Oscar 2007

Vannak fix dolgok, amiken nem szívesen változtatnának a szervezők, ilyen a félórás ″vörös szőnyeg″, a filmsztárok estélyikben való bevonulásával, ami mindig a leglátványosabb részét jelenti az Oscar-ünnepségnek. Ez idén is megmaradt, sőt, a szokásos fickó interjúvolta meg a színészeket, három kollégájával. Most mintha kevesebb figyelem irányult volna a ruhákra, mint tavaly, és inkább egy átlagos jópofi csevegés formáját öltötte a színészekkel való beszélgetés. A félórás bevonulás után elkezdődött a show, amit most Ellen DeGeneres vezetett le. DeGeneres-t mi kevéssé ismerhetjük, tekintve, hogy nálunk nem lehet látni a róla elnevezett talk show-t, amit viszont az amerikaiak nagyon bírnak, és ami még egy csomó Emmy-díjat is magáénak tudhat. DeGeneres először szerepelt Oscar háziasszonyként, bár ez az elnevezés biztosan nem tetszene neki, büszke leszbikus nőnek, aki az estét nadrágkosztümökben celebrálta le. (A középső sorok egyikében ott ült szerelme, Portia de Rossi és a mamája.)

DeGeneres remekül csinálta az est levezetését, igazán vicces volt, közvetlen és laza, és cseppet sem bennfentes vagy beszólós. Menet közben elvegyült az első sorokban ülő színészek, rendezők között, elkezdett porszívózni a színésznők lába alatt, adott Scorsese-nek egy forgatókönyvet, majd később megkérte Spielberg-et, hogy fotózza le őt a sor végén ülő Eastwood-dal együtt. ("De úgy csináld, hogy mind a ketten benne legyünk, Steven"). DeGeneres-szel a fedélzeten kevesebb politikai utalás és poénkodás hangzott el, mint tavaly a szuper-demokrata Jon Stewart házigazdasága alatt, de ez a egy-kettő legalább vicces is volt (utalás Al Gore-ra, aki elveszítette az elnök választást Bush-sal szemben, és aki a Kellemetlen Igazság c. filmjével vett részt az Oscar-on).



A show egyébként eléggé hosszúra nyúlt (majdnem elérte a 2002-es rekordot, a 4 órás időtartamot), de mivel közben nem történt semmi különös, figyelem felkeltő, vagy szokatlan esemény/akció, ezért leginkább DeGeneres profizmusának köszönhető, hogy végülis nem tűnt unalmasnak a gála. Az ünnepség producere, Laura Ziskin találta ki a ″thank you cam″ ötletét, hogy ezzel is gördülékenyebbé és érdekessé tegyék a ceremóniát, vagyis hogy ne kelljen sokáig hallgatni a díjazottak hosszas köszönet-nyilvánításait. Így egy rövid beszéd után a nyertesek hátra vonulhattak a színpad mögé, és ott folytathatták a mondanivalójukat a kamera előtt, amit aztán az Oscar honlapján keresztül felküldtek az internetre. Jó ötlet, ami ráadásul még egy új bulizó helyet is kialakított a színpad mögött, ahol Jack Nicholson és Reese Witherspoon is előszeretettel tartózkodott.



A filmek szempontjából azért volt kicsit fura az idei Oscar, mert nem voltak tuti befutók, favoritok, amiknél már csak az az kérdés, hogy összesen hány Oscart szednek össze az est során. Az elmúlt 10-13 évben mindig (talán a tavalyit kivéve) akadtak ilyen ″nagy filmek″, amik a témájuknak, a főszereplő sztárjaiknak, néha a kiemelkedő minőségüknek, gyakran a remek reklámjuknak köszönhetően taroltak az Oscar-on, több kategóriában is szobrot nyerve. (Ilyen volt időrendben a Schindler Listája, a Forrest Gump, a Rettenthetetlen, az Angol Beteg, a Titanic, a Szerelmes Shakespeare, az Amerikai Szépség, a Gladiátor, az Egy Csodálatos Elme, stb..) Tavaly már kissé megosztott lett ez a film-hegemónia, a Crash és a Brokeback Mountain kettős győzelmével, de idén már ez sem volt, a kivülálló szemében majdnem esetlegesen nyertek különböző kategóriákban az adott jelölt filmek, egyet a Faun Labirintusa, aztán egyet a Dreamgirls, aztán egyet a Tégla, és így tovább. ( A végeredmény: A Tégla 4 db, a Család Kicsi Kincse 2 db, A Faun Labirintusa 3 db, A Királynő 1 db, Babel 1 db, Dreamgirls 2 db, Kellemetlen Igazság 2 db, Marie Antoinette 1 db, Karib-Tenger Kalózai II 1 db, Levelek Iwo Jima-ról, Táncoló Talpak 1 db Oscar-díj).



Az első Oscar-t Nicole Kidman és Daniel Craig adták át, akik mutatós párost alkottak, még akkor is, ha most Kidman kivételesen úgy nézett ki, mintha Botox-kezelésen esett volna át, és ettől teljesen lemerevedett volna az arca. (Amúgy nagyon szép volt a vörös Balenciaga estélyijében, de az arcával tényleg történehett valami a múltkori megjelenése óta). Kidman a vörös szőnyegen ausztrál barátnőjével, a terhes Naomi Watts-szal érkezett kéz-a-kézben, és úgy is vonultak végig, majd a gálán csatlakozott hozzájuk Keith Urban is, Kidman férje.



Az este egyik különlegessége egy tánccsoport volt, akik árnyjátékként bármelyik győztes filmet meg tudták jeleníteni. Akadtak mélypontok is a gálán, ilyen volt Will Ferrer, Jack Black és John C. Reilly borzasztó bohóckodása, és éneklése, amit nehéz volt elviselni, de ez után jött később Beyonce és az idei legjobb mellékszereplő színésznő Jennifer Hudson éneklése, ami külön-külön is gáz volt, de együtt is, főként ami Beyonce un. ″beleérző″ előadását illeti. (Beyonce tavaly is szörnyű mesterkélt volt).



Tulajdonképpen DeGeneres-en kívül más nem is volt vicces a gálán, és ettől volt egy olyan árnyalata az estének, mintha egy feladat elvégzéséről lenne szó. A szokásos tiszteletadó körök idén is lezajlottak, úgy mint a tavaly lehunyt színészekre, rendezőkre, alkotókra való megemlékezés (a nagyon szép Jodie Foster által felvezetve), vagy az életműdíj átadása, amit most Clint Eastwood adott át Ennio Morricone-nek, akinek a köszönőbeszédét is Eastwood fordította le olaszból angolra.



Van egy kínos jelenet is a gála mérlegén, amit meglepő módon két fiatal színésznő, az Ördög Prada-t Visel c. film két hősnője, Anne Hatheway és Emily Blunt követett el, furamód saját filmbeli partnerük, Meryl Streep ellen. Úgy tűnt, poénkodni próbálnak, Streep felé célozva szavaikat, de a végeredmény az volt, hogy az addig mosolygó színésznő arca megfagyott, amikor azt hallotta, hogy a két huszonéves kezdő azt mondja róla, hogy ″igazán jó színésznő″, egy rossz szövegkörnyezetben. Megsértették Meryl Streep-et, ez nyilvánvaló volt, még akkor is, ha mögötte nevettek a rossz poénkodáson, mint pl. J-Lo és férje.



Adódott még egy-két jól kinéző díjátadó pár, úgy mint a gyönyörű Cate Blanchett (szépséges G. Armani Privé estélyijében) a veszett jól kinéző Clive Owen-nel az oldalán, aki zsebre dugott kézzel hallgatta partnernője beszédét.

Hasonlóan jó csapat volt Penelopé Cruz és Hugh Jackman-páros ( az előző ausztrál-brit pár után egy spanyol-ausztrál leosztás), vagy a francia Catherine Deneuve és a japán Ken Watanabe. A terhesen még szebb Naomi Watts (sárga Escada-ban) Robert Downey Jr-al adta át a legjobb vizuális effekteknek járó díjat, de előtte még Downey önironikusan beszólt magának, vagyis a 90-es évek közepén mindent estét végigbulizó énjének. A 2007 májusában megjelenő Pókember 3 elő-promóciójának tekinthetjük, hogy Kirsten Dunst és Tobey Meguire együtt adták át a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó díjat.



Számunkra talán kissé furcsa lehet, hogy a Kellemetlen Igazság (An Inconvenient Truth) c. Al Gore-féle dokumentumfilm (ami a globális felmelegedésről szól), két díjat is begyűjtött, hiszen nálunk szinte észrevétlenül futott le ez a film, mindenesetre ez az eredmény azt jelzi, hogy Hollywood szakértő körei fontosnak tartják, hogy jelezzék, tudatában vannak a felelősségnek, ami a bolygónk sorsáról szól. Al Gore a tökéletes DiCaprio társaságában be is jelentette, hogy az Oscar-gála átment zöldbe, vagyis környezetvédő lett az ünnepség. A volt demokrata elnökjelölt elég hangsúlyos szerepet kapott az estében, bár ez nem csoda, hiszen tudjuk, hogy a Hollywood-i alkotók túlnyomó többsége demokrata-párti.



A népszerűbb kategóriáknál volt egy-két meglepetés a nyertesek között, ilyen pl. a legjobb mellékszereplő Jennifer Hudson, aki mellesleg elsőfilmes színésznő, és aki szerintünk főként azért nyert, mert a Dreamgirls-t kívánták ezzel díjazni az Akadémia tagjai, illetve azért, mert fekete színésznő. (Egyértelműen Cate Blanchett-nek kellett volna nyernie ebben a kategóriában). Ugyanígy, a legjobb férfi főszereplő Forest Whitaker lett, egy számunkra ismeretlen film (Az Utolsó Skót Király)-beli alakításáért, ami a film klipje alapján főként fröcsögő kiborulásokban és ordítozásokban merült ki. (Itt kérdés nélkül DiCaprio-t kellett volna díjazni a Véres Gyémántért).

A legjobb férfi mellékszereplő -Djimon Hounsou helyett- a Család Kicsi Kincse-beli nagyapa, Alan Arkin lett, szerintünk nem megérdemelten, tekintve, hogy egyáltalán nem volt nagy dobás a filmbeli játéka.

A 72 éves Arkin szerint a kora miatt kapta meg az Oscar-t: ″A korom miatt kaptam meg. Mindenki azt hiszi, egy-két éven belül kidőlök.″ Egyébként ezt a döntést Eddie Murphy sem érezte igazságosnak, a szintén jelölt színész az eredmény után nem sokkal elviharzott a partiról.

A legjobb főszereplő színésznő Helen Mirren lett, aki láthatóan annyira számított már a díjra, annyira biztosra vette, ő nyeri (a Golden Globe-on és a Bafta-n is begyűjtötte már a vonatkozó díjakat), hogy ettől nagyon antipatikus lett. Egy hideg számító nőt láttunk a személyében, aki begyűjti, ami jár neki, és aki ahhoz képest, hogy egy idős (király)nőt játszott (és egyébként 61 éves), a díjkiosztókon mint egy negyvenes bombázó mozgott. (Ezt a kontrasztot éreztük Charlize Theron 2004-es Oscar-ján is, ahol egy borzasztó ronda és brutális sorozatgyilkos szerepéért vehette át a díjat, totál szupermodellként, a szerep után kb. 10 kilót lefogyva). Mirren ″tuti″ díja szerintünk Judi Dench-et illette volna meg, az Egy Botrány Részletei-ért, amiben csúcs alakítást nyújtott, vagy Penelope Cruz-t, a Volver-ért.

Érdekes, hogy Sofia Coppola legújabb, kosztümös, nagy költségvetésű filmje, a Marie Antoinette is kapott egy jelölést, és egyben díjat is, a legjobb kosztümökért (még nem biztos, hogy nálunk is bemutatják a filmet).



A legjobb rendező Scorsese lett, ami csöppet sem meglepő, hiszen ″mindenki″ szerint ez már rég járt neki, miután eddig még sosem kapott Oscart. A gála előtti hetekben már több ilyen híresztelés felröppent, miszerint tuti, hogy ő nyer, sőt, az utolsó napokban már azt is lehetett tudni, három sikeres rendező-producer fogja neki átadni a díjat, nevezetesen Coppola, Spielberg és George Lucas. Így is történt, és Scorsese tényleg nagyon boldog és büszke volt miatta. Ami már ismét furcsa, hogy a Tégla (The Departed) lett a legjobb film, Scorsese filmje, ami azon túl, hogy egy hongkongi akciófilm amerikai remake-je, még nem is lett jó, miközben az is újszerű, hogy egy akció-krimi-t díjaznak a legfelső fokon az Akadémiai tagok. (Nem sokkal inkább a szintén jelölt Babel-nek, vagy a Levelek Iwo Jima-ból-nak kellett volna nyernie? Dehogynem).



Mindent egyvéve Ellen DeGeneres-nek köszönhetően nem lett rossz az idei Oscar-gála, bár nem is lett nagy dobás. De Generes-nek gyerekkori álma volt, hogy egyszer az Oscar háziasszonya lehessen, és tényleg tökéletes volt ebben a szerepében. Jól sült el a színpadon kívüli ″köszi kamera″ is, de az egészben mintha kevesebb ragyogás lett volna, kevésbé nagy dobás filmekkel, és rosszabb döntésekkel, mint eddig. (Az egyetlen tuti döntés az az lett, hogy A Mások Élete lett a legjobb külföldi film. Megérdemelten). A 3 óra 50 perces show DeGeneres-szel működőképes volt, de azért reméljük, hogy jövőre jobb lesz.