Koncepció - s per a Sziget ellen

Magyarország egészen furcsa hely, és jogi szempontból is - gondoljunk a csak az ügyvédre, aki egy adott pillanatban megevett néhány A4-es papírt, mert más jobb ötlet már nem jutott eszébe.

A Sziget elleni támadás sem nélkülözi ezt a fajta komikumot - a baj csak az, hogy ez könnyű szerrel tragikomikummá válhat. A Derce Tamás hadjáratának van néhány olyan motívuma, ami miatt egyáltalán hadjáratról kell beszélnünk. Az egyik, hogy a Derce-stáb a bíróságtól azt kérte, hogy az első fokon hozandó ítélet már önmagában legyen jogerős és végrehajtandó. Kérni persze bármit lehet, ami miatt ez a kis kérés nyugtalanító, az az, hogy a per menete a szokásosnál, a normálisnál (a Szigeteseknek bőven van összehasonlítási alapjuk) sokkal gyorsabban zajlik. Úgy tűnik, ebben a perben valamikor nyár közepén, végén, a mostani gyorsított tempóval akár meg is születhet az ítélet első fokon. Ekkor már csak az kell, hogy a bíróság valami sugallatnak engedelmeskedve ezt az elsőfokú ítéletet jogerős végrehajtandó ítéletként hirdesse ki - és akkor ott lesz a Sziget, az eladott jegyekkel, a leszervezett, milliárdos költségvetésű program és koncert-komplexumával, egy évnyi munkával - amit kellene zárni, illetve nem lehetne megnyitni.





A Szigetesek elmondták, hogy természetszerűen bíznak a bíróság tárgyilagos és igazságos döntésében. Az egész sajtótájékoztatóra valójában azért kerítettek sort, hogy a közösség, akik nevében Derce Tamás a Szigetet támadja, értesülhessen arról, hogy ez történik - a nevükben. Nem rossz, ha a közösség tudomást szerez arról, hogy polgármesterük mire fordítja energiát, hogy mivé változtatja át a választói bizalmat, a kifizetett munkaóráit.

A másik ok, ami miatt a Szigetesek minden bizonnyal a nyilvánossághoz fordultak, az, hogy nyilván szeretnék, hogy ha ez az ügy kipattan, akkor az emberek megfelelő tájékoztatást kapjanak, és ne egyoldalúan Derce Tamás csapatának propagandájára kelljen támaszkodniuk.



Szóval a Sziget VS. környékbéli lakók sztori a következő: Kezdetben vala a Sziget, ami úgy nézett ki, hogy a Nagyszínpadon hajnal 4-ig folytak a koncertek. Ekkor jöttek mindenféle megkeresések, még bírósági úton is, beleértve Óbudát és Tarlós Istvánt. A Szigetesek minden megkeresést abszolút komolyan vettek - aminek következményeként rengeteg hangszigetelő falat és sátrat állítottak fel, és este 11 után már csak ezekben a hangszigetelt sátrakban lehet koncerteket tartani, de itt sem nagyszínpadi teljesítménnyel, hanem csak sokkal kisebbel. Lapunk a Szigettel kapcsolatban pozitívan elfogult, lévén, hogy hamarabb jártunk Szigetre, mint mielőtt a Cspv létrejött volna - tehát mielőtt az eszünket tudtuk, már Sziget-látogatók voltunk. Szerencsénk volt már a kezdetek kezdetén megtapasztalni, miről szól a Sziget, miféle módon áll hozzá Gerendai Károly és csapata a Szigethez.

Volt egy idő például, amikor fiatal biológusok egy köre azzal foglalkozott, hogy a Sziget élővilágát óvták. Ekkor volt egy performance fesztivál is, amely keretében az egyik előadó egy 1 m x 0,5 m területen egy fél méter mély gödröt szándékozott ásni. A Gerendaiék ezt csak úgy engedélyezték, hogy előzőleg az adott területről a gyepet gyeptégla-szerűen kellett eltávolítani, és megígértették, hogy a műsorszám végén ezt a réteget a visszatemetett gödör tetejére, még aznap este visszahelyezik. Aznap este ömlött az eső, a Sziget utolsó estéje volt abban az évben, az illető performance-re nem túl sokan voltak kíváncsiak (ami az ömlő eső miatt érthető), de a Sziget fő-fő technikai főnöke, aki az összes csapat munkáját koordinálta és felügyelte, külön odarobogott, hogy ellenőrizze, hogy az adott 1m x 0,5 területű gödröt a megbeszéltek szerint rendben visszatemették-e, tetején a továbbra is viruló gyeppel. Körülbelül ez jut eszünkbe a Sziget és a környezet viszonyáról - így megérthetitek, ha kicsit elfogultak vagyunk. Kevés olyan eredeti és olyan jó dolog van Magyarországon, mint a Bűvös Kocka, vagy a Sziget.

A 3. kerület, élén Tarlós Istvánnal az utóbbi években már határozottan barátja a Szigetnek, többször láttuk őt ott, vidám hangulatban - ami természetes. Vagyis azt mondhatjuk, hogy a 3. kerület és a Sziget hangkibocsátás-konfliktusát sikerült a Sziget által bevállalt kompromisszumok révén barátságosan feloldani. Érdekes adalék, hogy ezeket a bírósági megkereséseket is a 4. kerület kezdeményezte.

Amit Derce Tamás művel most, az az, hogy megnézi, hogy hol tart a Sziget és a környezet határa, és ezt a határt, jól megnyomva a tollat, megpróbálja újrarajzolni. Pedig ez a határ egy barátságos, a környezetre, az emberekre odafigyelő Sziget-mentalitás révén egyfajta természetes határvonal lett, ami mindkét fél számára barátságosan megfelelő volt, és ma is az. Derce Tamás azonban ezeket a határokat figyelembe véve indította el hadjáratát - azaz célja nyilvánvalóan és könnyű szerrel kimutathatóan nem arra irányul (még csak látszat szintjén sem), hogy az újpestiek jogát érvényesítse, hanem hogy a Szigetet teljesíthetetlen feltételek teljesítésére kötelezze. Hogy miért mondjuk ezt?

Nos, azért, mert Derce kis csapata szemlátomást nem a hasára ütött, amikor azt tűzte ki célul, hogy a Szigetnek nem szabad hangot kibocsátania este 10 és reggel 6 között. Ha ugyanis azt követelte volna, hogy nem szabad hangot kibocsátania este 11 és reggel 6 között, akkor a Sziget és a bíróság simán azt felelte volna, hogy ejnye, Derce elvtárs, a Szigetesek már tök régen bevállalták azt a kompromisszumot, hogy este 11-kor takkra lezárják a Nagyszínpad műsorát, hiába van rajta a Prodigy, David Bowie, vagy Őszentsége, a Pápa. A bíróság, és számos beidézett tanú elmondhatta volna, hogy a 11-től hajnalig tartó korlátozott hangkibocsátást a Sziget már régen bevállalta és kőkeményen teljesíti is. A Derce-team azonban úgy talált a hasára ütni, hogy este 10 és hajnal 6 legyen hirtelen a koncertek számára tilos zóna. A hangkibocsátás mértékének leszorítását is sikerült úgy követelni, hogy a mostani hangkibocsátás mértékével ütközzön - és közben bizony hazai és nemzetközi normákkal is - amiket a Sziget teljesít.

A Derce-csapat olyan alacsony értékeket kér számon a Szigeten, amik minden szabványt (oké, Pakisztánt, Venezuelát és Kínát nem számoltuk ide) alulmúlnak. Dercéék hangkibocsátás küszöb-követelése éppenséggel alacsonyabb, mint ami fényes nappal mérhető érték az Újpesti partvidéken - az év 365 napjában. Ez azért eléggé gonosz dolog - illetve nyilvánvalóan gonosz szándék, amit a bíróság bizonyára észrevesz majd és azzal honorál, hogy ítéletét a legtárgyilagosabban hozza meg - és első fokon az azonnali végrehajtás kényszere nélkül (akármi is lesz az - elvégre nem statáriumról van szó, lényeg a higgadtság).

Tudjuk, azt hinnétek, kedves olvasók, hogy máris eleget írtunk erről a kérdésről - de nem. Még nem. Még van két-három motívum, amit feltétlenül szeretnénk megemlíteni.

Az egyik, hogy a Sziget egy sziget - értsd, nem a belvárosban van, nem emberek közt, nem a házak közt, hanem egy szigeten, egy hatalmas folyó közepén. Vagyis az elszigeteltség érdekében éppenséggel már azzal elég sokat tettek, hogy a fesztivált egy szigetre szervezték - és ez még csak a kezdet volt. Azóta a budai parttal sikerült belőni a barátságos kompromisszumokat, amiket a Sziget önként és barátággal hajt végre azóta is hűségesen (van például olyan csendháborítás-szakértő, aki direkt nekik dolgozik, és az ő megbízásukból méri digitális kütyüjével a hangerőt esténként a fesztivál ideje alatt, plusz milliókat költenek hangszigetelésre - egy szigeten is).

A másik motívum az, hogy a csendháborítás nem este 10-től hajnalig tart. Bizonyos megközelítésekben este 9-től tart reggel 7-ig, de a csendháborítás napközben is csendháborítás. Vajon van-e joguk valakiknek, ahol a zaj a legnormálisabb hétköznapokon meghalad egy értéket, a Sziget idején ezen érték alatt, egy jóval kisebb értéket követelni a Sziget-től? Természetesen igen, ha ez az érték normális, elfogadott éjszakai szabványokkal egybevág, de ha nem, akkor talán mégsem helyénvaló.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy a Balaton partján hány ezer lakos perelhetne be ezer és ezer diszkót, meg mindenféle rendezvényt nyaranta - és mégsem teszik. Mert egy bizonyos szintet tolerálnak, azt, amit a nemzetközi és hazai szabványok előírnak. Ha például a tücsökciripelés alatti szinten hallani a szomszéd partól átszűrődő zenét, na bumm, nyár van, Thomas Mann ezeket a távoli hangokat éppenséggel mint a nyár mézédes motívumait írná le - ez holtbiztos. És a kutyák, amik éjjelente ugatnak, őket, az ő gazdáikat is be kellene talán perelni?

Aztán itt vannak a légi járatok. Kábé 5-6 éve a légifolyosókat jól rászabadították a városra. Körülbelül Szeptember 11-óta, amikor paradox módon kiderült, hogy nem jó, ha a belváros fölött repkednek a légi járatok, Budapesten (mint egy nagyon furcsán működő ország fővárosában) természetesen megszaporodtak a belváros felett elhúzó járatok. Ezek hajnali órákban is olyan komoly zajt csapnak, amilyet a repterek mellett lakók szoktak érzékelni. Aztán ott vannak a Red Bull Air Race- futamok, amikor egy gusztustalan, szerény véleményünk szerint hányásszagú üdítő (ezért tituláltuk szubjektív módon gusztustalannak) kibérel magának egy várost, és ott egész nap a város hídjait műanyag ügyességi bólyáknak használva röpködnek a gépei - egész napokon keresztül akkora zajt csapva, mit amikor Budapestet bombázták az oroszok.



Aztán ott vannak a tűzijátékok, amiket spontán bármelyik hadúr vagy maffiózó vagy anyagilag sikeres politikus bármelyik estén kilövethet - csak úgy. Vagy ott vannak a kamionok, amik annyi kisvároson keresztülhaladva egész nap és még éjjel is megnyomorítják a lakók életét. Ott vannak még a helyi szórakozóhelyek, amik szemben a nyugati országokkal, nálunk csak akkor szúrják a lakók szemét, ha nem maffiózók csinálják - ekkor mindent elkövetnek, hogy az illető helyet bezárják. De amint megjelennek egy hely előtt a méregdrága autók, amiket nyilván nem bölcsészdoktorok vagy óvónők vezetnek, a lakók elfelejtenek szisszenni is.



Mindezeket csak ésszerű viszonyításként írtuk le. A végeredmény az, hogy általában olyan cégeket támadnak meg, akik jó fejek, és nem áll mögöttük komoly hatalom - miközben ezer más módon (bár nem kellene) otromba mértékű sérelmeket nyelnek le ugyanabból a fajtából - olyanoktól, akikkel nem szívesen tűznének össze. A Sziget nyilvánvalóan egy tipikus jófej a történetben.



Ami különösen érdekes, az az, hogy amikor a Sziget meghirdette ezt a vész-sajtóeseményt ("veszélyben a Sziget?" címmel), a helyszínen feltűnt két "lakó". Ott forgat a tv2 és a királyi tévé, valamint számos egyéb sajtóorgánum, erre két lakó csak úgy megjelenik- a semmiből. Azt mondták, látták, hogy mi van itt. Természetesen nem láthattak semmit, mert körülbelül 8-10 percet időzött a 15-16 főt számláló társaság a háztömbjük alatt, amikor ők megjelentek - és hideg volt, tehát nem mondhatják, hogy épp az erkélyen tartózkodtak, amikor látták és hallották, hogy az odalent halkan beszélgető személy nem más, mint Gerendai Károly. Egy szó, mint száz, az illető lakókat odarendelték. Az illető 2 db személy, egy idős hölgy és egy idős férfi megjelentek, és alaposan megzavarták a sajtóeseményt.

Mindenféle elvakult, szélsőséges dolgokat mondtak, mint hogy jönnek a külföldiek, és nem lehet tőlük aludni. Az, hogy ez egy magyar fesztivál, és nem Újpesten zajlik, hanem a Duna közepén, tőlük több száz méterre, nem nagyon akart eljutni az agyukig- a "külföldiek" szót folyamatosan ismételgették. Vajon miért? Mert külföldi zajt hallottak 6-7 napon keresztül? Vagy mert volt egy koncepciójuk (hogy szemét külföldi fiatalok, vs. kedves magyar helyi lakosok)? Mindegy is.

A megdöbbentő fordulat akkor következett be, amikor a lakók átvették a főszereplést a beszélgetés során - és valaki, aki a sajtósokkal jött, bekiabálta, hogy a Sziget fizessen egy nyaralást ezeknek a szegény embereknek, hogy nem kényszerüljenek itthon lenni, amikor a Sziget Fesztivál zajlik (odaát, a Szigeten - tök jó egyébként, hogy a szentendreiek nem jelentkeztek ugyanezzel az igénnyel). Szóval a megdöbbentő fordulat az, hogy miután ez a furcsa sajtós bekiabálta, hogy a Sziget fizessen nekik nyaralást, a "lakók", közülük is a férfi, elkezdett arról beszélni, hogy ő Matáv Nyugdíjas, és nem biztos, hogy pont akkor hozzájut beutalóhoz egy MATÁV üdülőbe, amikor a Sziget zajlik, és hogy ők ha nem MATÁV beutalóval, másképp nem tudnak megengedni egy nyaralást. Ennél orcátlanabbul kifejezésre juttatni, hogy igen, elfogadnának egy külföldi nyaralást arra az időre, el sem tudunk képzelni. A furcsa sajtós pedig azt erősítette, hogy ez a nyaralás egy meleg helyre kell, hogy szóljon, egy nagyon meleg helyre és külföldre.

Döbbenet. Az ember nem hisz a szemének.

A Sziget fesztivált Dercéék úgy állítják be, mint egy nagy multicéget (miközben 100% magyar cég), ami durván sérti a helyiek jogait (miközben maximálisan nem sérti). Úgy állítják be, Derce és tsai mint egy többséget, amely elnyom egy kisebbséget - miközben egy kisebbségről van szó, a 15-45 közötti fiatalokról, akik számra a Szigetesek egy évben 1x egy 1 hetes rendezvényt szerveznek - a Hajógyári szigeten. Elnyomóknak állítják be az elnyomottakat - és közben ugyanolyan koncepciós hadjárat folyik, mit amilyen a 90-es években volt az alternatív szórakozóhelyek bezárására irányuló - sajnos sikeres - törekvés.



Drukkolunk - és keresztbe tesszük az ujjainkat - lévén, hogy legkedvesebb barátnőnk, Justitia, sajnos nem jól lát a szemére - döntésében azonban mi is bízunk.