2007-04-24
Critical Mass 2007/1.
Bringások f-elszabadulva
A szezon-nyitás mindig egy komoly rítus, az újjászületés ünnepe, amikor a jótékony napsütés hatására állat, növény, ember egyaránt felpörög, teljes svunggal virágzásnak indul, és elkezdi élvezni az életet. Az idei szezonnyitó bringás felvonulás tökéletes kick-off volt, mely során az egyszerre megmozdult emberek jól megmozdították az egész várost is (ezt nevezzük mozgalomnak!).
A Critical Mass felvonulások immár egy érezhetően új szintre léptek, többé nem egy puszta seregszemléről van szó, ahol a bringások az utcára vonulnak
, hogy a tüntetéseken megszokott módon meg lehessen számolni, hogy hány ezer ember akar bringázni, illetve akar bringautat. A bringások immár nem egyfajta tüntető hangulatban szálltak nyeregbe, hanem egyszerűen csatlakoztak a többi bringáshoz, hogy együtt tekerjenek egy jót, egy igazán kellemeset.
A tüntető hangulatot természetesen nem negatív értelemben mondjuk, hanem arra gondolunk, hogy amikor valaki berak egy új piercinget az arcába, vagy berasztázza a haját, vagy először veszi fel az "én is más vagyok!"-feliratú pólóját, akkor, amikor legközelebb emberek közé megy, egy kicsit fel kell magát spannolnia, mint egy modellnek a kifutón, hogy elviselje a nézelődők tekintetét. Másfél éve a Critical Mass felvonulásnak még volt ilyen debütálás jellege. Akkor a menet mentén gyalogos és autós testvéreink a "jók vagytok!", "a bringázás a pálya!" mondatokat kiáltottak oda, és a győzelem V-betűjét mutatták szimpátiájuk jeléül a kerekeken gurulók felé. Kétségtelen, hogy akkoriban egy új életforma szabadult ki az utcákra, amely addig elsősorban underground jelleget öltött.
Mostanra ez a helyzet (ha hihetünk a benyomásainknak) teljesen megváltozott. A Critical Mass felvonulás immár csak kívülről volt tüntetés-felvonulás, belülről azonban
egyenlő volt egy közös, vidám vasárnapi bringázással. A bringások nem tüntettek, tulajdonképpen nem is felvonultak, hanem "csak" közösen tekertek egy jót, a lehető legjobban kiélvezve a napsütéses délutánt. Nem tüntettek, mert nem kellett tüntetniük, mert a bringázást mint életformát többé nem kell bemutatni a budapestieknek. Úgy tűnik, az emberek és az új életforma közötti feszültség egyszerűen elpárolgott. Mostantól új korszak következik, az emberek és a bringaút-hiány feszültsége :) Igazi, valós idejű kulturális forradalom ez, amely nemcsak a szemünk előtt játszódik, de aminek mindannyian a részesei is vagyunk. Egy tudati forradalom ez, amely rengeteget köszönhet az azt folyamatosan katalizáló Crtitical Mass-nak, és társszervezeteinek. S ha már itt vagyunk, tegyük hozzá, hogy ez nem a bringások forradalma, amit az autósokkal szemben vívnak, ez a városlakók forradalma, amit az élhető, lakható városokért vívnak - szemben az elmaradottsággal.
Ahogy várható volt, a Critical Mass felvonulás ismét ugrott egyet létszám terén, a tavaly áprilisi 32 ezer után immár 50 ezer bringást számlálhattunk. Hatalmas eredmény ez - mondhatná bárki, de pont itt jön be a lényeg a képbe, hogy tudniillik a Critical Mass-nak nem az a célja, hogy 1x-2x egy évben minél többen guruljunk végig az utcákon, hanem hogy nap, mint nap, a hétköznapokon legyünk egyre többen az utakon bringával (ahogyan ezt Kükü a Hírtv-nek adott interjújában elmondta).
Ami az 50-ezres tömeget illeti, ez azért is különösen figyelemreméltó, mert már óriási szervezési feladat volt biztosítani azt, hogy ennyi ember végighömpölyöghessen a kijelölt útvonalon- baleset, fennakadás, torlódások, konfliktusok nélkül. Tavaly ilyenkor a 32 ezres tömeg már olyan lassan csordogált, hogy az emberek gyakran csak lépésben voltak képesek cammogni,
gyakorlatilag gyalog, illetve rollerezve. Idén kicsit hasonló stílusban kezdődött a menet, ám köszönhetően a remek szervezésnek, az út nagy részét (70%-át) teljesen élvezetes bringázás formájában lehetett megtenni. Néhol voltak dugók, ahol pl. beszűkült az út, de ez igazából senkit sem izgatott, torlódni szinte ugyanolyan élvezetes volt, mint menni, hiszen jó társaságban jól érzi magát az ember, akkor is, ha éppen torlódik, na bumm. Az 50 ezres tömeg normál tüntetésekhez viszonyítva, olyan 200 ezres tömegnek felel meg, hiszen a bringák is helyet foglalnak ám, és tovább növeli a logisztikai komolyságát a dolognak, hogy ez a hatalmas tömeg mozgásban volt, és pedig hatalmas területen elnyúlva. A menet konkrétan 100 perc hosszú volt, azaz ha egy megfigyelő leült, és amikor az első bringás elhaladt előtte, megnyomta a stopperjét, akkor egy és egy negyed órát kellett várnia, hogy az utolsó is elhaladjon. Ez egy normál 200 ezres tüntetés bonyolultsági fokánál jóval komolyabb kihívást jelent, hiszen nemcsak hatalmas területen terül el, de még mozgásban is van. A 340 önkéntes szervező igazán kemény munkát végzett, saját bringázásukat feláldozva 5 órán keresztül voltak szolgálatban - nem győzünk eléggé hálásak lenni nekik ezért!
Az újdonság a menetben a nagyfokú felszabadultság volt, a fejek totális élvezettel vetették bele magukat egy-egy alagút élvezetébe, kurjongatva, sikongatva, ki-ki a saját hangfekvésének megfelelően. A felszabadultságra csak külön rásegített, hogy néhány helyen voltak dugók, hiszen a dugóból szabadulva, egy szélesebb útszakaszon sokkal gyorsabban lehet haladni. A végén, az Andrássy
Oktogonon túli szakasza már valóságos célegyenessé változott, a bringások, korra, nemre való tekintet nélkül extázisban suhantak végig a csodás sugárúton. Az idei Critical Mass nagy újdonsága, hogy 10-12 éves gyerekek, illetve fiatal lányok (akiket a hím-soviniszta férfiak könnyedén hajlamosak esetleg "kezdő bringásnak" titulálni), időnként olyan sebességgel repesztettek, hogy az ember nem értette, mi van. A sebességnél sokkal fontosabb volt az a magabiztosság, ahogyan bringáztak, körülbelül a brazil kissrácok labdaérzékéhez tudnánk hasonlítani tehetségüket. Volt olyan 12-13 éves forma kislány, aki önállóan, szoros szülői felügyelet nélkül tekerte végig az utat, közben pedig saját fotó-kamerájával folyamatosan fotózott, még menet közben is, fél kézzel irányítva a biciklit. Hozzá képest a pénzért fotózó profi fotósok, akik autóval közlekedtek az egyik fotózási pontról a másikra, tényleg elbújhatnak.
Ugyancsak remek fejlemény, hogy a görkorisok immár valódi családtagnak számítanak, és a legkisebb fennakadás nélkül gurultak végig bringás rokonaikkal, talán csak egy esetben volt, hogy egy bringás és egy görkoris könnyebben ütközött. Ami a baleseteket illeti, úgy tűnt, hogy a bringások
zöme (70%) meglehetős magabiztossággal, és meglehetősen biztonságosan bringázott, mind saját maga, mind bringás társai szempontjából. Talán ennek köszönhető, hogy sok esetben megúsztuk a baleseteket, amiket a felelőtlenül bringázók idézhettek volna elő egy-egy hirtelen fékezéssel, hirtelen "sávváltással". A menet biztonságos voltáért nem kis mértékben ugyancsak a szervezők felelnek, hiszen előzőleg mindenkinek a lelkére kötötték, hogy ne igyon alkoholt. Senkitől sem akarjuk az alkoholos biciklizés képességét elvitatni, de azt tudjuk, hogy ez a képesség mindig alul múlja a józanul történő bringázás szintjét, ami bármikor vízválasztó lehet, különösen tömeg esetén. Képzeljük el, ha 50 ezer emberből csak 5000 úgy dönt, hogy az út előtt beküld egy-két sört, vagy esetleg út közben tesz meg ezt. Ennyi pontosan elég lett volna ahhoz, hogy nagyon sok embernek maradandó sérülést okozzanak - de hát a bringások társadalma jelesre vizsgázott higgadtságból, és józanságból is.
Az Andrássy után aztán mint egy napsütötte öbölbe
érkezett meg a menet a Hősök terére, ahol senki sem tudta megmondani, miért, de valami euforikus állapot lett úrrá mindenkin. A fejek vigyorogtak, mosolyogtak, nevettek, egyszerűen boldogok voltak. Az igazi végcél a Pecsa melletti kis domb volt, ahova innen már nem mindenkinek akarózott átkúszni, pedig megérte. Pár perc szembeközlekedő szocreál Ikarusz busz után egy kies tisztásra ért az ember, ahol a füvön hatalmas területen mindenfelé bringások hevertek. Eszméletlen látvány volt, eszméletlen élmény, és köszönet a szervezőknek, a főszervezőknek, és a helyszínen Sinyáékkal együttműködő DJ-nek, amiért tökéletes reggae zene töltötte be a teret a narancsos napsütésben. Aki szomjas volt, könnyűszerrel meríthetett rengeteg friss, hűvös (de nem túl hideg) kristálytiszta ivóvizet a Levegő Munkacsoport által felvonultatott tartálykocsiból, amihez még műanyag pohárkákat is osztogattak. Nem volt semmi kétség, a menet elérkezett az ígéret földjére.
Ez persze csak a kezdet! Bár gyakorlatilag január óta folyamatosan rengeteg bringás szeli az utakat, a szezonnyitó Critical
Mass felvonulás után a jó stílusért, a tiszta levegőért, az emberi életért, a bringázásért folytatott mozgalom átminősül napi bontású mozgalommá, mostantól miden nap Critical Mass van, minden nap élvezhetjük ezt a csodálatosan ergonomikus létformát, mert szabad a pálya!
PS: Az idei nyár bizonyára arról fog szólni, hogy Budapest szembesül a ténnyel, hogy a belvárosban nincsenek bringa-sávok. Kérünk, hogy óvatosan közlekedj, Úttörő vagy :)
, hogy a tüntetéseken megszokott módon meg lehessen számolni, hogy hány ezer ember akar bringázni, illetve akar bringautat. A bringások immár nem egyfajta tüntető hangulatban szálltak nyeregbe, hanem egyszerűen csatlakoztak a többi bringáshoz, hogy együtt tekerjenek egy jót, egy igazán kellemeset.
A tüntető hangulatot természetesen nem negatív értelemben mondjuk, hanem arra gondolunk, hogy amikor valaki berak egy új piercinget az arcába, vagy berasztázza a haját, vagy először veszi fel az "én is más vagyok!"-feliratú pólóját, akkor, amikor legközelebb emberek közé megy, egy kicsit fel kell magát spannolnia, mint egy modellnek a kifutón, hogy elviselje a nézelődők tekintetét. Másfél éve a Critical Mass felvonulásnak még volt ilyen debütálás jellege. Akkor a menet mentén gyalogos és autós testvéreink a "jók vagytok!", "a bringázás a pálya!" mondatokat kiáltottak oda, és a győzelem V-betűjét mutatták szimpátiájuk jeléül a kerekeken gurulók felé. Kétségtelen, hogy akkoriban egy új életforma szabadult ki az utcákra, amely addig elsősorban underground jelleget öltött.
Mostanra ez a helyzet (ha hihetünk a benyomásainknak) teljesen megváltozott. A Critical Mass felvonulás immár csak kívülről volt tüntetés-felvonulás, belülről azonban
egyenlő volt egy közös, vidám vasárnapi bringázással. A bringások nem tüntettek, tulajdonképpen nem is felvonultak, hanem "csak" közösen tekertek egy jót, a lehető legjobban kiélvezve a napsütéses délutánt. Nem tüntettek, mert nem kellett tüntetniük, mert a bringázást mint életformát többé nem kell bemutatni a budapestieknek. Úgy tűnik, az emberek és az új életforma közötti feszültség egyszerűen elpárolgott. Mostantól új korszak következik, az emberek és a bringaút-hiány feszültsége :) Igazi, valós idejű kulturális forradalom ez, amely nemcsak a szemünk előtt játszódik, de aminek mindannyian a részesei is vagyunk. Egy tudati forradalom ez, amely rengeteget köszönhet az azt folyamatosan katalizáló Crtitical Mass-nak, és társszervezeteinek. S ha már itt vagyunk, tegyük hozzá, hogy ez nem a bringások forradalma, amit az autósokkal szemben vívnak, ez a városlakók forradalma, amit az élhető, lakható városokért vívnak - szemben az elmaradottsággal.
Ahogy várható volt, a Critical Mass felvonulás ismét ugrott egyet létszám terén, a tavaly áprilisi 32 ezer után immár 50 ezer bringást számlálhattunk. Hatalmas eredmény ez - mondhatná bárki, de pont itt jön be a lényeg a képbe, hogy tudniillik a Critical Mass-nak nem az a célja, hogy 1x-2x egy évben minél többen guruljunk végig az utcákon, hanem hogy nap, mint nap, a hétköznapokon legyünk egyre többen az utakon bringával (ahogyan ezt Kükü a Hírtv-nek adott interjújában elmondta).
Ami az 50-ezres tömeget illeti, ez azért is különösen figyelemreméltó, mert már óriási szervezési feladat volt biztosítani azt, hogy ennyi ember végighömpölyöghessen a kijelölt útvonalon- baleset, fennakadás, torlódások, konfliktusok nélkül. Tavaly ilyenkor a 32 ezres tömeg már olyan lassan csordogált, hogy az emberek gyakran csak lépésben voltak képesek cammogni,
gyakorlatilag gyalog, illetve rollerezve. Idén kicsit hasonló stílusban kezdődött a menet, ám köszönhetően a remek szervezésnek, az út nagy részét (70%-át) teljesen élvezetes bringázás formájában lehetett megtenni. Néhol voltak dugók, ahol pl. beszűkült az út, de ez igazából senkit sem izgatott, torlódni szinte ugyanolyan élvezetes volt, mint menni, hiszen jó társaságban jól érzi magát az ember, akkor is, ha éppen torlódik, na bumm. Az 50 ezres tömeg normál tüntetésekhez viszonyítva, olyan 200 ezres tömegnek felel meg, hiszen a bringák is helyet foglalnak ám, és tovább növeli a logisztikai komolyságát a dolognak, hogy ez a hatalmas tömeg mozgásban volt, és pedig hatalmas területen elnyúlva. A menet konkrétan 100 perc hosszú volt, azaz ha egy megfigyelő leült, és amikor az első bringás elhaladt előtte, megnyomta a stopperjét, akkor egy és egy negyed órát kellett várnia, hogy az utolsó is elhaladjon. Ez egy normál 200 ezres tüntetés bonyolultsági fokánál jóval komolyabb kihívást jelent, hiszen nemcsak hatalmas területen terül el, de még mozgásban is van. A 340 önkéntes szervező igazán kemény munkát végzett, saját bringázásukat feláldozva 5 órán keresztül voltak szolgálatban - nem győzünk eléggé hálásak lenni nekik ezért!
Az újdonság a menetben a nagyfokú felszabadultság volt, a fejek totális élvezettel vetették bele magukat egy-egy alagút élvezetébe, kurjongatva, sikongatva, ki-ki a saját hangfekvésének megfelelően. A felszabadultságra csak külön rásegített, hogy néhány helyen voltak dugók, hiszen a dugóból szabadulva, egy szélesebb útszakaszon sokkal gyorsabban lehet haladni. A végén, az Andrássy
Oktogonon túli szakasza már valóságos célegyenessé változott, a bringások, korra, nemre való tekintet nélkül extázisban suhantak végig a csodás sugárúton. Az idei Critical Mass nagy újdonsága, hogy 10-12 éves gyerekek, illetve fiatal lányok (akiket a hím-soviniszta férfiak könnyedén hajlamosak esetleg "kezdő bringásnak" titulálni), időnként olyan sebességgel repesztettek, hogy az ember nem értette, mi van. A sebességnél sokkal fontosabb volt az a magabiztosság, ahogyan bringáztak, körülbelül a brazil kissrácok labdaérzékéhez tudnánk hasonlítani tehetségüket. Volt olyan 12-13 éves forma kislány, aki önállóan, szoros szülői felügyelet nélkül tekerte végig az utat, közben pedig saját fotó-kamerájával folyamatosan fotózott, még menet közben is, fél kézzel irányítva a biciklit. Hozzá képest a pénzért fotózó profi fotósok, akik autóval közlekedtek az egyik fotózási pontról a másikra, tényleg elbújhatnak.
Ugyancsak remek fejlemény, hogy a görkorisok immár valódi családtagnak számítanak, és a legkisebb fennakadás nélkül gurultak végig bringás rokonaikkal, talán csak egy esetben volt, hogy egy bringás és egy görkoris könnyebben ütközött. Ami a baleseteket illeti, úgy tűnt, hogy a bringások
zöme (70%) meglehetős magabiztossággal, és meglehetősen biztonságosan bringázott, mind saját maga, mind bringás társai szempontjából. Talán ennek köszönhető, hogy sok esetben megúsztuk a baleseteket, amiket a felelőtlenül bringázók idézhettek volna elő egy-egy hirtelen fékezéssel, hirtelen "sávváltással". A menet biztonságos voltáért nem kis mértékben ugyancsak a szervezők felelnek, hiszen előzőleg mindenkinek a lelkére kötötték, hogy ne igyon alkoholt. Senkitől sem akarjuk az alkoholos biciklizés képességét elvitatni, de azt tudjuk, hogy ez a képesség mindig alul múlja a józanul történő bringázás szintjét, ami bármikor vízválasztó lehet, különösen tömeg esetén. Képzeljük el, ha 50 ezer emberből csak 5000 úgy dönt, hogy az út előtt beküld egy-két sört, vagy esetleg út közben tesz meg ezt. Ennyi pontosan elég lett volna ahhoz, hogy nagyon sok embernek maradandó sérülést okozzanak - de hát a bringások társadalma jelesre vizsgázott higgadtságból, és józanságból is.
Az Andrássy után aztán mint egy napsütötte öbölbe
érkezett meg a menet a Hősök terére, ahol senki sem tudta megmondani, miért, de valami euforikus állapot lett úrrá mindenkin. A fejek vigyorogtak, mosolyogtak, nevettek, egyszerűen boldogok voltak. Az igazi végcél a Pecsa melletti kis domb volt, ahova innen már nem mindenkinek akarózott átkúszni, pedig megérte. Pár perc szembeközlekedő szocreál Ikarusz busz után egy kies tisztásra ért az ember, ahol a füvön hatalmas területen mindenfelé bringások hevertek. Eszméletlen látvány volt, eszméletlen élmény, és köszönet a szervezőknek, a főszervezőknek, és a helyszínen Sinyáékkal együttműködő DJ-nek, amiért tökéletes reggae zene töltötte be a teret a narancsos napsütésben. Aki szomjas volt, könnyűszerrel meríthetett rengeteg friss, hűvös (de nem túl hideg) kristálytiszta ivóvizet a Levegő Munkacsoport által felvonultatott tartálykocsiból, amihez még műanyag pohárkákat is osztogattak. Nem volt semmi kétség, a menet elérkezett az ígéret földjére.
Ez persze csak a kezdet! Bár gyakorlatilag január óta folyamatosan rengeteg bringás szeli az utakat, a szezonnyitó Critical
Mass felvonulás után a jó stílusért, a tiszta levegőért, az emberi életért, a bringázásért folytatott mozgalom átminősül napi bontású mozgalommá, mostantól miden nap Critical Mass van, minden nap élvezhetjük ezt a csodálatosan ergonomikus létformát, mert szabad a pálya!
PS: Az idei nyár bizonyára arról fog szólni, hogy Budapest szembesül a ténnyel, hogy a belvárosban nincsenek bringa-sávok. Kérünk, hogy óvatosan közlekedj, Úttörő vagy :)
-jepe-
2007-04-24
