teljesen, nem minden szobájában korhűnek berendezett kastély hiányosságait igyekszik kihagyni. Ez a bonyolultnak tűnő érzésünk van a film során, ami viszont tagadhatatlanul tud valamit, hiszen csak párszor lankadt a figyelmünk közben, és a végén is egy jó-közeli élményként raktároztuk el a filmet.
A két főszereplőt lengyel színészek játsszák, ami nem rossz ötlet, hiszen így nem kell perceknek eltelniük, hogy a nézők le tudják hámozni a színészekről a legutóbb látott szerepüket. (Ez Cserhalmi Györgyre nem áll, és nemcsak a legendás tehetsége miatt, hanem azért is, mert mostanában viszonylag kevés filmben láthattuk). A történet szerencsés módon több vonalon halad előre, a hangsúlyos szerelmi szál mellett hasonlóan fontos a politikai vonal is, ami azt mutatja be, a 48-as forradalom és szabadságharc előtt 9 évvel hogyan kezelték a magyar nemeseket az osztrák udvarban. Több érdekes momentumot láthatunk, de a forgatókönyv/rendezés hibájához tartozik, hogy helyenként vagy később, vagy egyáltalán nem derül ki számunkra, miről beszélnek a szereplők. (Ilyen pl. a Nyakó Juli által játszott lány karakterének a háttere, eleinte nem értjük, miért igyekszik összehozni Annát és Adam-os egymással, és erre később is csak nehezen derül fény).
Igazából csak Cserhalmi és az Adam-ot alakító Marcin Kwasny játszanak
eléggé lazán, a többieknél gyakran érezhető egyfajta merevség, mintha a túl sok rendezői instrukció megakasztotta volna a spontán alakításokat. Végül is egy romantikus drámával van dolgunk, aminek egy hétvégi vadászat köré épül a cselekménye, és amit átszőnek a korabeli politika szálai. A hangsúly láthatóan a romantikán, vagyis a két főszereplő közötti szerelmen van, de szerintünk a film simán elbírt volna ennél több romantikát is, vagyis jó lett volna többet foglalkoznunk a fiatalok közti kapcsolattal, vagy akár a Nyaló Juli-féle karakter szerelmi múltjával is, a lényeg, hogy ez a romantikus szál eléggé a felületen mozgott. A politikai cselszövés is relatíve nagy figyelmet kapott, ez viszont nem volt mindig követhető, és az ezekkel kapcsolatos jeleneteknél bukkant fel leginkább tv-filmes hangulat.
Mégis, a hibák ellenére is teljes mértékben élvezhető a film, és azzal együtt, hogy tudjuk, nem könnyű egy kosztümös filmet forgatni, egy igényességre törekvő, normál elsőfilmként értékelhetjük a Vadászatot.
-olasz-
2006-12-18