microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2006-12-07

Casino Royale

Negatív bond


Nem mindenki Bond-rajongó, mint mi, nem mindenki várja kiemelt izgalommal az éppen esedékes új Bond-filmet, érdekes módon vannak, akik számára a James Bond-filmek egy nem túl izgalmas részét teszik ki a filmtörténelemnek, nos, őket ez a film most meg fogja győzni - a saját igazukról.

Hosszú hónapokon keresztül természetesen mi is hajunkat téptük amiatt, hogy Pierce Brosnan-t leváltották. Pierce Brosnan egész egyszerűen minden idők legjobb James Bond-ja volt. A film bemutatója előtt aztán pár héttel láttuk Daniel Craig-et a filmről nyilatkozni (egy így készült - reklámfilmben), és meglepő módon megtört a jég. Craig szimpatikus lett, mint Bond is, és azóta úgy tekintettük a helyzetet, hogy Craig egyetlen hibája, hogy Pierce Brosnan tökéletes Bond. Mondjuk, ekkor éppen a saját nyelvén beszélt, és nem Stohl András volt a magyar hangja. A film azonban annyira gyenge, hogy még így is, hogy Craig-nek látatlanban megbocsátottunk, az első öt percben pokolian lehangol minket.

A Bond-filmek első 5-10 perce különleges élvezet, belecsöppenünk valami akcióba, azt sem tudjuk, mi történik egész pontosan, de máris nagy az izgalom, teljes intenzitással zajlanak az események, látványos, ötletes, izgalmas, eredeti akciókat látunk, a végén pedig, valamikor 5-10 perc magasságában, a lélegzetelállító jelenetek után James Bond bemutatkozik, hogy "my name is Bond, James Bond". Ekkor következik a rendszerint, és hagyomány szerint ugyancsak káprázatos főcímzene, látványos vizuális megjelenítésben - egy külön kis klipet láthatunk ilyenkor. A legutóbbi főcímzenéket Sheryl Crow, a Garbage és Madonna szerezték, és a főcím-klipek pedig kifejezetten élvonalbeliek voltak - mint mindig.

Most a híres bevezető jelenetek egy helyszínre és két és fél szereplőre koncentrálódnak. Egy darab brutális toilette-es verekedést látunk, meg azt, hogy fekete-fehérben két férfi (egyikük Bond) ücsörögnek egy szobában, míg végül valamelyik előkap egy pisztolyt. Rémesen gyenge, össze sem hasonlítható semmivel, amit valaha Bond-nak lehetett nevezni. Vannak gyengébb részek, kétségtelen, de ez más, ez egyszerűen nem is Bond-film. A főcímzene pedig egy nulla, egy lapos, megjegyezhetetlen szám, plusz maga a főcím-klip is teljesen jellegtelenné vált. Régen még külön kiírták annak a nevét is, aki rendezte, és tele volt Bond-motívumokkal, melyek az adott epizód aktuális motívumaival keveredtek. Most nincsenek benne nők, női lábak, női szájakból előugró pisztolyok, rakéták, vadítóan erotikus női sziluettek, semmi. Kopottas pasztellszínekkel dolgozó, lepukkadt hotelek cigifüsttől megbarnult tapétájára emlékeztető barnás képeket látunk, amik elsősorban kártyákat mutatnak, meg kezeket, amik kártyákat kevernek. Formailag egyébként ez is jó főcím-klip, mert ez is tükrözi az egész filmet: már itt nyilvánvaló, hogy ebből a filmből pont az hiányzik, ami a Bond-filmek lényege, illetve, hogy ez a film minden tekintetben szöges ellentéte egy valódi Bond-filmnek.



Természetesen tudjuk, honnan fú a szél. Ez pedig az USA. A James Bond-sorozat évtizedeken keresztül tipikusan európai volt, tipikusan az európaiak kedvelték, az amerikaiak pedig tipikusan (és koncepciózusan) lenézték. Ennek köszönhetően a Bond-filmek tipikusan rosszul teljesítettek az USA-ban. A legutóbbi rész már teljesen alá volt rendelve az USA-piacokon való teljesítésnek, ezért is nem egy ügynök akcióját láthattuk, hanem kettőét, ezért van, hogy az amerikaiakat megcélzó Halle Berry Bond társaként szerepelte végig az egész filmet. Az átlátszó trükk azonban nem működött, és az amerikai társügynökkel elrontott Bond ugyanolyan nyögvenyelősen teljesített az USA-ban, mint elődei, a fantasztikus Brosnan-es James Bondok. Ez az (szerintünk), ami miatt Brosnan-nek mennie kellett.

Ne feledjük, hogy a filmgyárak elsősorban pénzt csinálnak, és csak másodsorban filmeket - az számukra csak a szükséges melléktermék. Mellesleg Brosnan már annyira "elszemtelenedett", hogy már a forgatókönyv minőségével kapcsolatban is kezdett külön igényeket támasztani. Ha Bond-ot Amerikában kell eladni, akkor Bond-ot amerikanizálni kell, és hogy néz ki az amerikaiaknak is megfelelő verzió? Egy biztos, az amerikaiak semmit sem értenek a hagyományos Bond-karakterből. Nem értik az eleganciáját, a humorát, és azzal sem szimpatizálnak, hogy végül mindig megrázza magát, és valami humoros angol mondattal sommázza a történteket. Ezen felül a nőkhöz való viszonyát (lásd a 007-es főcím-klipeket) szexistának tartják, és ellenszenvesnek, nem értik, mi az a sok női comb és láb, a nők testének, sziluettjének vonaglása, és hogy egyáltalán mi az az elegáns, fegyveres férfi iránti vonzalom, amit a nők Bond iránt táplálnak.

Az amerikaiak egészen egyszerűen nem bírják felfogni, hogy a Bond-filmek eszméletlenül és velejükig romantikusak. Amikor a Tomorrow Never Dies-ban Bond találkozik a nővel, régi szerelmével, a feszültséget harapni lehet. A nő még mindig szereti, és Bond is őt viszont, mégsincsenek együtt, de ez mégsem áll közéjük, hiszen Bondnak annak idején le kellett kopnia a munkája miatt, s így érthető, hogy a nő végül máshoz ment feleségül. Mégis szereti Bond-ot, és mindig is szeretni fogja. Lehet szeretni a Batman-t, de ez tipikusan nem egy Batman, ez egy igazi európai dolog. Sajnos, amit az amerikaiak nem értenek, annak mennie kell. Az amerikanizált Bond szükségszerűen egyszerű. Bunkó és egyszerű, mint az amerikai ügynök a Bond-filmekben, aki szerint az angolok nyársat nyeltek (mert szegény pufi feje nem érti az eleganciát).

Daniel Craig, bár maga is angol, tökéletesen megfelel az amerikanizált Bond-szerepre, ami gyakorlatilag egy Bond-paródia, minden, ami nem Bond, azaz minden, amit az amerikaiak Bond-ban látnak. Craig ezt az amerikai-Bond jogosítványát elsősorban Moszad-ügynök múltja révén szerezte, tudniillik, Spielberg München c. filmjében mint izraeli titkosügynököt láthattuk. Ez a szerepe nem egy egyperces mellékszerep volt, mint a Sorstalanság (értsd: a Nobel-díjas holokauszt könyv filmváltozata) amerikai katonájának az eljátszása, ami viszont nyilván sokat segített abban, hogy megkapja a München egyik főszerepét. A München-ben a szőke és kék szemű Craig egyébként a legfanatikusabb Moszad-ügynököt játszotta, tehát nem az emberi érzelmek megjelenítése volt a fő attrakciója - már akkor sem. Az amerikai szemmel nézve "karót nyelt angol", akit Brosnan képvisel, és aki valójában ír, és sötét hajú, akármennyi pénzt is hoz a stúdiójának, azt Hollywood-elől veszi el. Érthető tehát, hogy Bond, teljesen racionális alapokon egyszerűen nem kaphat jó sajtóvisszhangot Hollywoodtól. Az is érthető, hogy minél jobb egy Bond-film, annál jobb az európai nézők számára, és annál érzékenyebben érinti Hollywood-ot.



Brosnan, úgy tűnik, tökéletesen formálta meg az angol titkosügynökség, az MI-6 007-es ügynökét. Brosnan annyira összepaszolt ezzel a karakterrel, mint Sean Connery óta még senki. Ha valaki egy Bond-stílusú karakterre ír filmet, mint a Thomas Crown-ügy, vagy Az Utolsó Gyémántrablás, vagy a Panamai Szabó (ami nagyon rossz volt), vagy jövőre a November Man, akkor mindig Pierce Brosnan-t találják meg. Akárhogyan is nézzük, valaki vagy Moszad-, vagy MI-6-ügynök, a kettő egészen más stílus. Vegyünk csak egy aprócska példát, Pierce Brosnan, mint a legférfiasabb férfi az Omega órák reklámarca volt éveken keresztül, Cindy Crawfordd-al. Daniel Craig holtbiztos, hogy nem fogja megkapni ugyanezt a posztot, noha Brosnan azért kapta meg, mert ő volt James Bond.

Hangsúlyozni szeretnénk, hogy nem Craig-gel van bajunk, mert ő egy színész, és meggyőződtünk róla, hogy simán el tudott volna játszani egy egészen jó Bond-ot is. A probléma a filmmel van, és a producerekkel, akik prostituálják az egész Bond-sztorit, mert amerikanizálni akarják. Craig biztos, hogy nem lett volna annyira jó, mint Brosnan, de azért nagyon-nagyon jó is lehetett volna, de sajnos, őt épp azért választották, hogy a München-es Moszad-ügynököt formálja újra, és ez a probléma. Broccoli-ék (a sorozat producerei) egyébként sokkal durvább dolgot csinálnak, mint amikor Andy Vajna hazavágta a Terminátort (és megsemmisítette az egész világot) azzal, hogy egy nulla pontos harmadik részt elkészített, mert az nem Vajna gyermeke volt, ő csak pénzt rakott bele valamibe, ami korábban már nagyon sok pénzt hozott. Vajna nem volt szülője a Terminátornak, nem úgy, mint a Broccoli-ék, akik az egész Bond-történelmet maguk producelték, egy ilyen múlt, egy ilyen viszony azért kellene, hogy kötelezzen valamire. Broccoliék azonban egy pilanatra még azon is komolyan elgondolkodtak, hogy akkor az angol Pinewood stúdióból átvinnék Hollywood-ba a film gyártását - csak hogy az amerikaiak még jobb szemmel nézzenek a termékre. Az nem számít, hogy a Pinewood (ugyanúgy, mint Broccoliék), a James Bond-filmek miatt lett az, ami. Úgy látszik, itt semmi sem számít, ez nem film, ez egy biznisz, egy nagy átalakítás, mely során racionalizálják a céget és a terméket, hogy egy új piacon jobban teljesítsen. Senkinek nem esik le, hogy az angol stílus lényege a hagyomány?



A Craig-Bond film nemcsak lehangolóan rosszul kezdődik, de ettől kezdve csak egyre rosszabb lesz. Adva van egy nagy akciójelenet, ami általában a Bond-filmek kellemes, izgalmas, fantáziadús kezdéséhez hozzátartozik. Az a jó a Bond-filmekben, hogy rengeteg fordulat, rengeteg akció van bennük, rengeteg kaland. Itt annyit látunk, hogy Bond életre-halálra üldöz egy darab embert, aki ráadásul egy yamakasi. Bond felszalad vele egy toronydaru tetejére, ott verekednek egy kicsit, Bond majdnem lezuhan, de a terroristából ez nem azt váltja ki, hogy lelökje őt, hanem azt, hogy tovább meneküljön. Utána 20 méteres ugrásokkal leereszkednek a toronydaruról, és mintha mi sem történt volna, folytatják az üldözést. Rossz belegondolni, hogy a képzeletbeli szomszéd moziteremben, ahol mondjuk a Világ Nem Elég megy, most épp izgalmas, földön-vízen-levegőben akció megy, amelyben Bond egy bombázó nőt üldöz egzotikus helyszíneken, beleértve a jóöreg Temzét. Itt és most mi olyan semmitmondó, üres és lapos akciókat, jeleneteket kell, hogy elszenvedjünk, amikre egyetlen Bond-filmben nem találunk példát, de még egy Dolph Lundgren-film legbénább jelenete sem ereszkedik erre a szintre.

Egy igazi James Bond-film már a főcím előtt többet ad, mint bármelyik másik film. Később pedig már az első félórában több akció, több történés van, mint egy normális nagy költségvetésű filmben. Most ez kicsit másképp alakul. Először is a film kifejezetten unalmas. Végtelenül unalmas, a film fő akciója az, hogy pókereznek, pókereznek a negatív hőssel, úgy, hogy előzetesen kezet is fognak. Pókereznek, és nagy tétben játszanak. Kit érdekel ez? Senkit, Pierce Brosnan a Golden Eye-ban az elején pókerezik (vagy Black Jack?), és akkor sem a kártya a lényeg, hanem Famke Janssen. Sophie Marceau kaszinójában is megfordul a Világ Nem Elég-ben, és ott sem ragadunk le. Az élet kaland, egy James Bond-kaland, és nem egy kártyaasztalnál játszódik. Sajnos ez nem vicc, a film harmadik felvonása végig egy pókerasztalnál játszódik (Amerikában a filmeket még mindig 4 db felvonásban mérik, melyek közül a harmadik a legnagyobb, a fő akció, amely magában foglalja a végkifejletet is, a negyedik pedig a lezárás, a lecsengetés.).

Ez a pókerezés nemcsak önmagában unalmas, mert hogy a hatás teljes legyen, még a világ legeslegsúlyosabb filmes hibáját is elkövetik benne. Kezd későre járni, lekapcsolják a villanyokat, és már csak két-három ember ül az asztalnál. A néző itt közben arra gondol, hogy ő maga is elálmosodott,de ez még nem minden. A filmben bemondják, hogy tekintettel arra, hogy mindenki fáradt, néhány perc pihenőt tartanak. Te jó ég! Elfárad egy jelenet, és benne mindenki, és nem tudnak váltani valami másra, valamire, ami legalább nem végzetesen unalmas, hanem bemondják, hogy rövid szünet! És a jóemberek kimennek a teraszra, szívnak egy kis friss levegőt, majd végül visszamennek, hogy folytassák a pókerezést. Ezt a forgatókönyvírói brutalitást a világ egyetlen filmje sem élné túl, különösen nem ez a film, amely a véget nem érő, dögunalmas pókerjátszma előtt is már elegendően unalmas és (sajnos) üres volt.

Craig-Bond-nak a nőkkel való története sem az igazi. A híres Bond-cicák az amerikai piacra való átállás miatt eltűntek. Egy Bond-film úgy néz ki, hogy vannak benne nők, plusz van benne egy őrült módon vonzó nő (pl. Famke Janssen v. Sophie Marceau), akik ellenségek, akikkel Bond így vagy úgy összejön, de végül végeznie kell velük, és adva van egy Bond-cica, akivel végigcsinálja az egészet, és akivel a film végén édeskettesben búcsúznak el tőlünk. Itt adva van egy darab nő, aki egy maffiózó macája, Craig-Bond babrál vele a padlón, de tök uncsi, tartalom nélküli az egész, semmiféle vonzerő, szikra nincs kettőjük között, végül, amikor Craig-Bond megtudja, hol a nő férje, Moszad-stílusban ott is hagyja a nőt, rendel neki egy pezsgőt, hogy igya meg, ha szomjas. James Bond sosem mászna rá egy nőre csak azért, hogy információt szedjen ki belőle - ő az MI-6, ő Bond, James Bond.

A másik nő, aki itt a Bond-cica akar lenni, eléggé semmilyen, mármint nincs semmi a karakterében, ami miatt valami is lenne közte és Bond-között. Egy igazi Bond-filmben Bond baromi gyorsan kontaktust teremt a Bond-cicával, és onnantól párosban nyomulnak. Itt "a nő" csak a problémát jelenti, a világ legelbaltázottabb jeleneteit,amiken a néző kínjában nevet. E nőnek egy külön negyedik felvonást is köszönhetünk, a baromi unalmas film végén ugyanis egy jó hosszú levezetést látunk, amit totál nem értünk, mert (nem árulhatjuk el, miről van szó, de mindegy), hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy mire megy ki a játék. Uncsi-uncsi-uncsi, és mégis plusz negyedórát ránk vernek, hogy bemutassák nekünk, hogy Craig-Bond most igazán szerelmes. Röhejes, Bond-nak 2 másodperc is elég, hogy megmutassa, szeret egy nőt, ez a filmvégi extra meg senkinek sem hiányzott, de tényleg, ezt az ügyet egy hatéves kisgyerek jobban megoldotta volna.

Az amerikai piacot célzó Craig-Bond filmben természetesen nincs Q, és nincs Moneypenny, Craig-Bond trükkös autójában is a főszereplő egy defibrillátor (!!), először nem látjuk, mi az a kütyü, azt hisszük, egy tenyérlenyomat-ellenőrző rakétaindító, de később kiderül, hogy egy defibrillátor. A Vészhelyzet-rajongó amerikaiak számára mi más lehetne izgalmasabb, mint amikor feltöltik a defibrillátort, és jól kiütik Bond-ot? Lehet, hogy otthon is ezt csinálják. Nincs igazi negatív hős, hiszen, ha valakivel Bond nem is csap össze, és pókerezésen kívül semmit sem csinál, az még mellékszereplőnek sem igazán nevezhető, de egy Bond-film negatív hősének végképp nem.

Szóval hadd foglaljuk össze: nincs történet, nincs negatív hős, nincs összecsapás, nincs győzelem, és nincs megérdemelt happy end. Ez nem egy Bond-film, és persze megértjük, ha az amerikaiak egy kukkot sem értenek abból, ami egy ilyen tradicionálisan európai történetben a lényeg, oké, ő bajuk, nem vagyunk egyformák, de miért kellene nekünk is leereszkednünk az ő szintjükre? Miért van, hogy mi magunk is csak annyit kaphatunk meg egy állítólagos Bond-filmből, amennyit az amerikaiak haza tudnak vinni?

Ez nem egy rossz film, nem egy rosszul sikerült Bond-film, nem is egy Bond-film, hiszen ha valami ennyire unalmas, és ha valamiben ennyire nem jelenik meg James Bond (akárki is alakítsa, akár Craig is), akkor az biztos, hogy nem az. Broccoliék amerikai aprópénzre váltották a Bond-örökséget, amivel csak azt érték el, hogy még aznap este megnéztük a már gyenge (már amerikanizált) Halj Meg Máskor-t és a jó Holnap Markában-t is. Mert James Bond és az eddigi 21 rész hatalmas dolog, egy fantasztikus hegylánc a kultúránkban, és csak azért, mert a tévén lógó pufók amerikaiak ezt nem értik, még nem fogjuk önként kioperálni az agyunkból. Ha pedig egy mezei kártyás (pókeres, feketepéteres, passziánszos) filmet akarunk nézni, arra ott van a Pókerarcok, ami túl azon, hogy csak kicsit uncsi, még tartalma és is van, és legalább a kártyajáték izgalmas benne, nem úgy, mint a Casino Royale-ban. Szóval köszi a semmit!
-jepe-
2006-12-07

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Casino Royale info-file
:::::::
 James Bond 21 2006.