D.E.B.S. - Kémcsajok

A horror, a vérfürdők, a csonkítások, kínzások, prostitúció, kivégzések elsõsorban a "dark" hangulatú, európaiakat megcélzó filmek világának elemei, és mint ilyenek, biztosan elgondolkodtatóak, meg minden, mint annak idején Bergman Suttogások és Sikolyok c. filmjében a vaginába erõltetett üvegszilánkok. Mégis nagy öröm, valahányszor azt tapasztaljuk, hogy nézõi figyelmünket nem holmi direkt megrázó elemekkel próbálják lekötni, hanem a történet finom csavarjaival, érzések, érzelmek megjelenítésével, s nem utolsósorban a harmat-friss humorral. A Kémcsajok igazán kellemes meglepetés, igazán kellemes film. Unikum, mint amilyen régebben a Spinédzserek volt (Clueless), vagy a Zenebirodalom Visszavág, vagy a Zoolander.

Egy filmmel kapcsolatban eléggé izgalmas teszt, amikor 1-2 percig csak úgy belekukkantasz (pl. az HBO-n). A legjobb filmek, beleértve a Sztalkert, a Kutya Éji Dalát, a Kék Bársonyt, a Radírfejet, vagy valamelyik Godard-filmet, bizony 5-10 másodperc alatt képesek örvényszerûen magukkal ragadni. A Kémcsajok képes ugyanerre a teljesítményre, szóval bár nagyon vicces film, mégis azt kell mondanunk, hogy komoly darabról van szó.

Lucy Diamond az alvilág koronázatlan királynõje, aki folyamatosan gyémántokat szór szét, amerre jár. Egy ideje már nem randizott senkivel, és barátja és asszisztense, Scud minden erejével azon van, hogy összehozza valakivel. Próbálkozik, például egy orosz bérgyilkosnõvel, Ninocska Kaprovával, megkéri Lucy-t, hogy menjen el vele egy vakrandira és legyen végre nyitott. Lucy tényleg mindent megtesz, hogy rendesen eltársalogjon az orosz bérgyilkos csajjal, de le sem tudja tagadni, hogy nem jön be neki. Randijukat közben nemcsak az FBI és a CIA figyelte meg, de a D.E.B.S. külön alakulata is. A megfigyelés úgy néz ki, hogy vagy 20 méter magasan cirkuszi trapézokon ülnek a lányok, és onnan sasolnak lefelé, hogy mi történik odalent. Ez önmagában is roppant vicces találmány. Az összes ügynökség ilyen trapézokon ücsörög a megfigyelt helyszín felett (tényleg eléggé trippes megoldás). Amy Bradsaw exe, egy srác is odacsüng melléjük, akinek Amy megpróbálja visszaadni a karkötõt, amit tõle kapott. Sajnos azonban az ékszer véletlenül leesik, egyenesen bele Lucy levesébe (vagy italába), és egybõl kitör a lövöldözés.

Ennyiből talán már érezhetõ, hogy egy South Park színvonalú elröppent remekmûvel van dolgunk. Az elröppentség azonban nem minden, amit ez a film nézõinek kínál. A humor, az elsõosztályú fantázia, a remekül megírt csajdumák egy megdöbbentõen tartalmas és finom történet belsejébe juttatnak el minket végül. Nem arról van tehát szó, hogy ezen a vicces szinten tobzódva a film végignyomja a másfél órát, hanem továbblép, és egy olyan történetben találjuk magunkat, amely az átlagnál milliószor emlékezetesebb. Lucy és Amy elsõ látásra egymásba szeretnek, úgy, hogy Amy még nem is tudja magáról, hogy leszbikus. Amíg a tinifilmek szerelmi szálai unottra koptatottak és közhelyesek, addig e két lány szerelme friss és intenzív élményt kínál. Azt, hogy a filmnek a briliáns humor mellett érzékenységre is marad ideje, olyan nüanszok mutatják, mint amikor Lucy boldogan megkönnyebbül, mert Amy elmeséli neki, hogy a barátjával azért szakított, mert szerinte a szerelem ennél több kell, hogy legyen, mégpedig sokkal több. Az is kifejezetten remek és érzékeny leleménye a forgatókönyvnek, hogy Amy Lucy-ról ír dolgozatot, és bár Lucy közellenség, Amy egyetlen rossz szót nem tud rá mondani, sõt, tulajdonképpen Amy az, aki a legjobban érti õt, a sötét oldal legnagyobb alakját az egész világon.

Kedves, érzékeny és roppant jó humorú, tartalmas film ez. Tipikusan olyan jó film, ami még hetek múlva is ott lüktet valahol az ember fejében. Igazán jó film, és egyáltalán nem meglepõ, hogy egy lány, Angela Robinson írta és rendezte, sõt még a vágást sem adta ki a kezébõl. Tehetségekhez méltóan a filmet úgy készítette, hogy egy évvel a film elõtt megcsinálta egy 11 perces demó verzióját - ami ebben a rövidfilm formában is már nagy siker lett.