microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2007-01-25

Lora

Herendi 3 - a vak lány sztorija


Lora nem tévesztendő össze "Lora Palmerral", aki természetesen "Laura". Lora egy egzotikus magyar csaj akar lenni, aki után két srác is bomlik, egy egész testvérpár. Lora egy okos marketing koncepciónak köszönhetően speciális, mert elveszítette a látását - persze nem örökre. Lora egy speciális fikció, egy történet, amely a magyar mozi közönséget hivatott meghódítani.



A film egy közhelyes, de kifejezetten érzékeny történetet dolgoz fel, adva van egy lány, aki megvakult, de nem fizikai sérüléstől, hanem pszichés sokktól, tehát ha pszichésen rendbejönne, ismét láthatna. Nem rossz sztori, tényleg. Woody Allen Hollywoody Történet c. filmjében maga is megkapja ezt a pszichés eredetű vakságot, és a film isteni Ráadásul Woody Allen a fura betegségek kitalálásában valóságos élharcos, lásd az operatőr esetét, az Agyament Harry c. filmjében, aki olyan betegségben szenved, hogy életlen (nem a felvételek "homályosak", amiket fényképez, hanem ő maga), és ha egy ilyen fóbikus tálentum mégis a vaksághoz nyúl, amikor saját magának választ betegséget, az azért jelent valamit. Herendi Gábor tehát jól tette, amit tett.



Manapság a televízió korábban nem látott mértékben hatolt be az emberek életébe (penetráció), ami az emberek filmnézési szokásait nagyban átformálta - és formálja ezekben a percekben is. Az emberek jobban otthon érzik magukat a mozikban (a szó leg-antiszociálisabb értelmében), kajáznak, szalonnát, kolbászt, csipszet, cukrot, és hozzá cukros vizet szürcsölnek (pontos részleteket nem tudunk, csak a hangokból és a szagokból ítélünk :)), hangosan beszélnek, telefonálnak - még jó, hogy nem állítják meg időnként a filmet. Mindez azonban csak külsődleges, formai jellegű változás, amely csak a nézők és a mozi viszonyát érinti. Ott van azonban a belső, tudati változás, az emberek és a filmek viszonyában, ami bár láthatatlan, mégis sokkal nagyobb horderejű. Ez a tudati változás nagyon tömören úgy írható le, hogy az emberek amikor moziban néznek egy filmet, akkor is tévében néznek filmet, illetve, amikor filmet néznek, akkor is tévét néznek (ez utóbbi eltolódás még súlyosabb, ha belegondolunk).

Mindaz, amit a vásznon látunk, olyan, mintha a képernyőn látnánk, és mindaz, amit látunk, nem más, mint egy "anyag", mint bármilyen leadott anyag a tévében. Komoly kihívás ez a forgatókönyvíróknak és producereknek. Herendi Gábor azonban szerencsés módon beletrafált valaminek a közepébe - mert sikerült olyan filmet létrehoznia, amit az emberek úgy nézhetnek, mintha otthon néznének tévét. Ez természetesen jó is, meg rossz is, de ha a film nagy siker lesz, akkor a rossz oldalára senki sem fog emlékezni.



Lora speciális lány, mert vak. A specialitás világszerte - és ha belegondolunk, évtizedek óta nyerő attribútum, lásd idén a Betti, a csúnya lány c. német hulladék amerikai feldogozása (azért a globalizáció úgy látszik, két irányba hat, persze mindkét irányban a silányság hódít), korábban ott volt Isaura, aki rabszolga volt, és lám, hogy belopta magát az emberek szívébe, vagy Borostyán, hogy a színvonalon maradjunk, de még a művészet templomában előkelő helyet élvező Twin Peaks Laura Palmer-je is speckó volt -hiszen meggyilkolták, bár ő volt a főszereplő. A specialitás tehát nagyon fontos és jó dolog. Erre játszik rá a remek koncepció, hogy külföldi színésznő játssza a címszerepet, mert ezek így, együtt már rég elegendő szívóerőt képeznek, hogy az ember vásárlási döntést hozzon - és vegyen magának egy mozijegyet.



A film flashback-ekeket alkalmaz - meglehetősen extenzív módon. Ha valaki nem tudta volna eddig, hogy mi az a flashback, akkor most megtanulhatja, lévén, hogy az egész film flashback-hegyekből áll, tulajdonképpen minden jelenet egy flashback - alias visszaemlékezés. A francia eredeti alapján készült Intersection (Vágyak Vonzásában) a klasszikus, és egyben mesteri példája a flashback alapú filmeknek, tulajdonképpen ez a csúcs a kategóriában (ha létezik ilyen - de persze nem).

A Lora története úgy épül fel, hogy két idősík van, az egyikben Lora még lát, és együtt van a Dávid nevű karakterrel, Dávid öccse, Geri pedig csak álmodozik arról, hogy majd vele fog járni. A másik idősíkban Lora már vak, Dávid meghalt, Geri pedig egyre gyakrabban találkozik a lánnyal. Az egyszerűség kedvéért mondjuk azt, hogy régen és most. A film a "régen" és a "most" jeleneteinek az összekeveréséből áll össze. Az összekeverést szó szerint kell érteni, lévén, hogy hol ilyen, hol olyan jelenetet látunk. A dolog persze működhetne is, lásd az Intersection egy ugyancsak szerelmi háromszöges, ugyancsak végig flashbackes film, és eléggé szuperül működik, a Lora azonban ebből a szempontból eléggé kezdetleges.



Az egyes jelenetek gyakorlatilag eléggé jók, sőt, néha egészen kitűnőek, és elérik a Valami Amerika jelenteinek a hőfokát, ám az egész együtt már kifejezetten vontatottá válik. Az lehet a baj, hogy sem a "régen", sem a "most" síkján nem érezzük, hogy előrehaladna a történet. Sőt, valójában még az is meglehet, hogy a flashback-eket, a folyamatos váltásokat "régen" és a "most" között éppen a film leülepedésének megakadályozása céljából alkalmazták. Akárhogyan is nézzük, a történet egyik síkja sem halad kellő intenzitással és sebességgel előre. Ha valamelyiket külön néznénk meg, talán még akkor is lassú lenne, így azonban, hogy minden két jelenet közé be van illesztve a másik sík egy jelenete - még vontatottabb az egész. Nincs mese, ha két történetet akarunk egybegyúrni ABABAB .. alapon, akkor mindkét történetnek intenzívebben, gyorsabban kell előrehaladnia, hiszen csak feleannyi ideje van az egész filmből.



A történet előrehaladásának igaziból az lehet a kerékkötője, hogy nincs túl sok kilométerkő, túl sok fázis a történetben, amik egymáshoz képest "ugrást" jelentenének. Nincs olyan például, hogy Lora észre sem veszi Geri-t, aztán Lora Geri és Dávid között habozik, vagy legalábbis, immár Gerihez is ugyanúgy vonzódik, majd végül, hogy mind Lora, mind Geri totál be vannak indulva egymásra.

Természetesen feltételezhető, hogy a forgatókönyvben elkülönülnek ilyen fázisok, de a vásznon nem igazán jelennek meg, és még ha meg is jelennének, külön nehezíti a dolgot, hogy a "most" síkján is az van először, hogy Lora nem bírja Gerit, szóval itt is nulláról indul az egész, ami nagyon rossz. Persze, ha a forgatókönyv szerkezetének nézőpontját vesszük, Lora a "most"-ban nem azért nem kedveli Gerit, mert nem vonzódik hozzá, hanem mert egyszer korábban egy pillanatra már összejöttek (ez egyébként nem spoiler - ez segítség a filmhez:)). Ez azonban a vásznon nem jelenik meg. Ahhoz, hogy ez megjelenjen, hogy ők már együtt voltak, és most Lora ezért utálja Gerit, kicsivel komolyabb rendezésre lett volna szükség. Az első ilyen jelenetnél azonban a rendezés arra hegyezte ki a dolgot, hogy amikor a lány elszalad, nekirohan egy telefonfülkének (rossz poén - ilyesmin nem is nevet senki). Tovább nehezíti a "régen" és "most" problémáját, hogy a kettő közt a különbséget alig lehet észrevenni, olyanokra kell figyelni, mint a lány pólója, meg a srác borostája és copfja. A sok-sok flashback akár erősíthette is volna egymás hatását, így azonban sajnos, nem álltak össze, és csak vontatottabbá tették a filmet.

Ha már a "srácról" beszélünk, Geri szerepében Nagy Péterről most jól kiderült, hogy igazán jó színész, de mivel a film csak három (2+0,5+0,5) szereplős, nem is rohannánk tovább a stáblistán, amiről leginkább az jut eszünkbe, hogy a Geri apját alakító Lukáts Andor igazán jó volt, és az ő karakterében egy külön film van elrejtve, ami jobb is, mint maga a film. Kár, hogy Lukáts Andort jóformán végig csak egy fotelben ülve láttuk. Lukáts Andorról egyébként eszünkbe jut még egy szerelmi háromszöges és flashback-es film, az Eszkimó Asszony Fázik, amely minden idők egyik legjobb magyar filmje.

Ami miatt jó lehetett volna a film, az az érzelmi töltés, az, hogy akik összejönnek, vagy együtt vannak éppen, azok mágikus módon vonzódnak egymáshoz, egyszóval egy igazán romantikus film is lehetett volna, és akkor mindenki jól járt volna. Az érzelmi viszonyok ábrázolása azonban meglehetősen gyenge a filmben, illetve meglehetősen gyenge típusú érzelmeket látunk megjelenni - különösen Lora részéről. Nem értjük, miért jött össze a gazdag és sikeres Dáviddal a lúzer és kedves Geri helyett, amikor mindketten ott voltak ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben, és amikor Dávid igazán bunkó módon kezdett el csajozni Lorával. Ha ez Lorának bejött, akkor a későbbiekben az érzelmi áthangolódásnak a puszta reményéről is lemondhatunk. Később, amikor Lora már javában együtt van Dáviddal, és Dávid folyamatosan megcsalja, meg bunkó vele, Geri pedig folyamatosan kedves, akkor sem értjük, miért van 100%-ig Dávidra cuppanva, mintha Geri ott sem lenne. Erre csak az lehet a magyarázat, hogy a csaj totál számító, megvan a kis koncepciója, és ez Dávid, a többi pedig nem érdekli, Gerin keresztülnéz - ez azonban egy másik film, amiben ez a számító Lora csak max. mellékszereplő lehetne.



A film egyik szép jelenete a háromból (könnyű őket felismerni, mert ugyanaz a remek filmzene megy mindhárom jelenet alatt - egy Európa Kiadó-számra emlékeztető remek kis zene), amikor hazafelé bicikliznek Geriék, ez tényleg nagyon szép, és nagyon ott van. Romantikus, finom, érzelmes, tiszta momentum, és mellesleg istenien van fényképezve - Szecsanov Martin, aki eredetileg ugyancsak reklámfilmes (de ki nem?) az eddigi legjobb esti felvételeket készítette - mert olyanok, mintha nem is lenne külön filmes világítás. Ilyet csak a legjobb amerikai filmekben látni - legutóbb a Füles-ben, amikor Woody Allen és Scarlett Johansson Hugh Jackman-t követik az utcán.

Szecsanov Martin legnagyobb dobása ekkor azonban még hátra van. Minden romantikus filmnek van egy elkerülhetetlen pontja, ahol valakik egymásnak esnek, és elkezdenek szeretkezni. A szeretkezés-jelenetek a legtöbb film leggyengébb pontját képezik. Az operatőr (director of photography) vizuális koncepciója, ihletettsége egy szeretkezés-jelenetben mutatkozik meg leginkább, hiszen ilyen jelentekből mindenki kb. 1000 darabot lát hetente tévében és moziban, szóval itt nehéz újat, emlékezetest alkotni. Szecsanov Martin azonban élvonalbeli amerikai filmekkel felveszi a versenyt - és jelen pillanatban, illetve 2006-ban valószínűleg nyer is, annyira eredeti és szép, amit a vászonra felvitt - mint egy mozgó festmény. A szeretkezés- jelenet alatt is természetesen a jó filmzene hallható.

Később van olyan jelenet, amiben éppenséggel nem vagyunk annyira elragadtatva a fényképezéstől, amikor egy bárban Geri és Lora együtt buliznak a zenekarral. Ez gyakorlatilag teljesen olyan, mint egy reklámfilm, csak épp a végén nem egy mobiltelefon bukkan fel, meg egy cég logója, hanem a következő jelenet:) Ezért a hibáért azonban elsősorban a rendezés okolható, no meg a forgatókönyvírás, lévén, hogy egyetlen szó szöveget sem írtak bele a jelenetbe, illetve klipbe.





A film egyébként nem rossz, egész jó dologhoz nyúl hozzá, még ha nem is annyira profin. Ez azonban nem igaz, mert a filmet a lehető legnagyobb profizmussal írták meg, hárman dolgoztak vélhetően hónapokon át azon, hogy egy-egy jelenet a lehető legjobban legyen megírva. A gond ott van, hogy ezt a profizmust (mint egy gépet) mire állították rá, hogy mi az alaptörténet, amelynek a jelenteit "profin" megírták, és hogy mire törekedtek, amikor ezeket a jeleneteket "profin" megírták. Sajnos, az alaptörténet, bár romantikus történet akar lenni, pont az érzelmek, az érzelmi viszonyok ábrázolása terén nem jeleskedik, a jelenetek megírása során pedig nyilvánvalóan a poénosságra és a pillanat érdekessé tételére törekedtek, és nem a történet ívének gondozásával voltak elfoglalva.

További hibája, hogy pár jelenetben egyáltalán nincs totálkép, az adott helyszínen csak egy-két szűkebb képet kapunk, mint például a borkóstolásnál, vagy amikor Lora éttermet dekorál, vagy amikor megismerkedik a bunkesz Dáviddal. Ha nincs totálkép, nincs igazi helyszín, nincs igazi miliő. Adva van egy borkóstoló, és csak egy asztalt látunk, leterítve terítővel, alul parketta, úgy, hogy ha éppen műanyag poharakba öntenék a folyó bort, akkor sem lepődnénk meg nagyon.

Ha már itt tartunk, ahhoz képest, hogy Lora a juppie étteremtulajdonos Dáviddal jár, a film felének gazdag, vagy újgazdag miliőben kellene játszódnia, ehelyett végig csak a Kuplung nevű hely, meg feltehetően az Old Man's (vagy az Articsóka?), és Geri low budget lakása, abból is leginkább a konyha. Fényűző életnek nyoma sincs a filmben, még egy flancos jeep erejéig sem.

Ha már ezt is szóba hoztuk, feltétlenül említést érdemel az is, hogy nemcsak Dávid, a gazdag étterem-tulajdonos miliője hiányzik a filmből, de Dávid maga sem mutatja nagyon a fényűzés tüneteit. Állandóan részeg, vagy másnapos, le van pukkanva, mint aki túlkokózta magát. Ez nem túl nagy kontraszt az alkoholista, pálinkával ébredő Gerihez képest, pedig elvileg a két srác ég és föld. Sokat segíthetett volna a filmen, ha vannak benne menő helyek, amik fényűzőek (ha már épp egy menő étterem-tulajdonossal járt Lora). Segíthetett volna, ha maga ez az étterem-tulajdonos, aki gazdag és jól menő, legalább egy-két jelenetben úgy nézett volna ki, mint egy üzletember, elegáns cuccokban, sznob ízléssel, drága autóval, rengeteg zsetonnal, stb, hiszen a történet szerint (ha komolyan vesszük), a lánynak nemcsak két srác, de egyben két miliő között is választania kellett, és igazán kár, hogy ezek egyik fele teljesen lemaradt.

Végeredményben egészen a film harmadik harmadáig (a film 2 órás) bizonyos tekintetben kicsit olyan volt, mintha valami tévésorozatot néztünk volna egy vak lányról és egy szerelmi háromszögről, de jegyezzük meg, hogy valószínűleg pont ez az a tulajdonsága filmnek, ami miatt végül sikeres lesz. Ha a Valami Amerika 8 pont, akkor ez picivel több, mint öt. A befejezése azonban eléggé jó, és az ember úgy távozik a moziból, hogy nem is olyan kedvetlen. Végezetül azt kívánjuk, bárcsak ez még csak az elővetítés lett volna, mert akkor jó vágással ugyanebből a filmből akár sokkal többet is ki lehetett volna hozni.
-zé-
2007-01-25

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Lora info-file
:::::::  (Lora 2007.)