Konyec - Az Utolsó Csekk a Pohárban

Az első dolog, ami szimpatikus lesz nekünk, a főszereplő férfi színész, Keres Emil méltóságteljes és remek stílusa. Kimérten és szokatlanul teljesen formálja meg a szavakat, és ez már önmagában is érdekes motívum lenne, de a játékával együtt valóban nagyon hatásos. A másik elem, ami meggyőz bennünket arról, hogy érzékeny forgatókönyvről van szó, az az, hogy túl sokszor bukkan fel olyan beszólás valamelyik mellék-mellékszereplő részéről, miszerint idős korban már ráér az ember, nem siet sehova (nyugodtan elé lehet furakodni a sorban), 70 évesen már nincs semmi dolga, és hasonlók. Látható, hogy a film revansot akar venni a primitív kor-sovinizmuson, ami a suttyó akárhányévesek elterjedt szokása. A film nagy hangsúlyt helyez a főszereplő pár, Emil és Hédi (Földi Teri) kapcsolatának finomságaira, arra az elegáns és kedves gesztusrendszerre, ahogy ők ketten viszonyulnak egymáshoz. Anélkül, hogy ezeket az elemeket erőltetnék az alkotók, a nézőn észrevétlenül keresztülfolyik ez a fajta szimpatikus látásmód, ami például ott kezdődik, hogy az idősebbeket idősebbeknek hívjuk, semmiképp nem öregeknek, és nem is rakjuk bele őket egy masszába, amire az van ráírva, hogy ″nyugdíjasok″.



A történet szomorúan kezdődik, de mivel tudjuk, mire megy ki a játék, mármint a bankrablásokra, nem aggódunk túlságosan. Emil és Hédi egy idős házaspár, akik nem tudják kifizetni a számláikat, és már a végrehajtók is megjelentek náluk, úgyhogy valamit ki kell találniuk. Emil végső megoldásként egyik hajnalban beindítja a 30 éve nem használt régi orosz Csajka nevű luxusautóját, és a maga sajátos stílusában kirabol egy postát. Közben megismerjük a ″másik oldalt″ is, mármint a bűnüldözőket, konkrétan Ágit (Schell Judit), a fiatal nyomozólányt, és a frissen lapátra tett kedvesét, Andort (Schmied Zoltán). Andor egy legénybúcsúztatónak kinéző éjszakán félrelép (nem tudni, miért), és emiatt Ági kiadja az útját, ami érdekes feszültségeket teremt az egyébként együtt dolgozó és nyomozó párosnál. Alapvetően jó ötlet két különbözős generációs párt felvonultatni a filmben, és amennyire lehet, bemutatni a kapcsolatukat, mint ahogy az is remek ötlet, hogy a fiatalok magán-és szakmai életét összekeverik, amitől folyamatosan érdekes lesz ez a szál.



Bár a Konyec egy elsőfilm, meglepően kevés bizonytalankodás, negatív irányba való elhajlás tapasztalható nála, az igaz, hogy a film közepén akadnak olyan percek, amikor tapinthatóan leül a cselekmény, és kicsit megpihen a történet, de azért eléggé kiegyenlített a ritmusa, és a hangulata sem törtik meg menet közben. A vége felé felbukkan egy plusz főbb szereplő, akit mi kihagytunk volna, mint felesleges mellékszálat, de furamód még ez sem ront nagyot a filmen.



A fő élményforrásunk az, ahogy a két pár viselkedését figyeljük, ehhez már csak plusz habként jön hozzá a krimi-szál, vagyis az, hogy közben Emilék rabló-körúton vannak, Ágiék pedig a nyomukban. Talán jobb lett volna, ha ezt az elrablásos-túszos vonalat kicsit kevésbé erőlteti a film, mert nem ez az erőssége, hanem az érzelmi kapcsolatok alkalmazása, a háttérben maradó, de kitalálható motívumok (Ági rosszullétei, Horkai Péter karakterének ármánykodása, stb..) sejtetése, plusz a szerelem, a barátság, az emberi tartás és egyéb kedves jelenségek bemutatása.



Mindennel együtt kellemes meglepetés volt a film, hiszen a plakátja eléggé elidegenítő, de végül is egészen jól éreztük magunkat a film közben, nem unatkoztunk, sőt, pozitív érzéssel álltunk fel utána a moziszékből. Bár a film végét sokkal jobban is meg lehetett volna oldani, itt legyünk egy kicsit elnézőek, hiszen mégiscsak egy elsőfilmmel állunk szemben, és mindig az első jelenetet, és a végkifejletet a legnehezebb jól megoldani. A színészek viszont tényleg nagyon jók voltak, mi eddig sajnos nem ismertük Keres Emilt, de élvezet volt őt nézni, mint ahogy Földi Teri is százszázalékos volt a szerető és védelmező feleség szerepében, és mellesleg nagyon szép is volt a filmvásznon (is), Schell Judit pedig hozta a maga természetes, közvetlen stílusát, ami miatt annyira üdítő őt nézni filmekben. Schmied Zoltánt most láttuk harmadszor filmen, eddig leginkább Dyga Zsombor-filmekben bukant fel (Tesó, Kész Cirkusz, Gyilkosok, amiknek egyébként szintén Lovas Balázs írta a forgatókönyveit, mint a Konyecnek, lehet, hogy innen érkezett Schmied a filmbe, de mindegy), mindenesetre semmi baj nem volt az alakításával, tökéletesen meggyőző volt elszánt fiatal nyomozóként, akinek néha elmegy az esze.



Sejtésünk sincs, miért kapott 16 éves korhatárt a film, amikor szépen kifejlett horrorfilmek szokták ezt a kategóriát megkapni, valószínű valami olyasmi lehet a magyarázat, hogy nem szabad bankrablásos példát mutatni a tizenéveseknek, mert még komolyan veszik (szemben az amerikai thrillerekkel, horrorfilmekkel, amiket biztosan nem vesznek komolyan). Szerintünk 12 évesek is megnézhetik a filmet, ha akarják, bár valószínűbb, hogy az idősebbenek fog inkább tetszeni.