2007-09-15
Anya, Lánya, Unokája
14 éves koráig erőszakolta a lányt
A filmrajongók népe hűséges és hálás népség, mint azok a kis lények a csomagmegőrző szekrényben, és ha valaki egyszer csinált már jó filmet, arra mindig pozitívan tekintünk. A Pretty Woman és a Vasmacska Kölykei rendezőjére, Garry Marshall-ra is olyan durván pozitív előítélettel gondolunk, hogy azt már rossz nézni - és az előítéletek előbb-utóbb megbosszulják magukat.
Az Anya, Lánya, Unokája szókimondó magyar címre hallgató filmnél a siker hajszolása közben még a mûfajt sem sikerült betájolniuk. Elvileg adva van egy vígjáték, a gyakorlatban 
azonban egy kisvárosos pszichodráma bontakozik ki elõttünk, aminek a központjában mi más is állhatna, mint hogy a 17 éves lányt 12 éves korától 14 éves koráig vajon folyamatosan megerõszakolta-e mostoha apja, aki jelenleg is ebben a státuszban él vele és anyjával?
A film nemcsak úgy tesz, mintha vígjáték akarna lenni, de úgy is, mintha egy családi, három generációs dráma romantikus, papírzsebkendõs feldolgozását látnánk (amilyen a remek Édesek és Mostohák volt). A látszat azonban csal.
Az egész olyan, mintha egy dráma és tragédia turkálóban matatnánk. Most felkapunk valamit, most pedig elejtjük, közben a nézõtéren a nézõk lehúzzák a fejüket, mert alacsonyan szállnak a durva drámák, emberi tragédiák. Vajon mire gondoltak Garry Marshall-ék?
A film végül is egyszerû koncepción alapul. Készítsünk egy filmet, amelyben Lindsay Lohan egy olyan csajt játszik, aki eléggé hasonlít saját magára. Legyen hisztis, drogos, hazudozó és hogy a nézõk ne unatkozzanak, nimfomániás is. Adjunk mellé egy tévészárt, aki alkoholista anyukát játszik majd, valamint egy nagy szárt, Jane Fonda-t, aki ma már egy idõs hölgy - a nézõk erre is buknak, a "megöregedett sztárokra".
Láthatjuk tehát Lohan-t (idézõjel) "önmagát játszani", láthatjuk a Született Feleségek sztárját, Felicity Huffman-t egy alkesz anyát alakítani és a kedves Jane Fonda-t egy nagyit játszani. Ennyi, ez a csomag tartalma, ha valaki erre kíváncsi, tudja, hol keresse :)
azonban egy kisvárosos pszichodráma bontakozik ki elõttünk, aminek a központjában mi más is állhatna, mint hogy a 17 éves lányt 12 éves korától 14 éves koráig vajon folyamatosan megerõszakolta-e mostoha apja, aki jelenleg is ebben a státuszban él vele és anyjával?
A film nemcsak úgy tesz, mintha vígjáték akarna lenni, de úgy is, mintha egy családi, három generációs dráma romantikus, papírzsebkendõs feldolgozását látnánk (amilyen a remek Édesek és Mostohák volt). A látszat azonban csal.
Az egész olyan, mintha egy dráma és tragédia turkálóban matatnánk. Most felkapunk valamit, most pedig elejtjük, közben a nézõtéren a nézõk lehúzzák a fejüket, mert alacsonyan szállnak a durva drámák, emberi tragédiák. Vajon mire gondoltak Garry Marshall-ék?
A film végül is egyszerû koncepción alapul. Készítsünk egy filmet, amelyben Lindsay Lohan egy olyan csajt játszik, aki eléggé hasonlít saját magára. Legyen hisztis, drogos, hazudozó és hogy a nézõk ne unatkozzanak, nimfomániás is. Adjunk mellé egy tévészárt, aki alkoholista anyukát játszik majd, valamint egy nagy szárt, Jane Fonda-t, aki ma már egy idõs hölgy - a nézõk erre is buknak, a "megöregedett sztárokra".
Láthatjuk tehát Lohan-t (idézõjel) "önmagát játszani", láthatjuk a Született Feleségek sztárját, Felicity Huffman-t egy alkesz anyát alakítani és a kedves Jane Fonda-t egy nagyit játszani. Ennyi, ez a csomag tartalma, ha valaki erre kíváncsi, tudja, hol keresse :)
-fülöp-
2007-09-15