microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2007-10-31

Dolina

Egy rossz álom


Kamondi Zoltán mint ismert "művészfilmes rendező" van elkönyvelve, aki kb. 6-7 évente készít egy filmet. Míg az előző filmjét, a Kísértéseket eléggé bírtuk, most a Dolinával kétszeri megnézéssel sem tudtunk megbarátkozni, finoman szólva.

Ez a nem-baráti viszony azt jelenti, hogy már a Filmszemlén is végig feszengtük a filmet, nem találva a helyünket, és most is hasonlóképp. Nyilvánvalóan nem sikerült "fognunk" a film "üzenetét" (ami bizonyára van neki), mert számunkra csak egy elnyújtott, nulla-cselekményű, és vontatott párbeszédekkel operáló filmnek tűnt.



Persze lesznek nagyon sokan, akik ezt egyszerűen csak egy öntörvényű "szerzői filmnek" (bár szerintünk nincs ilyen műfaj) fogják titulálni, ami, mint ilyen sok mindent megengedhet magának, az egymás mellett elbeszélő szereplőktől kezdve, a nem érthető történeten keresztül, a feleslegesen elnyújtott és lelassult jelenetekig. Bodor Ádám regénye, ami a film alapjául szolgál, egy furcsa világot épít fel, amit Kamondi átültetett fizikai valóságba: egy romániai falu mellett felépített stábjával egy kész falut, Dolinát. (Ide kapcsolódik a film kiugróan nagy költségvetésével - kb. 1 milliárd forint, ebből kb. 400 millió forint állami pénz- kapcsolatos megjegyzés, miszerint úgy néz ki, hogy ez a 2000-es évek eddigi legdrágább magyar filmje).

Szóval a film egy sajátos világot működtet (ami egyébként a művészi filmek általános jellemzője), és ami itt is egy jó film kiindulópontját jelenthetné, de végül nem így lesz. Ami azt illeti, nagyon sok olyan kedvenc filmünk van, ami felületes szemmel lassúnak, nem cselekménydúsnak, és egyebeknek tűnhet, de mindez teljesen másképp néz ki, ha közben történik valami a filmben, érzelmek bomlanak ki, kapcsolatok bonyolódnak, személyiségek változnak, stb, egyszóval akkor, ha a film közben elvisz minket egy olyan utazásra, ami az ő sajátos világába szól, aminek a működésére kíváncsiak vagyunk, és amibe szívesen feledkezünk bele.

A Dolinánál mindez hiányzik. A saját világ itt csak egy üres, kreált keret, amibe érdektelen és erőltetett elemek kerülnek. Dolina egy fiktív település, valahol Romániában, ahol a nyomor, a primitív, állatias életmód és valamiféle papok általi diktatúra a jellemző (valószínűleg katolikus pap-félékről van szó, mivel egy érsek látogatásáról szól a könyv). A durva lepusztultság képe csak egy-két percig érdekes, mint ahogy a lábukkal padlót tisztító, álszakállal és fekete köntösben nyomuló papok látványa is. Nagyon érdekes, de most már láthatnánk a filmet is? Nos, nem igazán.

A film nem szolgál számunkra normális cselekménnyel, hacsak azt nem találjuk annak, hogy egy idegen, aki Dolinában született, megérkezik a faluba, hogy maffiózó testvére parancsára hazavigye apja hamvait. A minden irányú elmaradottság ellenpontját jelentené az idegen, aki elegáns ruhában, palmtoppal a kezében érkezik a szutykos arcúak falujába. (Tudjuk, hogy ez egy képzeletbeli falu, de a romániaiak akár meg is sértődhetnének ezen az ábrázoláson, elvégre már ők is Uniós tagok, vagy mifene...). Életidegen, földtől elrugaszkodott karakterek jönnek be a képbe, miközben csigalassúsággal halad előre a "cselekmény", már ha azt annak lehet nevezni. Mert igazából nem történik semmi említésreméltó a filmvásznon - Molnár Piroska ismét kikapott egy borzasztó női figurát, akit nagy átéléssel alakít, ő a gonosz (időnként gusztustalan) leszbikus helyi kavarógép, aki elszakít egy lányt a férjétől, csalárd módon.

Ő és Bán János lesznek úgy-ahogy lényeges figurák, de velük sem történik semmi különös, mint ahogy az idegen főszereplő is csak értelmetlenül téblábol a helyiek közt. Mintha a forgatókönyvírók is tisztába lettek volna film későbbi szörnyű vontatott ritmusával, mert meghatározott időközönként bevetnek valami szex-szel kapcsolatos képet, jelenetet, úgyhogy a nézők figyelmét úgy 10-15 percenként felkeltik a női mellek, leszbikus sejtetések, és más egyebek.

Másodszori megnézésre is ugyanolyan hatást tett a film, ugyanazt az ürességet érzékeltük, a magáértvaló és hiábavaló jelenetek sorát, amiknél még azt sem mondhatjuk, hogy direkt lettek kifejezéstelenek, mert ezzel láthatóan nem szolgáltak semmilyen művészi tartalmat.



A Dolina egy sehova sem vezető filmút, amit nem egy nagy élvezet végignézni, és amiről később még nehezebb bárkivel szót érteni. Nem mondhatnánk, hogy ezek után alig várjuk a következő Kamondi-művet...
-ming li-
2007-10-31

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Dolina info-file
:::::::  (Dolina 2007.)