2008-02-20
9 és 1/2 Randi
No Merci
Az első rész után, amellyel Sas Tamás tartja „a leggagyibb magyar film ever” megtisztelő címet, a 9 és fél randi egy meglepően jó film, meglepően színvonalas vígjáték. A sors iróniája ugyan, hogy az első hiper-gagyi részen tulajdonképpen többet lehetett nevetni, ezzel együtt véletlenül sem jutna eszünkbe az első részen ülő korábbi önmagunkkal cserélni.
A film egyszerűen frenetikusan kezdődik - azok után különösen, amin a múltkor (első rész) kellett keresztül mennünk. Aki ezt még nem látta, ám az első részt volt
″szerencséje″ megnézni, nyilván nehezen fogja elhinni, de a 9 és fél randiban nyoma sincs a gagyinak, sőt, éppenséggel egy kifejezetten igényes polgári szórakozást kínáló filmet tisztelhetünk benne már az első perctől.
Az első résznél már az első mondatoknál (″that was close″ - ez közel volt) kibukkan a kapanyél, itt azonban hiába várjuk, hogy ez megtörténjen. Néhány perc után kénytelenek is vagyunk felhagyni ebbéli várakozásunkkal, és átadni magunkat a rendes, egész estés magyar vígjáték élvezetének. Legelsőre talán a film fényképezése az, amin pozitív formában megütközünk: igényes és informatív stílusú felvételeket látunk, melyek nemcsak dekoratívak, de a történetet is remekül vezetik a vásznon.
A film mindjárt egy filmes partival kezdődik, ami, mint egy szép hosszú szőrű kutyus a bolhák számára, a gagyi vagy béna jelenetek, megoldások, részletek melegágya. Ehhez képest semmi. Semmi, de semmi - nulla gagyi. Nos, itt beindul a fantáziánk, illetve elkezdünk fantáziát látni a filmben és a történetben. Nem győzzük eleget dicsérni a forgatókönyvírót azért, hogy a tehetséges és kitűnő Fenyő Ivánra ismét olyan szerepet osztottak, amelyben bunkó, suttyó módon nyithat - hogy majd később előjöhessen belőle a karakter finom énje. Egy korábban tehetséges írót játszik, aki az elmúlt 3 évben elkurvult, és semmit sem csinált, csak egy rossz filmet - a jó könyvéből.
Nagyon jó indítás, bár itt, ha belegondolunk, van egy kis következetlenség, ugyanis Fenyő Iván a történet szerint egy gagyi, béna filmet készí
tett, ennek ellenére ″a kritikust″ a férfi mosdóban porig alázza, mivel az nem szemtől szembe mondja meg neki a véleményét a filmről - hanem nyilván galád módon egy újságban teszi közzé (???:)).
Nyilvánvaló, hogy a kis stáb zokon vette az első rész kritikáit. A visszautalások a első részre egyébként nem merülnek ki ebben a rosszfej beszólásban, ennél sokkal izgalmasabb, amikor a film egy pontján, amikor már jól látható, hogy ez itt nem holmi gagyi-parádé, Fenyő Iván behoz egy doboz Merci csokit - na, most ugrik a majom a vízbe (gondolja a néző). Az első részben a legesleggagyibb talán a Merci csoki erőszakos szerepeltetése volt, amire külön ráirányította a figyelmet a film előtt levetített észbontó Merci reklám (a szemlén!). No, lássuk, mi következik most, jöjjön, aminek jönnie kell - gondolja a néző, erre Fenyő Iván leteszi a Merci csokit, és azt mondja: ″kezdjük újra, tiszta lapokkal″. Ez szép volt :) Oké, fátylat az első részre - válaszoljuk a vászon másik oldalán.
A kibontakozó történet kifejezetten kellemesen, tartalmasan van kitalálva és megírva. Bár a közhelyek így is becsúsznak, például a gyors rotációs randi, mégis, a jelenet igényessége (a moderátor lány kitűnő alakítása, illetve a háttérben az SOS szerelemre való utalás) meggyőz
minket, hogy inkább örüljünk ennek a jelenetnek is. Hamar kialakul a remek Tök Alsó c. film történetének egy magyar verziója - csomó randi, melyek során a srác ahelyett, hogy simán jól lerandizná a csajokat, inkább lelki segélyt nyújt nekik (sajnálatos módon a film vége felé ezt a Tök Alsó koncepciót dobják, ráadásul nem is a film előnyére, de mindegy).
Fenyő Ivánnak az ex-csajával kell együtt dolgoznia az új könyvön, akivel 3 éve szakított, és akit az a Kovács Patrícia alakít, aki egy korábbi Sas Tamás- filmben (egy artisztikus és mellesleg rémes Sas Tamás filmben,a Szerelemtől Sújtva-ban) szerepelt. Kovács Patrícia első látásra jó választásnak tűnik az aranyos lány szerepére (kár, hogy később rádöbbenünk, hogy mégsem volt az, de erről majd később).
A történet jól halad, közben visszamenőleg is nagyon örülünk, hogy Janisch Attila annak idején felfedezte Gáspár Sándor ikertestvérét, Gáspár Tibort a filmszakma számára, és már csak azon kell izgulnunk, hogy milyen lesz a végkifejlet.
A 9 egész öt tized randi végül nem bizonyul annyira jó vígjátéknak, mint a remekbe szabott Valami Amerika, és különös módon, a vége felé úgy érezzük, az SOS Szerelem végén többet lehetett nevetni. Az van, hogy ebben a filmben a romantikus szálat kezelték tök bénán. Először is vizuálisan, a film egyetlen
ágyjelenete meglehetősen elvetette a sulykot, túlságosan erotikus, mintha a 9 és fél 7 c. filmből származna - szóval eltévesztette a házszámot. Ugyanitt súlyos a zene szerepeltetése - valami tök béna szám megy alatta, és nem értjük miért.
A zene egyébként, ha már itt tartunk, e film legeslegdurvább pontja. Van egy rész, amikor sikerül felidézniük az első rész gagyiságát: Fenyő Iván ott ül a Duna parton, hajnal, napfelkelte, és közben egy olyan szövegű gagyi szám megy, mint kb. ″egyedül vagyok, elbaltáztam az életem, nem jött össze a randim, stb″. Hogy tovább fokozzuk, a film legeslegvégén,a zárójelenetben is a zene az, ami .. hogy is mondjuk: meglehetősen béna ízlésre vall (persze, próbál ironikus lenni, meg minden, de Máté Pétert direktbe benyomni max arra elég, hogy beszéljenek róla - élvezni azonban nem lehet. Úgy értjük, nem lehet élvezni a jelenetet a zeneválasztás miatt.
Összességében rendes, igényes egészestés vígjáték a film, néhány gyenge ponttal - kár, hogy ezek pont a romantikus, emocionális jelenetekre, csúcspontokra koncentrálódnak. Ég és föld az előző részhez képest - mégis, azon többet és jobban lehetett nevetni.
A legkellemetlenebb, hogy a filmmel kapcsolatos negatív
élményeink nem érnek véget a moziban. Elég egy óvatlan pillanat valamely kereskedelmi tv-csatorna képernyője előtt, és döbbenten tapasztalhatjuk, hogy Kovács Patrícia nemcsak a rémes Sas Tamás filmből ismerős, de a Raiffeisen bank reklámjainak is konstans főszereplője, egy reklámszínész, aki évek óta ott vibrál 2 gyerekes családanyaként, a Zuhanórepülés ukrán maffiózójának a férjeként a tévéképernyőkön.
Ráadásul, így, hogy ez kiderült, az is leesik, hogy Kovács Patrícia azonos az előző rész Merci csoki-evő mellékszereplőjével, csak akkor még pár kilóval nehezebb volt (talán a sok Merci csoki miatt:)). Amennyire üdítő élmény például Szávai Viki, vagy Söptei Andrea, akik minden tekintetben tökéletes, természetesen jó, rendes (a borzasztó, affektálós, magyar filmes beszédtechnikától is mentes) alakítást nyújtottak (mintha egy rendes amerikai filmet néznénk), annyira nem találjuk jó ötletnek a reklámszínészek alkalmazását - legalábbis ebben a formában biztosan nem (Pannon GSM-es Andy Hefler például tök más tészta).
Tulajdonképpen igényes filmként gondolunk tehát a 9.5 Randira, de azért ez még inkább egy ipszilon alakú elágazáshoz hasonlít, mint egy, a non-gagyi úton sikeresen megtett mérföldekhez. Abszolút értékeljük már a mostani elkötelezettséget is, de inkább azt mondanánk, hogy drukkolunk a további előrehaladáshoz:)
″szerencséje″ megnézni, nyilván nehezen fogja elhinni, de a 9 és fél randiban nyoma sincs a gagyinak, sőt, éppenséggel egy kifejezetten igényes polgári szórakozást kínáló filmet tisztelhetünk benne már az első perctől.
Az első résznél már az első mondatoknál (″that was close″ - ez közel volt) kibukkan a kapanyél, itt azonban hiába várjuk, hogy ez megtörténjen. Néhány perc után kénytelenek is vagyunk felhagyni ebbéli várakozásunkkal, és átadni magunkat a rendes, egész estés magyar vígjáték élvezetének. Legelsőre talán a film fényképezése az, amin pozitív formában megütközünk: igényes és informatív stílusú felvételeket látunk, melyek nemcsak dekoratívak, de a történetet is remekül vezetik a vásznon.
A film mindjárt egy filmes partival kezdődik, ami, mint egy szép hosszú szőrű kutyus a bolhák számára, a gagyi vagy béna jelenetek, megoldások, részletek melegágya. Ehhez képest semmi. Semmi, de semmi - nulla gagyi. Nos, itt beindul a fantáziánk, illetve elkezdünk fantáziát látni a filmben és a történetben. Nem győzzük eleget dicsérni a forgatókönyvírót azért, hogy a tehetséges és kitűnő Fenyő Ivánra ismét olyan szerepet osztottak, amelyben bunkó, suttyó módon nyithat - hogy majd később előjöhessen belőle a karakter finom énje. Egy korábban tehetséges írót játszik, aki az elmúlt 3 évben elkurvult, és semmit sem csinált, csak egy rossz filmet - a jó könyvéből.
Nagyon jó indítás, bár itt, ha belegondolunk, van egy kis következetlenség, ugyanis Fenyő Iván a történet szerint egy gagyi, béna filmet készí
tett, ennek ellenére ″a kritikust″ a férfi mosdóban porig alázza, mivel az nem szemtől szembe mondja meg neki a véleményét a filmről - hanem nyilván galád módon egy újságban teszi közzé (???:)).
Nyilvánvaló, hogy a kis stáb zokon vette az első rész kritikáit. A visszautalások a első részre egyébként nem merülnek ki ebben a rosszfej beszólásban, ennél sokkal izgalmasabb, amikor a film egy pontján, amikor már jól látható, hogy ez itt nem holmi gagyi-parádé, Fenyő Iván behoz egy doboz Merci csokit - na, most ugrik a majom a vízbe (gondolja a néző). Az első részben a legesleggagyibb talán a Merci csoki erőszakos szerepeltetése volt, amire külön ráirányította a figyelmet a film előtt levetített észbontó Merci reklám (a szemlén!). No, lássuk, mi következik most, jöjjön, aminek jönnie kell - gondolja a néző, erre Fenyő Iván leteszi a Merci csokit, és azt mondja: ″kezdjük újra, tiszta lapokkal″. Ez szép volt :) Oké, fátylat az első részre - válaszoljuk a vászon másik oldalán.
A kibontakozó történet kifejezetten kellemesen, tartalmasan van kitalálva és megírva. Bár a közhelyek így is becsúsznak, például a gyors rotációs randi, mégis, a jelenet igényessége (a moderátor lány kitűnő alakítása, illetve a háttérben az SOS szerelemre való utalás) meggyőz
minket, hogy inkább örüljünk ennek a jelenetnek is. Hamar kialakul a remek Tök Alsó c. film történetének egy magyar verziója - csomó randi, melyek során a srác ahelyett, hogy simán jól lerandizná a csajokat, inkább lelki segélyt nyújt nekik (sajnálatos módon a film vége felé ezt a Tök Alsó koncepciót dobják, ráadásul nem is a film előnyére, de mindegy).
Fenyő Ivánnak az ex-csajával kell együtt dolgoznia az új könyvön, akivel 3 éve szakított, és akit az a Kovács Patrícia alakít, aki egy korábbi Sas Tamás- filmben (egy artisztikus és mellesleg rémes Sas Tamás filmben,a Szerelemtől Sújtva-ban) szerepelt. Kovács Patrícia első látásra jó választásnak tűnik az aranyos lány szerepére (kár, hogy később rádöbbenünk, hogy mégsem volt az, de erről majd később).
A történet jól halad, közben visszamenőleg is nagyon örülünk, hogy Janisch Attila annak idején felfedezte Gáspár Sándor ikertestvérét, Gáspár Tibort a filmszakma számára, és már csak azon kell izgulnunk, hogy milyen lesz a végkifejlet.
A 9 egész öt tized randi végül nem bizonyul annyira jó vígjátéknak, mint a remekbe szabott Valami Amerika, és különös módon, a vége felé úgy érezzük, az SOS Szerelem végén többet lehetett nevetni. Az van, hogy ebben a filmben a romantikus szálat kezelték tök bénán. Először is vizuálisan, a film egyetlen
ágyjelenete meglehetősen elvetette a sulykot, túlságosan erotikus, mintha a 9 és fél 7 c. filmből származna - szóval eltévesztette a házszámot. Ugyanitt súlyos a zene szerepeltetése - valami tök béna szám megy alatta, és nem értjük miért.
A zene egyébként, ha már itt tartunk, e film legeslegdurvább pontja. Van egy rész, amikor sikerül felidézniük az első rész gagyiságát: Fenyő Iván ott ül a Duna parton, hajnal, napfelkelte, és közben egy olyan szövegű gagyi szám megy, mint kb. ″egyedül vagyok, elbaltáztam az életem, nem jött össze a randim, stb″. Hogy tovább fokozzuk, a film legeslegvégén,a zárójelenetben is a zene az, ami .. hogy is mondjuk: meglehetősen béna ízlésre vall (persze, próbál ironikus lenni, meg minden, de Máté Pétert direktbe benyomni max arra elég, hogy beszéljenek róla - élvezni azonban nem lehet. Úgy értjük, nem lehet élvezni a jelenetet a zeneválasztás miatt.
Összességében rendes, igényes egészestés vígjáték a film, néhány gyenge ponttal - kár, hogy ezek pont a romantikus, emocionális jelenetekre, csúcspontokra koncentrálódnak. Ég és föld az előző részhez képest - mégis, azon többet és jobban lehetett nevetni.
A legkellemetlenebb, hogy a filmmel kapcsolatos negatív
élményeink nem érnek véget a moziban. Elég egy óvatlan pillanat valamely kereskedelmi tv-csatorna képernyője előtt, és döbbenten tapasztalhatjuk, hogy Kovács Patrícia nemcsak a rémes Sas Tamás filmből ismerős, de a Raiffeisen bank reklámjainak is konstans főszereplője, egy reklámszínész, aki évek óta ott vibrál 2 gyerekes családanyaként, a Zuhanórepülés ukrán maffiózójának a férjeként a tévéképernyőkön.
Ráadásul, így, hogy ez kiderült, az is leesik, hogy Kovács Patrícia azonos az előző rész Merci csoki-evő mellékszereplőjével, csak akkor még pár kilóval nehezebb volt (talán a sok Merci csoki miatt:)). Amennyire üdítő élmény például Szávai Viki, vagy Söptei Andrea, akik minden tekintetben tökéletes, természetesen jó, rendes (a borzasztó, affektálós, magyar filmes beszédtechnikától is mentes) alakítást nyújtottak (mintha egy rendes amerikai filmet néznénk), annyira nem találjuk jó ötletnek a reklámszínészek alkalmazását - legalábbis ebben a formában biztosan nem (Pannon GSM-es Andy Hefler például tök más tészta).
Tulajdonképpen igényes filmként gondolunk tehát a 9.5 Randira, de azért ez még inkább egy ipszilon alakú elágazáshoz hasonlít, mint egy, a non-gagyi úton sikeresen megtett mérföldekhez. Abszolút értékeljük már a mostani elkötelezettséget is, de inkább azt mondanánk, hogy drukkolunk a további előrehaladáshoz:)
-zé-
2008-02-20