microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2007-03-31

Mr. Bean Nyaral

Új Csapás


Mr. Bean igazán magával ragadó személyiség, varázsát meglehetősen nehéz megfogalmazni, ám ettől függetlenül kitűnően működik. Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy ha készül egy új Bean-film, akkor az jó film lesz, vagy egyáltalán élvezhető. Több dolog is van hát, amit érdemes megvizsgálnunk, ám előrebocsátjuk, a film kifejezetten kellemes lett.

Annak idején, a Die Hard kitűnő első és második része után az elröppent mozi-függők csomót agyaltak azon, hogy vajon hol fog játszódni a harmadik rész, illetve hogy vajon hogy fog kezdődni egyáltalán. E fejtörésre az adott okot, hogy az első 2 rész annyira tökéletes volt, annyira helyből-klasszikus, hogy ez a hagyomány abszolút kötelezte a harmadik részt is - gondoltuk, de itt jött be a képbe Andy Vajna, akinek a nevéhez azóta a csodálatos Terminátor 2-t "folytató" szégyenteljes harmadik részt is köthetjük. Ami Mr. Bean-t illeti, esetében nem azért kellett annyit tűnődni, mert az előző Bean-film annyira tökéletes lett volna (bár szó, ami szó, meglehetősen jó volt), hanem csak mert egyszerűen jó érzés volt arra gondolni, hogy jön egy új Bean -film, és anélkül, hogy találgatásokba bonyolódtunk volna, izgalmas volt belegondolni abba, hogy "vajon hogy fog kezdődni". Nos, a film minden várakozást felülmúlt, annyira elemien kezdődik.

Egy angol kisváros közösségét látjuk, amint tombolát sorsolnak. A jelenet külön szépsége, hogy a szervezők esőkabátot viselnek - később értjük csak meg, hogy ez szimbolizálja az angol klímát :) Mr. Bean stílusának megfelelően nem főszereplőként vesz részt ezen a rangos eseményen, hanem mint kisember - még a kisemberek között is. Csalódottan, de egyáltalán nem meglepetten veszi tudomásul, hogy nem nyert. Hogyan is nyerhetett volna, amikor a nyerő szám 919 volt, neki pedig 616 volt a kezében :) A legjobb dolog egyébként a filmben az, hogy ezek a kedves angolok egy videókamerát is adnak a győztes Mr. Bean-nek, amivel az egész út során csomót filmezhet, és amitől az egész film vizuális világa meglehetősen friss lett.





Azt, hogy egy Bean-film menyire jó, elsősorban azután tudjuk megmondani, hogy tisztáztuk, mi az, ami miatt Mr. Bean annyira komoly és találó karakter. Mr. Bean nem annyira a múlt terméke, amely még mindig itt van, hanem sokkal inkább a jövőé. Mr. Bean a legeslegtöbb izgis kultúr- és divat-hullámot telibe találja. Mr. Bean egy extrém fej, egy X-Man, egy "más" típusú személyiség, egy eredeti arc, aki nem az áramlatokkal sodródik, hanem rendesen szemben úszik az árral. Mr. Bean tulajdonképpen az urbánus-érzékeny ember, a szeretnivalóan mély, és közben egyszerű fej egyik elsőrangú prototípusa. Kétféle ember éli át az urbánus dzsungeleket. Az egyik az, aki együtt mozog a többiekkel, és azt figyeli, hogy mások mit csinálnak, mit gondolnak, és mit gondolnak személyesen róla. A másik az, aki elsősorban befelé tekint. Aki nagy ívben tojik arra, hogy mások mit csinálnak, és miért. Aki először cselekszik, és csak utána gondolja meg, hogy vajon a többiek mit szólnak majd hozzá. Az eredeti és érzékeny emberek típusáról beszélünk. A tinilányok, akik macikat lógatnak a hátijukra, a tinisrácok, akik hagyják, hogy az isiben a szerelmük a "nagy-dobás" srácokkal haverkodjon - hiszen mi értelme annak, hogy magukra vonják a figyelmet mindenféle produkciókkal, mint valami betanított állat.

Az érzékeny és eredeti emberek egyik kitűnő prototípusa Mr. Bean. A gyerekes topmodellek, a betépett rockzenészek és filmrendezők, a roppant különleges nagy formátumú személyiségek mind egy tőről fakadnak Mr. Bean-nel, ők mind ugyanúgy belső világuk törvényeit követik, ahelyett, hogy az őket körülvevő tömeggel bíbelődnének, akár azonosulás, akár különbözés formájában. Amikor megnézünk egy igazán betépett videóklipet, akkor egy Mr. Bean agyához hasonló bolygó vonzásterébe keveredünk.

Egy szó, mint száz, Mr. Bean egyenlő a saját útját járó egyéniséggel. A legtöbb ember millió trükköt kitalál, hogy tized annyira eredetinek tűnjön, mint az olyanok, akikből dől az eredetiség, mert nem is tudnak, és nem is akarnak másképp viselkedni, mint az olyanok, mint Mr. Bean.

Ez a film akkor lehet jó, ha ez a Bean-személyiség megfelelő játékteret kap, és megfelelő formában nyilvánulhat meg, anélkül, hogy bármiféle cirkuszi trükköt kellene bevetnie a nézettség érdekében.

Mr. Bean egy zseni, viselkedése, reakciói mind tökéletesek, és mind nagyon nehezen követhetőek a legtöbb ember számára - bár valahol belül mindannyian érezzük, hogy honnan jön ez az eredeti viselkedésmód. Bekerül egy francia étterembe? Rendelnie kell, pedig nem ért franciául? A franciák eléggé normális nép ahhoz, hogy más nyelvet is beszéljenek külföldiekkel szemben, nemcsak a franciát. Mr. Bean máris aggódhat a számla nagysága miatt, de ettől még csak egy kisember lenne. Ennél többről van szó. Mr. Bean nem akarja megbántani a francia pincéreket, és a francia népet, és mindent megtesz, hogy megegye a számára (láthatóan szívatásból) kihozott ételeket, legyen az kagyló, vagy csiga. Most komolyan, ki az, akinek felfordul a gyomra, de mégis jó képet próbál vágni, csak azért, hogy a franciákat ne bántsa meg? Nem amiatt izgul, hogy a legdrágább cuccokat hozzák ki neki, és baleknak nézik, hanem miatt, hogy ő nem illik bele rendesen ebbe a francia környezetbe, és ezzel megbánthat másokat. Mr. Bean egyszerűen szeretne elvegyülni, kedvesen, barátságosan, ám ezt az esetek többségében annyira eredeti módon teszi,hogy a néző csak néz. Képzeljünk el egy átlag amerikai turistát, illetve most, hogy az RTL és a TV2 ilyen szépen behatolt a magyar háztartásokba, képzeljünk el egy magyar turistát. Onnantól, hogy kihozzák az undorító ételt, csak azzal foglalkozna, hogy ne kelljen fizetnie érte, a franciákat pedig csigaevő gusztustalan barmokként kezelné. Nem így Mr. Bean, aki amiatt aggódik, hogy vajon mit szól majd a francia hölgy, akinek a táskájába belezúdította az összes kagyló-belsőt. Mr. Bean nem antiszociális, sőt, folyamatosan barátkozásra törekszik, és harmonikus illeszkedésre.



Ugyanakkor, ha megkér egy embert, hogy videózza le őt, amint felszáll a vonatra, Mr. Bean "kérlelhetetlen lesz", és nem fog azzal törődni, hogy rálép az illető ember kávéjára, vagy hogy az illető ember - lekési a vonatot, amin ott ül a fia. Egyszerűen csak el akarja készíteni a felvételt - rendesen. Az illető férfiú a Cannes-i zsűri tagja, és épp oda tart Cannes-ba, kár, hogy lekési a vonatot. Mr. Bean azonban nem egy amerikai, vagy magyar turista, ő felelősséget érez a vonaton maradt fiú iránt ... de mielőtt bárki megijedne, megjegyezhetjük, hogy bár a filmben a srác komoly szerepet játszik, Mr. Bean egyedül kirándul végig - és nincs társa, és még ha lenne is (de nincs), az sem egy gyerek lenne.

Az előző Bean-katasztrófafilm számos remek motívumot dobott fel, pl. Mr. Bean anti-sznobizmusát. Nos, ez itt is megjelenik. Mr. Bean Cannes-ba tart - mert oda nyerte meg az utazást a tombolán. Mr. Bean mellesleg folyamatosan keresztezi az útját a nagy amerikai rendező-óriásnak, akit a zseniális Willem Defoe alakít. A rendező-óriás egy reklámfilmet forgat a dél-francia paradicsomban, ami arról szól, hogy az idillbe tankok jönnek be, német tankok, meg nácik, teljes pusztulás, és mindez egy epres gyümölcsjoghurtot reklámoz (a maga módján). Mr. Bean teljes liberális nyitottsággal veszi tudomásul, hogy egy olyan helyen ébred fel több nap stoppolás után, ahol a 40-es évek idillje valósul meg. Amikor megjelennek a tankok, akkor sincs túlságosan meglepve, hiszen a biciklijén egy nappal azelőtt egy tank ment keresztül (ahogyan ez a visszatekert videóból kiderült számára). Természetesen megpróbálja megmenteni a gyönyörű pincérlányt, de nem ez a lényeg (amúgy meg is menti, és együtt kirándulnak tovább). A lényeg az, hogy Bean mindent elfogad, ha a helyiek ezt nyomják, ha ez a helyi módi, ha tankokkal közlekednek, hát ez van, ha nácinak öltöznek, hát legyen, a lényeg, hogy senki se sérüljön meg.

A filmnek valódi csúcspontja a Cannnes-i fő-művészfilm vetítése, amit Willem Defoe karaktere rendezett. Csodás, hogy ez a rendező lehetett volna (egy másik filmben) francia, vagy más európai is, hiszen egy el*szott művészfilmről van szó, ám Mr. Bean filmjében ez a rendező amerikai. Ez a művészfilm-paródia annyira pontosan van odatéve, hogy még az un. "ballib sajtó" munkatársai is végig nevették a jelenetet, a megfelelő helyen. Végül, vegyük észre, eljutunk oda, ahol a katasztrófafilmben Bean beszédet kell, hogy mondjon egy festményről. De legyen is elég ennyi.

A lényeg, hogy Mr. Bean nem tagadta meg magát, és a film sem tagadta meg Mr. Bean-t, amúgy meg nagyon kellemes időtöltést jelentett a film megtekintése, következésképp a film jól sikerült. Az, hogy mennyire, függ attól, hogy ki nézi, de a tényen, hogy ez egy jól sikerült filmalkotás, ez nem változtat.
-zé-
2007-03-31

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Mr. Bean Nyaral info-file
:::::::  (Mr. Bean' Holiday 2007.)