microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2007-10-13

Csillagpor

A sugárzó lány


Az a gondolat, miszerint egy csillag a Földre csakis egy szép lány alakjában érkezhet le, aki amikor boldog, önkéntelenül is felragyog - már önmagában is megérne egy filmet. És valóban, Matthew Vaughn mesefilmje többet tud, mint várnánk, nemcsak izgalmas, romantikus és fordulatos, de közben egy igazi mese is, vagyis van egy saját jól működő világa, saját törvényekkel, szimpatikus és félelmetes szereplőkkel.

Eredetileg nem tudtuk, hogy ez egy Matthew Vaughn-film, csak a stáblistánál derült ki számunkra, aminek nincs akkora nagy jelentõsége, talán csak egy kicsi. Vaughn (Claudia Schiffer férje) eredetileg producer, Guy Ritchie korábbi jó barátja, aki az összes Ritchie-filmet producelte, kivéve a Revolvert, illetve a legfrissebbet, a RocknRolla-t. Vaughn eddig egy filmet rendezett, a Layer Cake-et, amit nálunk Torta címmel az HBO mutatott be, illetve jelent meg DVD-n. Lehet, hogy egyiknek sem volt rá hatása, de tény, hogy Madonna, Guy Ritchie felesége sikeres gyerekkönyveket írt, Luc Besson (a francia-amerikai producer) pedig - a csatorna másik oldalán - kilépett a folyamatos producelési aktivitásából, hogy saját maga rendezzen meg egy gyerekfilmet. Tudjuk, hogy a Narnia elképesztõen jó bevételeket produkált, ami többek közt azt is jelzi, hogy a családi filmek nézõinek kicsit elegük van már a komputeres filmekbõl, és szívesen fogadnak a filmvásznon egy-két hús-vér szereplõt is.



Mindegy, a lényeg, hogy Vaughn második rendezésének nem gengszterfilmet választott, hanem mesefilmet. Ráadásul a forgatókönyvírásban is részt vett, vagyis tényleg elég szorosan köthetjük hozzá a végeredményt. Ami jó lett, kifejezetten élvezetes és hatásos.

Egy fantázidús mesével állunk szemben, amiben a ″királylány″ karakter helyén egy csillagot találunk. Egy fénylõ égitestet, ami véletlenül a Földre zuhan, és egy lány alakját ölti (Yvaine), pontosabban Claire Danes-ét. Yvaine nem örül neki, hogy lezuhant a Földre, és ezt az érzést fokozza az is, hogy ittlétének elsõ perceiben máris foglyul ejti egy fiatal srác, Tristan, azért, hogy elvigye a szerelmének ajándékba. Jó indítás, és mindenféle erõltetett párhuzam nélkül is eszünkbe jut róla a remek Ötödik Elem, amiben szintén egy fiatal lány volt a kívülrõl érkezett, különleges erõkkel bíró kedves lény (aki ott is egyfajta közvetítõ eszközként mûködött), és ennél több nem is kell.

Ott Milla Jovovich volt a törékeny szépség, akit csak az engedélyével lehetett megcsókolni, és aki megígérte Bruce Willis-nek, hogy vigyáz rá, itt pedig Claire Danes az a sugárzó lány, aki ha a fõhõs srác mellett van, folyton felragyog, és akit éppen a legboldogabb (legragyogóbb) pillanatában akarnak az ellenségei megölni. Egy igazi mesében vannak gonoszak is, itt elég sokan pályáznak erre a rangra: kezdve Stromhold királyától, aki konkrétan gyilkos, illetve az õ néhány fia, akik szintén, folytatva a sort Lamia boszorkánnyal és nõvéreivel, akik hullócsillagok, vagyis kedves fiatal lányok szívével akarják visszahozni a fiatalságukat. Ez elsõ hallásra kicsit véresnek tûnik, az is, és fõként akkor hat ránk erõsen, amikor elmesélik, hogy a boszorkányok az elõzõ hullócsillag-lányt is tõrbe csalták, barátsággal és kedvességgel altatták el a gyanakvását, hogy amint a lány boldogan és felhõtlenül felragyogott (a szeretettõl), akkor öljék meg.

Ez a felragyogás motívum lesz a film alapeleme, az a látványos és sokatmondó ″effekt″, ami folyton lebuktathatná Yvaine-t (ha lenne, aki észrevenné), hiszen egy idõ után egyre fényesebben ragyog, ahogy Tristan közelében van, illetve amikor a szeretet/szerelem hullámai elérik õt. Ennél romantikusabb és szebb elemet nehéz lenne kitalálni, szerencsére Claire Danes is és Charlie Cox (Tristan) is remekül játssza a szerepét, úgyhogy általuk nagyon könnyen bele tudunk kerülni a film mesevilágába. És ha már ott vagyunk, leginkább izgulhatunk. Lamia fenyegetése (Michelle Pfeiffer izgi játékában) nagyon komolynak tûnik, és még ott van Stromhold király néhány fia is, akik szintén a lehullott csillagot keresik, illetve a királyságuk örökösét.

Sokféle elem vesz részt a szórakoztatásunkban: a már említett izgalom és romantika mellett ott van még a humor (Shakespeare kapitány, Primus halott fivérei, illetve Lamia egyes megnyilvánulásai, stb..), némi akció (de csak módjával, épp, amennyi kell), és egy megfelelõ adag drámai feszültség is (Tristan fiúkora, mamájának a sorsa, a srác férfivá érésének/valódi szerelmének az eleme).

Tényleg végig élvezet nézni a filmet, és bár utólag visszagondolva mi kicsit még finomítottunk volna néhány jeleneten (pontosabban jobban kidomborítottuk volna a fiatalok egymáshoz való közeledését), de azért nagyon jól mûködött az egész. Nem annyira erõszakos és fenyegetõ, hogy gyerekek ne nézhessék meg, a felnõtteknek viszont kifejezetten tetszeni fog, köszönhetõen a sok szerelemnek és izgalomnak. Matthew Vaughn pedig tud rendezni (bár ez már Tortából is úgy-ahogy kiderült), úgyhogy további sok sikert kívánunk neki a Guy Ritchie-mentes filmek övezetében.
-olasz-
2007-10-13

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Csillagpor info-file
:::::::  (Stardust 2007.)