nem vagy belépve:
microcspv    "peace is precious"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2007-03-07

Noé Bárkája

RTL Klub, naná

Az ember Sándor Pál új filmjével kapcsolatban előzetesen arra gondol, hogy valami kellemes, polgári szórakozásban lesz része, valami egész estés belvárosi programban, valamiben, ami a budapestit összehozza a budapestivel, a mozinézőt a mozinézővel, stílusokon és generációkon átívelve. Kicsit sokat vártunk ettől a filmtől.

Sándor Pál a magyar film nagy öregje, ám mégsem öregként kell rá gondolni, hiszen amióta bediffundált az RTL klub tévécsatornába, új életet kezdett, és ezt a filmjét egyfajta szárnybontogatásnak is tekinthetjük, sőt, talán ez rá a legmegfelelőbb kifejezés. Mint ismeretes, Sándor Pál egy fordulaton esett keresztül, és új látásmódja szerint a Győzike "show" (amit pl. e sorok írójának eddig volt szerencséje soha nem nézni tovább, mint 10-15 másodperc), a legigazabb dolog a tévéképernyőkön. Ezt ő maga mondta egy, az RTL Klub által szervezett sajtóeseményen, ahol ott ebédeltek egy étteremben Garas Dezsővel, Kállai Ferenccel és Gangsta Zolee-val. Sándor Pál valami olyasmiről számolt, be, hogy rengeteg jó dolgot lehet csinálni, mert az illető kereskedelmi televízió remek lehetőségeket kínál. A Noé Bárkája nyilvánvalóan e jó dolgok egyike akar lenni.

A film elvileg egész estés szórakozást kínál, és ennek megfelelően tök drága légifelvételekkel kezdődik, amik az éjszakai Budapestet ábrázolják. Ideje volt már egy új légifelvételnek, bár nekünk a Linda c. tv-sorozat felvételei még mindig megteszik, valahányszor ránk tör a légszomj. E nyitó képsorok, egy kis Neo zenével (Satie alapokon) bár jól mutatnak, egy mindentől teljesen külön álló klipet képeznek (akármi mást is mutathattak volna, ami a filmet megelőzi).

A film kifejezetten dús kezdést produkál: vihar, hatalmas eső (ekkor még komolyan vesszük a film címét, hogy Noé Bárkája), a jelenetek eléggé ripacs módon vannak megrendezve, de érdekes módon ez a legkisebb bajunk, hiszen végre úgy érezzük, hogy ha előre nem is jutunk, legalább ismét érezzük a '80-as évek filmjeinek ízét. Kár, hogy a nagy vihar-jelenet is a történet-mondást megelőző tartományba esik. Már láttunk csomó mindent, légifelvételeket a városról, és egy nagy esőt, ami egyben egy körúti bérház összes lakójának bemutatását is szolgálta. A történet viszont még mindig sehol, de már nem várat magára sokáig.

A legjobb az lesz, ha már most bevalljuk, hogy a film kb. 4 db különálló filmként kezelhető, illetve ennyi darabra esik szét - körülbelül. Mint egy kómából időnként magához térő beteg esetében, e film is produkál egészen szép pillanatokat, de sajnos, ezek lokalizált pillanatok, és nem tartanak tovább párszor 50 másodpercnél.

A film első aktív része az egyik legjobb (a légifelvételek és a vihar után). Ebben Garas Dezső jön-megy. Látjuk, hogyan mászkál a városban, miként tölti el a napját, és ez nagyon jó. Ételhordással foglalkozik, látjuk villamoson utazni, uszodába betérni, szóval eléggé jó. Kár azonban, hogy a villamoson azt monologizálja, hogy az emberek büdösek - ezt nem kellene, mert ezt tipikusan azok az emberek mondják, aki nem utaznak villamoson. Magyarországon a kiváltságos réteghez való tartozás alapja, hogy nem jársz villamossal - szocializmusból visszamaradt hagyomány. Garas Dezsőnek nyilván nem pont ezt a mondatot kellett volna improvizálni a villamoson, de hát ez csak egy mondat, el lehet viselni.

Ez a "rész" tényleg nagyon jó, bár a kamera össze-vissza mozog, a kép be van égve, ráadásul ezt egy HSC (a magyar operatőrök céhének tagja) fényképezte. Úgy látszik, tévéoperatőrök is lehetnek tagok, nálunk semmi nem az, mint külföldön, az USA-ban az ASC -túl a céhen- egy tök nagy szakmai megtiszteltetés is, és egyet jelent azzal, hogy gyönyörűen fényképezel - lásd Zsigmond Vilmos, Koltai Lajos. Mégis jó ez a rész, mert oldott, mert megjelenik benne, amit a film műfaja tanulhat a tévétől, az oldott szerkesztést, a valóság beengedését, amire a magyar filmeknek nincs túl nagy affinitása. Az operatőr persze rendesen lealacsonyítja az egészet, mert így az egész olyan, mintha tévét néznénk, és nem ezért megyünk moziba, hanem rendes polgári szórakozásért, amiről még hónapok múlva is lehet beszélgetni egy-egy esti partin.

A következő "rész" arról szól, hogy Garas Dezső kitalálja, indul a ″legjobb nagyapa″-címért, az RTL Klub által rendezett játékban. Azt, hogy ez a lány az ő unokája-e, vagy sem, nem tudjuk meg, illetve inkább azt nem tudjuk meg, hogy mi a viszony köztük. Ez kellemetlen. A csaj ott lakik a házban, nála is megfordul, meg Kállai Ferencnél is, de egy nőnél is (aki meg mintha az anyja lenne), szóval fogalmunk sincs, ki ez a lány, a film nyilvánvalóan arra épít, hogy a néző, mint az operában, itt is librettóval a kezében ül be, és így értesül a sztoriról - amit a vásznon nem igen sikerült elmesélni.

Igen, a film legnagyobb baja, hogy nem mesél el semmiféle történetet. Időnként összeáll ez-az, egy-egy fordulat a cselekményben, pl. hogy a lány eltűnik (ami nem jó, mert akkor meghiúsul a nagypapák versenye az RTL Klubon, és ezért meg kell őt keresni), de erről is inkább csak értesülünk. Ez nagyon rossz dolog. Az ember nem azért megy moziba, hogy összevissza vagdosott képeket bámuljon, mintha az RTL Klub képernyője előtt ülne (amire a lábtörésen kívül alig lehet jó oka). Az ember nem egy amatőr filmet akar látni, hanem rendes magyar filmet, egy esti nagy mozit. Ehelyett azt kell végigszenvednünk, hogy Sándor Pál ismerkedik a televíziós-stílusú filmrendezéssel. Lehet, hogy őt ez izgatja, de minket nem. Lehet, hogy számára ez előrelépés, számukra éppen ellenkezőleg.

Egyébként az az igazság, hogy az összes 4 darab részt (leszámítva azt a részt, ami végig az RTL Klubról szól, és ami olyan, mintha tényleg a tévét kapcsoltuk volna be, és épp reklám menne benne) szinte mindegyiket érdemes lenne megcsinálni egy-egy rövidfilm formájában - de rendesen. Mindegyik rész megér fejenként 1-1 millió forintot, mint egy főiskolás vizsgafilm, és akkor 20-20 percben (rendesen fényképezve) el lehet mesélni egy-egy részt a filmből. Ehelyett csak a nagy bénázást és amatőrködést látjuk, a történet meg olyan nagy ívben van elhanyagolva, mintha tényleg a Mónika Show, vagy a Győzike, vagy a Balázs "show" alkotóinak filmjét látnánk.

Jó például a rész, amiben a két nagyapa korú férfi kimozdul éjszaka, és végigjárja a belváros pár szórakozóhelyét, még kebabot is esznek, és hasonlók. Ám a film közben lement a nulla költségvetésű filmek szintjére, és egy-egy éjszakai helyszínt csupán rejtve kamerázott amatőr felvételek jelenítenek meg (ismét a tévés stílus). Valaki egyszerűen végigsétált egy-egy szórakozóhelyen, és nekünk, akik egy egész estés szórakozásra ültünk be, ezt kell néznünk, egy megsétáltatott kamera képeit. Na ne. Ez a kamerasétáltatás több szórakozóhelyen is lejátszódik. Közben van egy elszigetelt jelenet, amelyben Garas és Kállai egy MediaMarkt reklámból ismert lány társaságában piálnak (mert hülye azért nem vagyok). A lány a pultos, ők meg a vendégek, szöveg nem igen van, csak isznak a cha-cha-cha-ban, statiszták semmi, csak őket látjuk feleseket rendelni, a lány meg odáig van a pultban. Mégis jó ez a jelenet, de ez a rész is olyan, hogy egy rendes filmrendezőlány 1 millióból bármikor leforgatná úgy, hogy az film legyen, és ne tévé. Kállai 15 éve ki sem tette a lábát a városba (Sándor Pál 17 éve rendezte utcsó filmjét), most pedig egyszercsak kimozdul, és 80 évesen végigcsinál egy éjszakát a haverjával, szóval el lehet képzelni, hogy ez az érzékeny rendezőlány (pl. Horváth Lili) milyen remek 20 perces filmet készítene ebből a megható mini-sztoriból:)

Ezt a filmet 2 módon lehet nézni. Lehet úgy nézni, hogy ez egy idős ember filmje, és arról szól, hogy Garas és Kállai megöregedtek, és van még 1 nagy pillanatuk az életben. Ebben az esetben nagy meghatottsággal szemléljük, hogy spanglit szív a két idős ember, hogy kebabot esznek az Astoria-n, és hogy Garas egész életében egy Harley Davidson-ra vágyott, amit a nyereményből megvehet. Ekkor ez egy viszonylag megható film, amit "csak" az iszonyat gagyi kamera tesz tönkre.

A másik verzió az, hogy ez egy igénytelen, összecsapott, nem átgondolt, tévés produkció, amibe beledobáltak mindenféle ötleteket, ami csak eszükbe jutott, amit csak láttak, vagy hallottak valahol, mindent (lehet, hogy innen a cím). Nekünk amikor egy amúgy megható jelenetben 5x egymásután villan a kép, és az ott egy-egy vágás helye, mint a rendőrségi interjúknál a tévében, elsősorban e második verzió adódik.

Ilyen ez a film, sajnos. Még azt a pici történetet is elszúrják, amit nagy nehezen összekaparnak a vásznon. Sándor Pál új élete - lássuk be - nem igazán a színvonalról szól. Mellesleg, mint a film producere sem igazán remekelt, mert lássuk be, ha gagyit készít, olyat, amilyen a győzike show, akkor szerepeljen benne győzike, balázs meg mónika, és akkor talán a megfelelő közönség megfelelő létszámban bemegy a moziba. Így azonban a polgári réteget célozták meg - és találták arcon ezzel a gagyira sikeredett mutatvánnyal. Szép lenne (legalább is a film anyagi sikere szempontjából), ha a polgári ízlésű emberek milliói váltanának jegyet, és hangolódnának rá a győzike stílusban készült melodrámára. Ez azonban (szerencsére) nem működik, mint maga a film sem.
-zé-
2007-03-07

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Noé Bárkája info-file
:::::::  (Noah's Ark 2007.)