microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2007-11-29

Off Hollywood

Könnyű film - súlyos hibákkal


Hajdu Szabolcs, aki egyszerre két megyéből gyúrta össze a nevét, eddig egy felfelé ívelő film-karriert tudhat magáénak, a Tamara c. filmjével volt a csúcson - a rendszer azonban őt is begyűrte, mint Török Ferit, és ezáltal eggyel nőtt azoknak a tehetséges fiatal rendezőknek a száma, akikre abszolút nem jellemző, hogy jó filmeket készítenek.

Az Off Hollywood trendi címével és pehelysúlyú 75 percével igazán nem ígérkezett egy problémás filmnek. Ki hinné, hogy ha valaki akar, akkor ilyen ártatlan mókának induló projekttel is komoly szenvedést okozhat a nézőknek? Az Off Hollywood (aminek semmi köze Hollywood-hoz, még úgy sem, hogy "off", ilyen alapon lehetne Off-Nyugati pu.) egy fájdalmas példája annak, hogy mi történik, ha egy film mögött nincs ihlet, nincs indíttatás. Fájdalmas példája annak, hogy hogyan lehet egy nem annyira komoly filmet is nagyon komolyan elrontani - többször és több fronton, mint ahány jelenet van benne.

A kezdet majdnem üdítő. Török-Illyés Orsolya, a Hajdu Szabolcs filmek tradicionális sztárja - reggeli kocogást végez, lehetőleg olyan környékein a városnak, ahol a lepukkantság meghatározó. Csak fut és fut (mármint kocog és kocog). Amikor egy neonnal megvilágított alagúton fut keresztül, érezzük, hogy a film vízválasztó ponthoz ért el. Az alagút nagyon hosszú, és tudjuk, itt eldől, hogy milyen lesz a film, amire beültünk. Ha a csaj végig futja az egész alagutat, az felér egy lefelé tartott hüvelykujjal a közönség sorsát illetően, ha nem, akkor van DEUS - akkor van vágója is a filmnek, és nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva. A lány persze végigfutja az alagutat - és még tovább is fut, szóval nincs szerencsénk.

A film első jelenete kábé öt perc (baromi hosszú), két ember beszélget egy szűk térben, egy rádióstúdióban - a semmiről. Kétszeres hiba, dupla brutalitás. Egyrészt egy film első jelenetének megtenni egy 5 perces "ezt mondom én, te mit mondasz" - jellegű beszélő fejek-jelenetet, eleve durva arrogancia, mert úgy okoskodnak, hogy inkább akkor nyomják le a torkunkon a durva, szétnyújtott, üres jelenetet, amikor még élénkek vagyunk (később ezért már kimennénk). Ha valaki külföldről (nyugatról) érkezne, megkérdezné a magyar rendezőt, miért kell egyáltalán benne lennie a filmben egy rossz jelenetnek?

Ugyanitt, ennél az első monstre jelenetnél, további csapás is éri a nézőt,. A beszélgetés során, amely arról szól, hogy a filmben szereplő filmrendező-csajnak elkészült az első filmje, és aznap este lesz a bemutatója, nem tudjuk meg, miről szól a film. Az ilyen filmeket (sematikus klisé-filmek, felületesen összedobott darabok) mindig könnyű kiszúrni, ha van egy jelenet, amelynél kíváncsiak volnánk, hogy pl. két szereplő miről beszél, hogy pontosan milyen szavakat használ és mit mond - de a párbeszéd lehalkul - a film nincs megírva, gagyi. Ha egy filmben szerepel egy film, és nincs meg, hogy miről szól, hogy mi a történet - a film gagyi (az is, amelyik a filmben van, és maga a film is - értsd, jelen esetben Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya filmje egyaránt).





A második jelenet egy ugyanilyen 2 szereplős, beülős-beszélgetős etűd, szituációs gyakorlat. A film végül felhagy ezzel az 5 perc - 1 jelenet - 2 ember sémával, de 4-ig így is elmegy, ami eléggé borzasztó, ráadásul később ismét visszatér ehhez a szörnyű duett-sémához. Ez így nem film, hanem inkább olyan, mint kihagyott jelenetek egy filmből, egymás után - az extrák közt.

A film első fele arról szól, hogy filmesek és suttyók - egy suttyó rádióriporter, aki ostoba és felületes, és féltékeny, és irigy, és ki akarja készíteni szegény filmrendező lányt (akinek a filmjének nincs története, és amivel kapcsolatban semmiféle iróniát nem enged meg magának a film - nyilván, mert nem tud). Utána (második 2 szereplős bohózat) egy színész beszélget (alacsonyodik le) egy suttyó alkoholistához, felesek mellett. A harmadik bohózat után a rendezőlány hazamegy, és otthon alacsonyodik le a vesztes pasijához, hogy tovább folytassuk a suttyók és filmesek aspektust. A továbbiakban ez a motívum már nem lesz jellemző, szóval nem értjük, miért kellett eddig is, de mindegy.





Még mindig a film első harmadánál járunk, és íme a harmadik dimenzió, amelyben a nézőt csapás éri: a stylist, a design, no és a fényképezés döbbenetesen rossz. A film végén a feliratokból kiderül, hogy a film egy Garaczi-novella feldolgozása (nehogy már valaki írjon egy saját 75 perces sztorit, meg jó is takarózni valakivel, aki már befutott ezzel a művel) - ami végül megmagyarázza, miért van az az érzésünk, hogy a film el van tévedve látvány szintjén.

Tök lepusztult minden, tiszta 80-as évek az egész. A rossz dolgok ott kezdődnek, hogy a rádióműsor vezetője és a lány is bőrdzsekit visel, mintha tényleg valami más idő, más ország lenne - és más szituáció. Két bőrdzseki egy 2 szereplős jelenetben - nagyon durva. Aztán ott van a rádióstúdió, miért kell mindkettőjük fejére fülest tenni?

Nyilván volt már rádióstúdióban a rendező, vagy valaki, akit ismer, egyikükre sem kell füles, sem arra, aki interjút készít, sem arra, akivel készíti, oké, az amerikai filmekben látjuk, hogy a műsorvezetőn füles van, amikor beszélget - de azok betelefonálós műsorok. Akárhogyan is, a lányon nem kellett volna, hogy füles legyen, azok után, hogy a világos, pamut cuccokban történő reggeli, rugalmas kocogás után egy bőrdzsekis, cigizős csajba ment át.

A következő durva jelenet a produceri iroda. Ez már a fantáziafilmek világa, lepusztult mozi(?), abban valahol berendezve egy iroda, de minek, kinek? Mindegy, az egész teljesen egy Mester és Margarita díszlet, azaz Moszkva. Miért? Ki tudja. Mindenesetre, amint bejön ez a leharcolt moszkvai miliő, az egész filmrendezősdi hitelét veszti, hiszen nem megfogható, hogy melyik valóságban készítette filmjét a rendezőlány, hogy egyáltalán hol él. A lány lakása, mint következő helyszín, a stylist, a designer és az operatőr közös negatív csúcsteljesítménye.

Ahogyan Szaladják István, a Tamara DP-je a Tamara végső megjelenését nagyon komolyan megvariálta komputerrel (belőtte a színeket, meg mindent), ugyanannyira durván hanyagolták el az Off Hollywood megjelenését a vásznon. Lepattant, zöldes színek, tompa fények (ami a vászonról ránk köszönő kép minőségét illeti), ehhez jön egy olyan stylist munka, ami egyszerűen nem is lehetne a tehetséges Breckl János munkája - hacsak nem keletkezett valami kommunikációs zavar a film készítése, előkészítése közben (pl. esetleg a rendező összekeverte a novellát a filmmel, és arról beszélt, hogy mit lát maga előtt, amikor a novcsit olvassa).

A lány nagyon durva cuccokat vesz fel ( a bőrdzseki után), ilyen ezüst-alapú "űrcuccot", ami nagyon funny lehetett '89-ben egy Bowie koncerten - a nézőtéren. Dicséret jár azonban (ez már az a Breckl János, aki ismerünk) azért, hogy a lúzer csávó, a boyfriend bordás garbóján (ami önmagában nagyon jó) egy kajafolt látható (!!!) - ez már beszéd :)



A jelenet elsősorban azért nagyon durva, mert egy amúgy is zöldes színekben utazó, tompa fényű filmet látunk, és most zöld falak közé kerültünk. Az összevisszaság itt elszabadul. A zöldes falakat erdélyi stílusú sötétre mázolt gerendák törik meg, amik egy selyemhuzatú ágyneművel (hatalmas párnák, paplanok) telepakolt hatalmas ágy környezetét képezik. Mi akar ez lenni? Egy lepusztult orgia-központ? Hogy jön a csillogó selyem a gerendákhoz? Vagy a zöld fal? Aztán látunk konfekció-szekrényt, és totál más stílusú lakásokba való fotelokat, meg egy kanapét (fehér, szögletes, modern, sőt, retro, és kb. ikea) - ugyanitt, valamint gagyi konyhaszékeket - és egy méregdrága kályhát, mely utóbbiak semmi korábban említett motívumhoz sem passzolnak. Itt él a lány, aki hajnalban elmegy kocogni? Az operatőr (DP) ráadásul külön felelős a látványéért, mert maga a lakás sokkal elfogadhatóbban néz ki, mint ahogy a vásznon megjelenik a sok szűk képben.

Ennyit a film első harmadáról - na jó, feléről, amit érdekes módon egy roppant fura kibontakozás követ. Török-Illyés Orsolya az egész filmben eléggé fura volt, állandóan ráncolta a homlokát, és leginkább Fullajtár Andreára akart hasonlítani - de miért? Fullajtár Andreát abszolút kedveljük és tiszteljük, de miért kell egy szinte még zöld színészlánynak egy nála kb. 10 évvel idősebb (kiváló) színésznőre hasonlítani? A sminkje és a haja mindenesetre Fullajtár Andrea irányába sodorták (akit meglehetősen kedvelünk, annyira jó színésznő, hogy még rossz filmekben is emlékezetesen jót tud alakítani). Ez a vonal azonban nem maradt ennyiben - később Török-Illyés újabb kiadós futásba kezd, és itt már mintha az Ördögűző főszerepére hajtana.

A film nyugodtan véget érhetett volna ezzel a második futással, nyugodtan lehetett volna egy álom az egész, egy lepusztult álom, ahol minden elromlik, mint a Lidérces Órákban, és a végén, futás közben áttűnik a kép (adja magát minden néző számára), és ott vagyunk a film elején, ahol fut, kocog a fiatal rendezőcsaj. Igen, akkor még lett volna értelme visszamenőleg is a hosszú reggeli futásnak. Futás közben lepergett előtte egy történet - amit meg fog filmesíteni (ez derül majd ki a következő, legutolsó jelentből). Tiszta sor. Ha valaki futott már hajnalban, tudja, milyen az, amikor filmek peregnek le, és nemcsak a színészeknek fontos tanulmányokat végezniük egy-egy film előtt, de a rendezőknek is, ha a főszereplő reggelente fut, érdemes kipróbálni - és akkor magától adódik, hogy hogy és hol kell befejezni a filmet. Akarjuk mondani - kellett volna :(





A film tovább megy, és tényleg átmegy Exorcist-ba (leszámítva a plafonos beállításokat), a néző pedig nem érti, mi történt azzal a könnyednek ígérkező 75 perccel. Hogy veszítette el könnyedségét (az első 2 perc után) és hogy vált 175 percnyi hosszúvá? Hajdu Szabolcs a premier estéjén említést tett a film legelején szereplő karakterről, aki ment az utcán, aztán összeesett - olyat mondott róla, amit nem kellett volna, azt mondta, a lány tőle kapta el a vírust. Hoppá. Semmiféle vírus nem szerepel ebben a filmben - csak szólunk.

Az, hogy Hajdu Szabolcs éppen mit olvasott, amikor azt a filmet készítette - magánügy. Kár, hogy összekeverte olvasmányait és a filmet, amit készített. Kár, hogy végül nem adta oda filmjét egy vágónak, hogy hozzon ki belőle valamit, ami minimum nézhető. Kár, hogy ... hogy anélkül futott neki egy filmrendezőről és filmjéről szóló filmnek, hogy kitalálta volna, az a film miről szól - és ezáltal a sajátja is. A magyar néző meg továbbra is csak küzd és bízva bízik - a magyar filmesekben, akiknek 2x is ad pénzt, egyrészt a közösből a költségvetésre, másrészt a pénztárcájából a bevételbe.
-jepe-
2007-11-29

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Off Hollywood info-file
:::::::  (Off Hollywood 2007.)