microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2007-10-03

Overnight

Bróker antropológia

Török Ferenc a harmadik nagyjátékfilmjénél tart, ami örvendetes tény, mivel jó dolog, ha fiatal magyar filmesek jó filmeket készíthetnek kedvükre. Ami a Török-filmográfiát illeti, a Moszkva Tér sikere után a Szezon már nem jött be nekünk, ami után úgy gondoltuk, a harmadik film csak jobb lehet. Így is lett, az Overnight lekörözte a Szezont, bár a cselekményt és a történetet illetően itt is hiányzik valami nagyon fontos.

Az Overnight egy ″trendifilmnek″ tűnik, legalábbis az angol címe, a története (fiatal brókersrácok a világ két pontján), illetve a színészek kiválasztása (Bodó Viktor, Nagy Ervin, Eszenyi Enikő) ezt jelzi. A forgatókönyv ezúttal is Török Ferenc munkája (a Szezonhoz hasonlóan most is egy társ-szerzővel együtt), az operatőr most is Garas Dániel, a Török-filmek bevált director of photography-ja, aki megérdemli ezt az árnyaltabb, és többet jelentő angol címet. A látványtervező Hujber Balázs, akire furamód csak most figyeltünk fel az Overnight kapcsán, pedig már részt vett egy-két emlékezetes produkcióban, amiknek figyelemreméltó volt a látványviláguk (Kontroll, A Porcelánbaba), és aki most is remek munkát végzett.

Láthatóan minden együtt van egy fiatal, izgalmas, jól kinéző filmhez, ″ami nemcsak fesztiválfilm lesz″, hanem az a hazai közönség is értékelni fogja, akiknek készült. Nos, az a helyzet, hogy a film valóban jól néz ki, és valóban simán-lazán végig lehet ülni/nézni, de az elképesztően szép képek önmagukban nem tudják elvinni a hátukon az egészet. Egy olyan jól kitalált, ügyesen beállított, szépen megvilágított, gyönyörűen fényképezett jelenet, mint amiben a szusi-falatkák lassan, kattogva haladnak a futószalagon, egy dögös zenére, nagy hatással lehet a nézőkre, de önmagában, a cselekmény hiányában eléggé öncélú szórakoztatást jelentenek. Ilyen emlékezetes jelenetből több is van a filmben, amik a már említett triász (rendező-operatőr-látványtervező) profi munkájának érdeme, de amik azon túl, hogy veszett jól néznek ki, nem viszik előre a filmet. Mert mi hiányzik az Overnightból nagyon, mondhatni végzetesen? A cselekmény, a drámai vonulat, a konfliktus, a fordulatos történet, a főhős személyiség-fejlődése. Ezek nélkül nehéz jól működő filmet készíteni, annyira, hogy például esetünkben nem tudjuk eldönteni a film műfaját, hiszen miután nincs benne egy ″innen-oda jutott″ drámai vonulat, nincs benne személyiség-fejlődés, sőt, még igazi fő-konfliktus sem (és a humor-szál annyira nem jelentős), nem tudni, miről szól ez az egész.

Bodó Viktor, alias Vas Péter egy fiatal brókersrác, valamikor a 90-es évek közepén, Budapesten. Azt az életmódot éli, amit külsősként az emberek elképzelnek egy ilyen munkát végző, un. yuppie-fiatalembernek (egy kezdő piacgazdaságú, volt szocialista országban, akkoriban, amikor sok simlis ügylet, a törvényesség határát alulról súroló működés, a könnyen-gyorsan szerzett sok pénz bűvölete, és ennek társadalmi elfogadottsága volt a jellemző), vagyis egy lakópark-szerű, medencés házban él, fémszínű a lakás berendezése (ami a szintén Bodó Viktor-os Nexxt c. förmedvényben is jellegezetes volt, és ami az Amerikai Psycho c. film világából ered), sokat iszik és bulizik, és leginkább egy-éjszakás kalandokban utazik. Naná, hogy csak steak-et eszik (az összes maffiózós filmben steak-et esznek a maffiózók, valószínűleg a hatalom jelképe a vastag színhús), a város láthatóan legdrágább és legsznobabb helyén (amúgy egy helyi lakos miért akarna éppen egy dunaparti teraszon megebédelni?), naná, hogy whisky-t vedel, és naná, hogy a volt felesége az ő egyik kollégájával kopott le (ez olyan amerikai motívum, ami a ″pörgős″ életmód látszatát kelti).

Minden együtt van tehát, legalábbis a sztereotípiák terepén ahhoz, hogy egy jól felépített karaktert beindítsunk, akihez majd kapcsolódhatnak a film cselekménye és konfliktusai. (Az egy kivétel a yuppie-sztereotípiák közül a főhős örökös taxizása, mert az átlag bróker minél drágább és nagyobb autóval flangálna a városban, vagy lehet, hogy inkább egy böhöm nagy, életveszélyes motorral?)

Tényleg jó ötlet egy bróker életének és mindennapjainak filmes feltérképezése, hiszen ez egy alapjáraton érdekes motívum, és Török Ferenc ráadásul még elég alapos kutatómunkát is végzett ezen a terepen, vagyis több olyan különleges, érdekes történetet ismer ebből a világból, ami a nézők számára izgalmas lehet. Egyébként éppen ezen a ponton adódhatott egy választás az író-rendező számára: vagy egy olyan filmet hoz létre, aminek speciel egy bróker a főhőse, és a film fő dramaturgiai vonala így egy bróker-karakterhez kapcsolódik, vagy pedig egy olyan filmet készít, ami minél árnyaltabb képet ad egy adott kor és hely brókerjeiről, az ezzel járó stílusjegyek lehető legpontosabb bemutatásával, és amiben csak kis jelentősége van, mi történik a filmbeli főbrókerrel.



Mondanunk se kell, Török Ferenc a második úton haladt, így a filmje egy bróker antropológia lett, nem pedig egy valódi dráma/vígjáték/krimi/bármi. Az Overnight-nak Bodó Viktor a főszereplője (Nagy Ervin csak 3-4 jelenetben tűnik fel, összesen pár percre, a második főbb szereplő, Szőcs Artúr se sokkal többször, és Vajdai Vilmos karaktere is hasonló hangsúlyt kap), az ő szemszögéből látjuk az eseményeket, de ez nem jelenti azt, hogy az ő (Vas Péter) személyes története generálná a cselekményt, és végig követhető lenne vele kapcsolatban egy személyiség-fejlődés (vagy simán csak változás), vagyis az az alapvetően fontos dramaturgiai vonulat, ami bemutatja, hogy a film végén már miért nem ugyanaz a főhős, mint a film legelején volt. Itt történnek ugyan dolgok hősünkkel, de a film végén nem érezzük, hogy ez hogyan hatott rá, mi változott meg benne az idő során, milyen érzések mozgatják a végkifejletnél, és ezek miben különböznek az addigi érzésektől. Mindez az elég komoly hiányosság a forgatókönyv számlájára írható, hiszen a rendezés önmagában nem tudja kitölteni az üres teret, amit a valódi cselekmény hiánya okoz. Ezért lett egy antropológiai film az Overnight, egy életmód, életstílus árnyalt bemutatása, a környezet és a kortársak pontos részvételével, de ennél nem több.



Jellemző a film hangulatára, hogy gyakran jelentőségteljes, sokat sejtető jelenetek indulnak be, amiknél aztán hiába figyelünk feszülten, végül nem futnak ki semmire. Ilyen pl. a Vas Péter volt szerelmével (Rozi) kapcsolatos néhány jelenet (pl. a film utolsó jelenete, amiben a lány a főszereplő, de ami borzasztóan furcsa, úgyhogy nem értjük, hogy lehet ennyire lezáratlanul befejezni egy filmet). A Rozi karakter önmagában sokat ígérő akar lenni, hiszen ő jelenti a ″csaj-vonalat″ a filmben, a szerelmi szálat, a fő magánéleti motívumot, és remek konfliktus-lehetőségeket. Ehhez képest hiába fixírozzuk őt kitartóan, miközben tárgyakat árverez el, vagy este barátokkal bulizik, nem derül ki róla semmi, ami érdekes lenne számunkra.



Szerintünk az eredeti forgatókönyv még egy teljesebb képet tartalmazhatott a történetről és a szereplőkről, de aztán aztán az idő (pénz, egyebek, ki tudja) szorítása miatt valószínűleg meg kellett húzni a forgatókönyvet, illetve később a kész filmet. Akárhogyanis, valaminek történnie kellett, hiszen amúgy nem érthető, hogy miért bukkan fel egy anarchista karakter, ha csak másodpercekre látjuk, távolról (ahhoz képest Nagy Zsolt kellett, hogy alakítsa), és később semmi nem következik a jelenlétéből, vagy miért nézünk meg egy jelenetet főhősünk főnökével (Máthé Gábor minigolfozik), aminek semmi következménye nem lesz, miért nem derül ki számunkra, mi történt Vas Péterrel, amikor egyik pillanatról a másikra elmosódottan kezdi el látni a dolgokat, hogy arról a nagyon fontos motívumról ne is beszéljünk, hogy nem derül ki, miért és hogyan voltak barátok egykor a film főbb brókerei (Péter, Zolika és Süni).

Ugyanígy lövésünk sem lesz, Péter miért szakított a volt szerelmével, miért és pontosan mennyi pénz hiányzik ″a német″ számlájáról (homályos mondatokat hallunk valami kamat-különbségről), hogy érzi magát Zolika, a száműzött bróker Indiában, illetve mit tud Süni, az áru-bróker, azon kívül, hogy gyorsan igyekszik a barátjának segíteni, és nagyon be tud rúgni. Az Eszenyi Enikő-féle karakter motívációi is homályban maradnak (tippelhetünk: szex, szerelem, unalom, stb..), és akkor még nem szóltunk magáról Vas Péterről, aki a film végén teljesen ugyaúgy működik, mint a film elején, és se ő, sem mi nem lettünk az eseményektől okosabbak.



Nagyon komoly hiányérzettel álltunk fel a film után, hiszen úgy tűnik, a látvány és a szép képek elnyomtak mindent, többek közt a cselekményt is. Az alapjáraton figyelem felkeltő történet, illetve a már említett pompás kinézetű jelenetek miatt simán végig tudjuk nézni a filmet, de azért egy idő után már eléggé áhítozunk egy rendes konfliktusra, történeti csavarra, vagy érzelmi megnyilvánulásra. Hiába. Bodó Viktor (akit nem véletlenül hívnak daginak a filmben) szépen végigcsinálja a filmet, a mellékszereplők is teszik a dolgukat, miközben látványban és zenében kifejezetten toppon vagyunk, csak az a baj, hogy közben nem játszódik le egy valódi cselekmény előttünk.

Frusztráló érzés, főként az utolsó jelenet után, ami finoman szólva nem tűnt lezárónak. Úgy tűnik, hiába dolgoztak együtt tehetséges emberek a filmen, a lényeg elsikkadt menet közben, és így az Overnight nem teljesítette be a küldetését. Jó dolog, hogy az alkotóknak volt alkalmuk kipróbálni új filmes elemeket (ilyen például az operatőr és rendező mostani ″lábkultusza″, ami szerint több jelenetben csak lábakat látunk, vagy az operatőr azon újítása, amikor egy két-szereplős jelenetben egyik szereplőről a másikra kapkodja a képet), és azt is érdekes látni, hogy valóban hogyan élhettek (élhetnek) nálunk a fiatal brókerek, de azért valljuk be, egy jó filmhez azért ennél többre lenne szükség. ″Több szívre″, mondanánk, ha egy amerikai film szereplői lennénk.
-lidoc-
2007-10-03

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Overnight info-file
:::::::  (Overnight 2007.)