microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2007-02-17

Apró Titkok

Kis színes perverziók


A kisváros, vagy kertváros általában izgalmas miliő, sőt, téma, lásd az Amerikai Szépség-et, amely filmnek az Apró Titkok sokkal többet köszönhet, mint a zenéjét, amely Thomas Newman révén majdnem ugyanaz. Az Apró Titkok gyakorlatilag az Amerikai Szépség második része, bár egy másik író, rendező, producer műve, és nem is sikerült olyan jól, mint az "első rész".

Az Apró Titkok magyar címe teljesen hazavágja az egész filmet, mert kimarad belőle a lényeg, a gyerekek, ami az eredeti címben eléggé erősen jelen van - lásd "Little Children". A Little Children persze láthatóan egy marketing célzatú cím, amely azt a célt szolgálja, hogy a sok szálon futó cselekményre még utólag egy kis kötőanyagot öntsön, kiemelve a cselekményszálak egyik vezérmotívumát, a kis gyerekeket. A magyar címet ezzel együtt nem hibáztatjuk, sőt, úgy tekintjük, hogy a magyar cím szerzői végre helyretették ezt a filmet, ugyanis a film egyáltalán nem a gyerekekről szól, ők csak motívumként vannak jelen.





Adva van például egy szatír, aki most szabadult a börtönből, ahol azért ült, mert ocsmány módon kisgyerekeknek mutogatta a nemi szervét. Ez a szatír a sokszereplős, sok-cselekményszálas film egyik vezéralakja. Az ő révén tulajdonképpen viccesen is kezdődik a film, mert mindenütt az ő kiplakátolt képét látjuk, ami arra inti a kertváros lakóit, hogy ő az első számú közellenség. A film határozottan jól kezdődik, elmondhatjuk, hogy egy gazdag anyagot állított elő az író, rendező producer, Tod Field, jó cselekményszálakat indított el, és nem is rosszul.

Van nekünk kertvárosi anyuka-klubunk, amely ugyancsak vicces és tartalmas motívum-csomag, benne egy vezéranyával, aki mindent időrendhez igazít, még a férjével a szexet is, ami kedd este 8 (bocs, ha véletlenül rosszul emlékszünk). A kismama-klub mellett adva van egy deviáns anyuka is, Kate Winslet, aki egyáltalán nem úgy viselkedik, mint azok a nők, de a filmet végignézve elmondhatjuk, sok lényegi különbség nincs köztük. Kate Winslet karaktere tulajdonképpen úgy van megírva, mintha egyedül nevelné a gyermekét. Hamarosan aztán kiderül, hogy neki is van férje, bár szinte nyilvánvaló, hogy őt csak azért pakolták bele a filmbe, hogy eggyel több perverz karakterünk legyen. Már itt, Kate Winslet férjének kapcsán látszik, hogy a film hatásvadász, és hogy bár jól indul (az Amerikai Szépség nyomdokain), a vége felé egyre jobban leromlik, illetve szétesik.





A férjének ugyanis semmiféle szerepe sincs az egész filmben, csak annyi, hogy plusz egy perverziót vigyen a vászonra, "ő az a karakter", aki az interneten rátalál élete értelmére, egy konyhai környezetben magát mutogató prostira, aki mellesleg meglehetősen ronda. Kate Winslet férjének annyi a szerepe a filmben, hogy bepillantsunk e hivatalnok életébe, aki a prostitól vásárolt női alsót a fejére húzva egymagában szexel, miközben a felesége odalent a gyerekeket ebédelteti. Amint megvolt ez a jelenete, Kate Winslet férje lejátszott, és átvedlett szürke statisztába, visszalépett a karakter-kórusba, hogy más léphessen elő a helyére szólózni.

Tulajdonképpen a sok cselekményszál között egyedül és kizárólag Kate Winslet szerelmi afférja (Jennifer Connelly, a sikeres és gyönyörű anyuka férjével) hasonlít egy jól megírt történtre, bár talán kicsit túlzás ilyet is állítanunk. Kate Winslet először a kertvárosi kismama-klub anyukáitól való különbözőségével hívja fel magára a figyelmet, de amint megismerkedik Patrick Wilson-nal (aki az Angyalok Amerikában-ban még meleg férfit alakított), belőle is előjön az erős kisvárosi jelleg - vagyis semmi értelme nem volt őt "másnak" beállítani. Kettőjük története még tényleg lehetett volna tartalmas is, végül azonban az egész kimerült a közhelyes szexben.

Azt, hogy Kate Winslet mit érez a férje iránt, nem kell firtatnunk az internetes pornó-macás jelenet óta, ám Patrick Wilson Jennifer Connelly-hez főződő szerelmét a film köteles lett volna valamilyen szinten emberileg kitálalni. Olyan nincs, hogy hazudik neki, megcsalja, és közben nem tudjuk meg, mire gondol, vagy legalább utólag. Ilyen csak mellékszereplőkkel történhet meg - és talán ez a film legjellemzőbb hibája, hogy mivel minden karakter mellék-karakter, egyik sincs rendesen kibontva, mindenkit csak a legérdekesebb, legmulatságosabb felületével illesztenek bele ebbe a cselekmény-fűzérbe, a többi meg néma csend. Jennifer Connelly például megérzi, hogy a férje megcsalja őt Kate Winslet-vel, ám az emberi érzések ábrázolása helyett itt is a primitív elemeket tolták előtérbe, azt, hogy Connelly anyukája odalátogat, és a felfedezés napjától kezdve a férj egyetlen percre sem marad egyedül, mert az anyósa mindenhova vele megy, a strandra is, ahol ő Kate Winslettel szokott találkozni. A tiltott szerelem nagyon tartalmas téma, akár a Szív Hídjaira gondolunk, akár a Számkivetett visszatérés-jelentére. Ez a film is jó lehetett volna, ha például ezt a tiltott szerelmet nem alacsonyítják le szándékosan, a koncepciónak megfelelően kisvárosi perverzióvá.

A többi motívum, cselekményszál ugyancsak felületes - de szintúgy vicces is, és emiatt az egész filmet tulajdonképpen eléggé kellemesen lehet nézni. A gond kizárólag akkor jelentkezik, amikor egy-egy cselekményszál elérkezik a tetőpontra - mert ilyenkor a film tönkremegy, szétesik. Mivel a film érdekességét, nézhetőségét elsősorban ezek a "kis színes" cselekményszálak adják, igyekszünk nem mindegyikről említést tenni, a film jobb élvezhetősége érdekében. Inkább csak egyet ragadunk ki, a perverz fickó sztoriját, és azon keresztül mutatjuk be, milyen is ez a film.

A perverz fickó, a mutogatós leülte büntetését, és eléggé rossz neki, hogy a kisvárosban mindenki legszívesebben kasztrálná. Kate Winslet is felhívja rá a figyelmet, hogy az azért túlzás. Jogos is, ne dőljünk be a kisvárosi morálnak, amely a törvénykezést diktálja, és inkább hagyjuk, hogy a törvények diktálják a morált. Egyszóval a fickó bűnös, de nem egy ellenség. Óvatosnak kell vele lenni, de ha egyszerűen kirekesztjük, megtámadjuk, hibát követünk el, nem igaz? Nem ítélhetünk a felszín alapján, hogy ha valaki egyszer megtette, máskor is meg fogja tenni, hiszen ilyen alapon az egész igazságszolgáltatást át kellene alakítani - középkori kivégzősdivé.

Szóval adva van a perverz mutogatós, és mi várjuk, hogy mint a Chocito reklámban, itt is megmutatkozik valami a felszín alatt, a látszat mögött. Ehelyett azonban perverz barátunk lemegy a strandra, és bár amúgy is eléggé súlyosan néz ki, egy békatalpat, búvárszemcsit és piát ölt magára, és mint egy cápa, a kisgyerekek közé úszik, hogy közelről bámulja őket. Kate Winslet, aki ott van a strandon, bár korábban ő volt az, aki azt mondta, hogy túlzás látatlanban bántani a fickót, meg kasztrálni, most elsőként sikít, és szedi ki saját gyermekeit a medencéből. A lényeg azonban nem ez, hanem hogy a fickó teljes erőbedobással perverzkedik, pedig az egész város tele van az ő plakátjaival, hogy óvakodjanak tőle. Ennek akkor meg mi az értelme? Adva van valaki, akiről mindenki azt gondolja, hogy egy szörnyeteg, és a film teljes hosszában úgy is viselkedik, mint egy szörnyeteg? Szép kört írtunk le.

Persze mondhatjuk, hogy a film éppen erről szól, hogy legelemibb (nemi) vágyainak senki sem tud és nem is akar ellenállni, de ennek meg végképp nincs semmi értelme, hacsak nem egy Jim Carrey-s vagy Adam Sandler-es vígjáték sztorija ez. A perverz fickó később elmegy randizni, egy kedves lánnyal, akit a nagyszerű Jane Adams alakít, és érdekes módon jól alakul az egész este, a lány még boldog is, hogy a "randi-partnere nem kopott le", és ekkor oldalra néz az autóban, és a perverz éppen önkielégítést végez mellette az ülésen, és teszi ezt egy olyan lány mellett, akinek az egész élete (saját elmondása szerint) azért futott zátonyra, mert kiskorában egy perverz traumatikus élményétől nem bír szabadulni. Világos, hogy a forgatókönyvírók élet-halál urai, de ennek a jelenetnek tényleg nincs semmi értelme - csak a nézői érdeklődés mesterséges fenntartása. Az ilyen megoldásokra egyedül azért vetemednek, hogy az adott cselekményszálat egy (durva) csattanóval jól lezárják, máskülönben ugyanis a végére kellene járniuk - amihez ugye már nincs sem kedvük, sem idejük, sem tehetségük. A perverz fickó vonala egyébként a film legvégéig töretlenül tartja ezt a szintet, amikor egy olcsó (de durva) poént kapunk megoldásként, és tanulságként is.

Azt, hogy Kate Winslet-ék sztorijából mi lett a végére, vagy a többiekéből, már nem is kérjük számon, mert ez a film ennyit tud, mintha csak tévét néztünk volna, sok-sok figyelmet mesterségesen lekötő jelenet, aztán a nagy semmi, és az ember örül, hogy végre felállhat. Kicsit talán durván fogalmaztunk, de tényleg eléggé lehangoló film, kb. olyan, mint a Boldogságtól Ordítani, ha valakinek az bejött, erre máris mehet jegyet váltani :)
-jepe-
2007-02-17

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Apró Titkok info-file
:::::::  (Little Children 2006.)