2008-01-10
Legenda Vagyok
Teljesen egyedül
Kivételesen nem a csodás Will Smith miatt vártuk ezt a filmet, bár tény, hogy ő még egy kevésbé jó történetet is fel tud dúsítani, hanem a rendező, Francis Lawrence miatt, akinek a Constantine, a Démonvadász c. filmje mellett olyan hibátlan munkáját is számon tarthatjuk, mint Gwen Stefani What You Wating For? c. klipje, ami minden idők egyik legfantáziadúsabb és eredetibb klipje. Kiváncsiak voltunk tehát a második filmjére, és az az igazság, hogy nem is csalódtunk benne.
Pedig alapvetően távol tartjuk magunkat a sci-fi thrillerektől (horroroktól), ha lehet, hiszen ez a műfaj gyakran torkollik kilátástalan, véres, horror jelenetekbe, úgy,
hogy az embereknek valami szemét külső erő ellen kell küzdeniük, mintha nem volna már eleve elég rémisztő a sci-fis jövő önmagában is.
Az nem is kérdés, hogy Will Smith-nek hihetetlenül jól áll a magányos hős karakter, jobban illik hozzá, mint bárki máshoz, és ezt a kevésbé jó filmekben is folyton bebizonyítja (Pl. Én, a Robot).
Most szó szerint egyedül van, úgy néz ki, hogy a nem túl távoli jövőben egy vírus megfertőzte a Földet, és a jelek szerint Will Smith (doktor Neville) volt az egyetlen, aki immunis volt erre a fertőzésre, vagyis valószínű, hogy nemcsak New York-ban, de az egész bolygón ő az egyedüli létező ember. A többiek (a film nem túl részletes magyarázata alapján) vagy meghaltak, vagy a vírustól átmentek zombiba, csont és bőr, halálfejű emberevőkbe (?), akik megtámadják és megölik a még életben levő embereket.
A film mind a sci-fi, mind a horror terepén jól teljesít, a fő sci-fi motívum a teljesen
kihalt város, szétrombolva, amiben Will Smith a kutyájával mászkál egyedül. Ez a látvány tényleg ledermeszti az emberi nézőket, főként a filmbeli, kirakati bábu alakját öltő meghalt emberek néma álldogálásával együtt.
A jó sci-fik mindig megdermesztik kicsit az embert, hiszen ez az elképzelt jövőbeli világ biztos, hogy más, mint amiben most élünk (vagy amiben éltünk a 70-es években, mondjuk), biztos, hogy kevésbé emberi, belakható, értelmezhető és uralható. A sci-fikben lehet az, hogy emberek fordulnak emberek ellen, a technika fejlettebb eszközeinek segítéségével (lsd. Különvélemény), vagy idegen lények, zombik (Kaptár), gonosz ufók (Világok Harca), vagy esetleg gépek törnek az emberiség ellen (Én, a Robot, Terminátor 3). Sokféle variáció létezik, a filmünk a zombi-vámpír-szerű lényeket teszi meg főellenségnek, miközben elhinti azt a gondolatot, hogy a vírusért maguk az emberek lehetnek felelősek.
A film ereje egyébként éppen a kihaltságban (a szó mindkét értelmében) rejlik,
az üres és mozdulatlan város képében, és egy magányos ember alakjában (akit egyébként az egyik legszebb férfi, az egyik "legszebb emberpéldány" Will Smith alakít), aki igyekszik értelmet találni a túlélésében, és megtalálni a fertőzés ellenszerét.
A hatalmas üres terek, a mozdulatlan bábu-halottak, és egyebek már önmagában elegendő feszültségek adnak, és ehhez még alkalmanként hozzájönnek a konkrét akciók, összecsapások a zombikkal. Talán pont ez a fajta mérsékelt cselekmény, a lassúság és üresség érzet teszi még feszültségtelibbé a filmet, az a hangulat, ahogy Will Smith és kutyája teljesen egyedül létezik egy városban, egy olyan idegen világban, ahol minden az ő életükre tör, hiszen ők az utolsók, akik az emberi (és normál kutya) létezést képviselik. Olyan apró elemek, mint egy szélfútta papír megmozdulása, vagy egy fénysugár nagy jelentőséget kapnak a folytonos feszültség fenntartásában.
Ezzel együtt nem tetszik nekünk a történet, l
egalábbis kb. a film második felétől nem, illetve elégedetlenek vagyunk a befejezéssel. Az alapötlet jó (vagyis inkább működőképes), de aztán érezhető, hogy az írók úgy érezték, az egyedüli ember karaktere nem tölti ki eléggé a filmet, és bekavartak kicsit, ami rossz pályára állította a cselekményt, és szépen elrontotta a végkifejletetet.
De még így is van elég dolog, amit értékelhetünk a filmben, kezdve először is Will Smith-szel, aki ismét remek játékot nyújtott, komoly és érzelemdús alakítást, hibátlant az adott filmhez képest. Nagyon jó Smith és a szereplő kutya összhangja, annyira megértik egymást, hogy biztosak lehetünk benne, a forgatás előtt egy darabig együtt éltek, hogy ilyen jól összeszokhassanak. (Will Smith egyébként tényleg annyira megszerette Abby nevű partnerét, hogy
a forgatás után örökbe akarta fogadni, de sajnos a kutyatréner nem tudott megválni tőle).
Jó lett a rendezés is- Francis Lawrence nagyon karakteres hangulatot hozott létre, és a kevesebb-több elv mentén viszonylag kevés cselekményt alkalmazott, inkább a fenyegető érzésre, a feszültségteli kihaltság érzetére koncentrált.
Végülis jó-közepesnek gondoljuk a filmet, amiben a lefelé húzó erő csupán a forgatókönyv bénasága. Ha belegondolunk, nem volt egy kifejezett élvezet megnézni a filmet, a szónak a laza szórakoztatás értelmében, de jó, hogy láttuk, és bár a zombik és a rossz cselekmény-csavar miatt nem lesz a kedvencünk, azért eléggé emlékezetesnek tartjuk a végeredményt.
hogy az embereknek valami szemét külső erő ellen kell küzdeniük, mintha nem volna már eleve elég rémisztő a sci-fis jövő önmagában is.
Az nem is kérdés, hogy Will Smith-nek hihetetlenül jól áll a magányos hős karakter, jobban illik hozzá, mint bárki máshoz, és ezt a kevésbé jó filmekben is folyton bebizonyítja (Pl. Én, a Robot).
Most szó szerint egyedül van, úgy néz ki, hogy a nem túl távoli jövőben egy vírus megfertőzte a Földet, és a jelek szerint Will Smith (doktor Neville) volt az egyetlen, aki immunis volt erre a fertőzésre, vagyis valószínű, hogy nemcsak New York-ban, de az egész bolygón ő az egyedüli létező ember. A többiek (a film nem túl részletes magyarázata alapján) vagy meghaltak, vagy a vírustól átmentek zombiba, csont és bőr, halálfejű emberevőkbe (?), akik megtámadják és megölik a még életben levő embereket.
A film mind a sci-fi, mind a horror terepén jól teljesít, a fő sci-fi motívum a teljesen
kihalt város, szétrombolva, amiben Will Smith a kutyájával mászkál egyedül. Ez a látvány tényleg ledermeszti az emberi nézőket, főként a filmbeli, kirakati bábu alakját öltő meghalt emberek néma álldogálásával együtt.
A jó sci-fik mindig megdermesztik kicsit az embert, hiszen ez az elképzelt jövőbeli világ biztos, hogy más, mint amiben most élünk (vagy amiben éltünk a 70-es években, mondjuk), biztos, hogy kevésbé emberi, belakható, értelmezhető és uralható. A sci-fikben lehet az, hogy emberek fordulnak emberek ellen, a technika fejlettebb eszközeinek segítéségével (lsd. Különvélemény), vagy idegen lények, zombik (Kaptár), gonosz ufók (Világok Harca), vagy esetleg gépek törnek az emberiség ellen (Én, a Robot, Terminátor 3). Sokféle variáció létezik, a filmünk a zombi-vámpír-szerű lényeket teszi meg főellenségnek, miközben elhinti azt a gondolatot, hogy a vírusért maguk az emberek lehetnek felelősek.
A film ereje egyébként éppen a kihaltságban (a szó mindkét értelmében) rejlik,
az üres és mozdulatlan város képében, és egy magányos ember alakjában (akit egyébként az egyik legszebb férfi, az egyik "legszebb emberpéldány" Will Smith alakít), aki igyekszik értelmet találni a túlélésében, és megtalálni a fertőzés ellenszerét.
A hatalmas üres terek, a mozdulatlan bábu-halottak, és egyebek már önmagában elegendő feszültségek adnak, és ehhez még alkalmanként hozzájönnek a konkrét akciók, összecsapások a zombikkal. Talán pont ez a fajta mérsékelt cselekmény, a lassúság és üresség érzet teszi még feszültségtelibbé a filmet, az a hangulat, ahogy Will Smith és kutyája teljesen egyedül létezik egy városban, egy olyan idegen világban, ahol minden az ő életükre tör, hiszen ők az utolsók, akik az emberi (és normál kutya) létezést képviselik. Olyan apró elemek, mint egy szélfútta papír megmozdulása, vagy egy fénysugár nagy jelentőséget kapnak a folytonos feszültség fenntartásában.
Ezzel együtt nem tetszik nekünk a történet, l
egalábbis kb. a film második felétől nem, illetve elégedetlenek vagyunk a befejezéssel. Az alapötlet jó (vagyis inkább működőképes), de aztán érezhető, hogy az írók úgy érezték, az egyedüli ember karaktere nem tölti ki eléggé a filmet, és bekavartak kicsit, ami rossz pályára állította a cselekményt, és szépen elrontotta a végkifejletetet.
De még így is van elég dolog, amit értékelhetünk a filmben, kezdve először is Will Smith-szel, aki ismét remek játékot nyújtott, komoly és érzelemdús alakítást, hibátlant az adott filmhez képest. Nagyon jó Smith és a szereplő kutya összhangja, annyira megértik egymást, hogy biztosak lehetünk benne, a forgatás előtt egy darabig együtt éltek, hogy ilyen jól összeszokhassanak. (Will Smith egyébként tényleg annyira megszerette Abby nevű partnerét, hogy
a forgatás után örökbe akarta fogadni, de sajnos a kutyatréner nem tudott megválni tőle).
Jó lett a rendezés is- Francis Lawrence nagyon karakteres hangulatot hozott létre, és a kevesebb-több elv mentén viszonylag kevés cselekményt alkalmazott, inkább a fenyegető érzésre, a feszültségteli kihaltság érzetére koncentrált.
Végülis jó-közepesnek gondoljuk a filmet, amiben a lefelé húzó erő csupán a forgatókönyv bénasága. Ha belegondolunk, nem volt egy kifejezett élvezet megnézni a filmet, a szónak a laza szórakoztatás értelmében, de jó, hogy láttuk, és bár a zombik és a rossz cselekmény-csavar miatt nem lesz a kedvencünk, azért eléggé emlékezetesnek tartjuk a végeredményt.
-lid-
2008-01-10