Kiadatás

Mr. Shahid Malik, angol muszlim, a parlament tagja épp egy a terrorizmus feltartóztatásáról szóló megbeszélésre érkezett az USA-ba, amikor - ránézésre, mivel muszlim, lekapcsolták a reptéren.



Mr. Shahid Malik már éppen készült megbocsátani az egy évvel ezelőtti hasonló incidensért. Szeptember 11 szörnyű következménye, hogy a muszlim embereket 1000-szeresen felfokozott gyanú kíséri, akárhova lépnek, lévén, hogy Mohamed Atta al-Sayed is látszólag, illetve állítólag egy félénk egyetemista fiú volt. Az új fóbia, a muszlim-fóbia roppant kegyetlen dolog, az ember, akiben ez kialakult, hajlamos bármely, azaz minden muszlimban potenciális alvó ügynököt, terroristát látni. Kegyetlen szituáció ez, megértjük a szegény muszlimokat, ám ki ne értené meg azokat, akik mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a rájuk bízott gyerekek, felnőttek, civilek ne essenek egy a Szeptember 11.-eihez hasonló terrortámadás áldozatául?

Ha látsz egy elhagyatott táskát egy parkban, mit teszel? Tovább ücsörögsz, mondván, "biztos mindjárt visszajön a gazdája", vagy hívod a hatóságokat, hogy intézkedjenek és akadályozzák meg a lehetséges terrortámadást? Mennyire kínos, ha csak néhány lyukas zoknit találnak benne? Mármint ahhoz képest, hogy emberek hallhattak volna meg - csak úgy, egyik másodpercről a másikra. A Több, Mint Testőr-ben Whitney Huston először még hatalmasat hisztizik, amiért Frank, a hűséges és elhivatott testőre lecibálta őt a színpadról, mert egy támadástól tartott, meg akkor is, amikor a kisfiát kirángatta a csónakból. Amikor aztán a csónak felrobbant, kicsit már másképp látta ugyanezt - és a film végén már nyoma sincs semmiféle neheztelésnek a sok biztonsági óvintézkedésért. Eszméletlenül komoly téma ez. Egyéni szabadságjogok versus a közösség védelmének érdeke (értsd, az életük védelme). Mi van, ha az illető, akit "lekapcsolnak" egy reptéren, muszlim és amerikai? Akkor őt már nem illetik meg mindazok a jogok, amik egy amerikait? Az alkotmány által garantált jogok sérülnek durván ebben az esetben. Amikor pedig az alkotmány sérül, alkotmányos jogokat vesznek semmibe, azt jobb társadalmakban, ép demokráciájú (nem korrupt) társadalmakban ugyancsak a társadalom elleni támadásnak tekintik, hiszen a közösség alapszabályait sértették meg. Eléggé komoly dilemma ez.





A Kiadatás remekül választott témát, és a Meryl Streep karakter megalkotásáig briliánsan is teljesít. Meryl Streep karaktere a filmben egy metafora, egy csodálatos, roppant érzékletes és kicsit sem demagóg ábrázolása az egész dilemmának, amiről a film szól. Egy kő-genya nőszemély (az, hogy nő, nem is fontos), aki élet és halál felett a CIA-nek megfelelő stílusban, halálosan gátlástalanul intéz el embereket - esetünkben elrendeli egy amerikai állampolgár letartóztatását. Meryl Streep egy érzéketlen vipera, a galamb/héja értékduál rendszerben egy vérszomjas ős-héja. Szemrebbenés nélkül hazudik - és ez csak a legkisebb bűn azok közül, amiket másodpercenként elkövet. Picit sem hatja meg, hogy odamegy hozzá egy terhes nő (Reese Witherspoon), akkora hassal, mintha 9 és fél hónapos lenne, és azt kérdi, hova tűnt el a férje, gyermeke, születendő gyermeke apja a repülőről? A néző konkrétan bele tudná fojtani egy kanál vízbe - mármint Meryl Streep karakterét.





Közben látjuk, amint egy USA-n kívüli titkos CIA börtönben meztelenre vetkőztetve, megbilincselve nonstop kínozzák a terhes anya férjét, a tiszteletre méltó amerikai állampolgárt. Szemét Bush, szemét CIA - fogalmazódik meg bennünk az elemi érzés. Aztán szerencsére Reese Witherspoon egy bizonyítékra bukkan, amely azt igazolja, hogy a férje nemcsak felszállt a repülőgépre, de landolt is az USA-ban - vagyis a szenyó Meryl Streep-karakter számára sakk-matt.

A poén itt következik, amikor Meryl Streep-et szemesítik ezzel a bizonyítékkal - mert a szeme sem rebben. Egy felszíni parti-mosoly alól kurtán kisziszegi, hogy nagy ívben tesz az egyéni szabadságjogokra, ha arra gondol, hogy az unokái például Londonban nyugodtan (épségben) alhatnak. (Természetesen mindez, amit leírtunk, nem maga a film cselekménye, hanem csupán egy kiragadott cselekményszál - annak is csupán két darab fordulata).





A film idáig, a Meryl Streep karakter megalkotásáig - illetve a konfliktus kirobbantásáig tökéletes. A többi azonban sajnos már korántsem az, köszönhetően talán annak, hogy a film elkezd tompán és kizárólag csak az érzelmekre hatni - hátradobva a rációt, amely még a Meryl Streep karakter megalkotásakor oly nagymértékben jellemezte ezt a filmet.

Ez az irracionalizálódás kifejezetten árt a filmnek - gyakorlatilag mindent lerombol, amit nagy nehezen felépített, vagy felépíthetett volna. A film egy nyomozás vonalat követ, és azt várnánk el, hogy jussunk is valamire. Az már kiderült, hogy Meryl Streep nagyon súlyos - de az is, hogy neki ez dolga. A társadalom ettől még működhet jól, ha mások, akiknek nem ugyanaz a "dolguk", mint Meryl Streep-nek, ellenőrizni tudják azt, amit Meryl Streep művel, és megint mások pedig érvényesíteni tudják a fogvatartott férfi szabadságjogait. Igen, Halljuk Amerika dalát, a nagy munkamegosztásról. A nyomozás azonban sajnálatos módon elakad - ráadásul egy kettős hibából kifolyólag. A letartóztatott férfi, Jeremy El-Irahim (Aramis Knight) nem tud elszámolni 2 olyan telefonhívással, amit egy konkrét terrorista telefonjáról bonyolítottak az ő telefonjára. Ez azért eléggé komoly hiányosság - a film részéről pedig eléggé komoly hiba. Bizonyára nem túlzás azt várni egy nyomozós filmtől, hogy egy ilyen apró félreértésre előbb vagy utóbb valamiféle magyarázatot adjanak - nos, filmünk ezt nem teszi meg. A muszlim férfi végig azt hajtogatja, hogy "it's a mistake" - és ezzel el is van intézve. Oké, legyen "mistake" - nem mondtuk, hogy a meztelenre vetkőztette, kikötözött és árammal kínzott, máskor meg agyba-főbe vert muszlim férfitól várjuk a választ. Nem, dehogy, nem tőle várjuk, hanem a filmtől - de sajnos, hiába.

A film tehát nem enged utat a racionális nyomozásnak, a kiélezett szabadságjogi szituáció ésszerű végigjárásának. A másik sarkalatos pont, amikor a megkínzott, meztelenre vetkőztetett, megbilincselt muszlim férfit pár percre magára hagyják a CIA új söprűjével, az aktamunkákhoz szokott Jake Gyllenhaal-lal. A férfi ekkor bármit megtehetne, hogy megnyerje magának a nyugati civilizáció képviselőjét, akiről már tudja, hogy az ő pártján áll, hajlamos neki hinni, és nem utolsósorban együtt érez vele. Ehelyett elkezd vele kötekedni, gyáva szarházinak nevezi - vagyis konkrétan és gyakorlatilag ellenséges módon elzárkózik a beszélgetéstől. Így nem csoda, hogy ha sosem tudjuk meg, mi volt az a két darab telefonhívás - ráadásul a férfi vegyészmérnök, és a terroristák bombái az utóbbi időkben nagyságrendekkel hatásosabbakká váltak.





A film ezen kívül egy másik cselekményszálat is tartalmaz, egy fiatal szélsőségesről, aki összejön egy lánnyal, illetve elszökteti őt - a helyi rendőrfőnök lányát - Egyiptomban, ahol a titkos börtönben kínozzák a muszlim férfit - a kínzást épp a megszöktetett lány apja vezeti, szóval ez a kapcsolat.

Ez a cselekményszál is lehetne jó - ha jól lenne megcsinálva. Láttunk már remek filmet öngyilkos merénylőkről - lásd: Mennyország Most. Itt, ebben a filmben ráadásul egy fantasztikusan jó időcsavar is el van helyezve, ami tulajdonképpen a 12 Majom c. szintjét is simán megüti - illetve megüthetné. Mégis, valahogy nem áll össze a kép - sajnos - és az egész végül megmarad az öncélú művészkedés szintjén (akármilyen felkavaró is az a lány-alak a felvételeken). Ha picit átgondolják, biztosan valami nagyon jót is ki lehetett volna belőle hozni - akár még ezekből a felvett anyagokból is - csupán más vágási koncepció révén. Az, hogy a végén kiderül, hogy amit éppen úgy láttunk, mint jelen idejű cselekményt, az egy héttel ezelőtt történt, nem tartozik a legelegánsabb és a legsokatmondóbb megoldások közé. Mindegy, ez a cselekményszál nyugodtan lehetett volna valami Rómeó és Júlia történet is - de helyette csak egy képregény-szerű sztorit kapunk, amelyben a srác és a lány úgy haladnak előre a történetben, jelenetről jelenetre, hogy nincs valós lecsapódása semminek.



Az egyik jelenetben pl. a lány elmegy a sráccal egy radikális terrorista-találkozóra, ahol öklüket rázva kell ordítaniuk mozgalmi szlogeneket (sajnos, ez nem ennyire vicces). A gond az, hogy a lány pici gondolkodás után lazán átveszi az ökölrázós, ordítozós, fanatikus stílust. Miért? Hogyan? Mi játszódott le benne? Ez így csak egy képregény - emberi konzekvenciák nélkül. Oké, hogy valaki kitalálta, hogy a lány belekeveredik, belefolyik szerelme terrorista dolgaiba, és az is rendben van, hogy ezt valahogy fel kell venni - de ennyire egyszerűen, emberi hitelesség nélkül, ez nevetséges, mintha Bollywodban csinálták volna.

Máskor azt látjuk, hogy a srác elviszi a lányt a terrorista tanyára, a többieknek pedig az az ötletük támad, hogy tök jó, a lányt fel lehet használni arra, hogy tárgyaljanak a rendőrfőnökkel, hogy adják ki frissen letartóztatott terrorista társukat. Ez azért nem áll össze, mert a srác eleve azért barátkozott a lánnyal, hogy bosszút álljon a rendőrfőnökön. A fogolycsere azonban elmarad, épp, hogy csak egy percre merül föl, szóval az embernek az az érzése támad, hogy a forgatókönyvet a forgatás közben is folyton változtatgatták, és nem igazán konzekvens.

Sok szál, amik nem állnak össze, illetve egyesével is alaposan leromlanak a film előrehaladtával. Kuszaság, át nem gondolt motívumok. A filmet is úgy reklámozzák, meglehetősen eltorzítva a valóságot, mintha Reese Witherspoon és Jake Gyllenhaal lennének a főszereplői, miközben Aramis Knight (a muszlim férfi) és Jake Gyllenhaal a főszereplők, valamint a terrorista kissrác és a szerelme, valamint a lány apja - plusz még Reese Witherspoon és Meryl Streep. Vajon tud-e még más is kusza és összezavart lenni egy filmben? No, igen - a befejezése, amit természetesen nem fogunk külön taglalni:) A filmnek egyébként az is hibája, az is a kuszaságát növeli, hogy nem Izraelben játszódik (legalább részben), illetve, hogy Izrael egyáltalán nem szerepel benne.

Így csak az jut eszünkbe, hogy bár többször úgy tűnik, mintha valami jó és tartalmas filmet látnánk, végül a semmit markoljuk csupán, mert bármi, ami jó lehetne benne, annak a jelentését később valami más kioltja. Így az jut eszünkbe, hogy Madonna Forbidden Love c. számának koncertfelvétele, illetve előadása, amin egy zsidó és egy arab srác, mint egy ikerpetesejt két fele, egymás kezét fogva adják elő a fantasztikus koreográfiát - 3 percben többet mond és éreztet, mint ez az egész film, amely nyugodtan lehetett volna még akár nagyon jó is.