2007-09-04
Zuhanórepülés
Lúzer srác és az oroszok
Kálomista Gábor bemutatja Novák Erik filmjét, Nagy Viktor regénye alapján, amelyet a Nyócker írója saját életútja alapján írt. A film a hazai alvilág hiteles bemutatását tűzi ki célul, szóval kaphatunk egy magyar Goodfellas-t, de akár egy Stohl Andrásos Rosszfiúkat is -a skála széles.
A film első jelenete láttán úgy tűnik, a Zuhanórepülésben nem egy közönségbarát film. Úgy tűnik, 
leginkább azzal akarják lehengerelni a nézőt, hogy "ilyen a nagybetűs kemény élet". A filmet egyébként a lehető legprofibban népesítették be alvilági alakokkal. Az orosz maffiózó karakterek megírása, megrendezése kifejezetten magas színvonalú. A film jó tulajdonságai azonban ebben ki is merültek.
A srác azzal az álommal a fejében jön ki a börtönből, hogy többet nem megy oda vissza, hanem inkább egy elmegy egy óceánjáróra mixernek, és boldogan él, még meg nem hal. Sajnos azonban ezért az álomért semmit sem tesz, ami jóformán az egész történetet a földbe döngöli. Ha ez nem volna elég, a jelenetek alaposan elrugaszkodnak a realitás talajától, amivel a hiteles maffia-film koncepcióját ütik agyon. Hogy sétál ki két lúzer egy olyan tűzharcból, ahol mindenkit lemészárolnak? Hogyan érkeznek meg egy alagsori parkolóba cross-motorokon fegyveresek úgy, hogy csak akkor veszik őket észre, amikor már ott vannak? Hogyan osonhat valaki egy tükrökkel borított falú színházterem színpadán egy gyakorlott gyilkos mögé?
A film realitás-jellegű bénaságai egyébként eltörpülnek ahhoz képest, hogy a történetének nincs egyetlen olyan fordulata sem, amit a néző ne találna ki előre. Kellemetlen, hogy bár kevés fordulat van, de azokat gyakorlatilag mind kitalálja az ember, anélkül, hogy akarná.
A film zenéje uncsi, mint egy mindent beborító tapéta, a képi világa pedig időnként meglehetősen fárasztó - a sok betépést szemléltető elmosódott felvételtől.
A Zuhanórepülés lehetett volna akár jó film is, ha a remek miliőábrázolást végül egy működőképes történetbe ágyazzák.
leginkább azzal akarják lehengerelni a nézőt, hogy "ilyen a nagybetűs kemény élet". A filmet egyébként a lehető legprofibban népesítették be alvilági alakokkal. Az orosz maffiózó karakterek megírása, megrendezése kifejezetten magas színvonalú. A film jó tulajdonságai azonban ebben ki is merültek.
A srác azzal az álommal a fejében jön ki a börtönből, hogy többet nem megy oda vissza, hanem inkább egy elmegy egy óceánjáróra mixernek, és boldogan él, még meg nem hal. Sajnos azonban ezért az álomért semmit sem tesz, ami jóformán az egész történetet a földbe döngöli. Ha ez nem volna elég, a jelenetek alaposan elrugaszkodnak a realitás talajától, amivel a hiteles maffia-film koncepcióját ütik agyon. Hogy sétál ki két lúzer egy olyan tűzharcból, ahol mindenkit lemészárolnak? Hogyan érkeznek meg egy alagsori parkolóba cross-motorokon fegyveresek úgy, hogy csak akkor veszik őket észre, amikor már ott vannak? Hogyan osonhat valaki egy tükrökkel borított falú színházterem színpadán egy gyakorlott gyilkos mögé?
A film realitás-jellegű bénaságai egyébként eltörpülnek ahhoz képest, hogy a történetének nincs egyetlen olyan fordulata sem, amit a néző ne találna ki előre. Kellemetlen, hogy bár kevés fordulat van, de azokat gyakorlatilag mind kitalálja az ember, anélkül, hogy akarná.
A film zenéje uncsi, mint egy mindent beborító tapéta, a képi világa pedig időnként meglehetősen fárasztó - a sok betépést szemléltető elmosódott felvételtől.
A Zuhanórepülés lehetett volna akár jó film is, ha a remek miliőábrázolást végül egy működőképes történetbe ágyazzák.
-jepe-
2007-09-04