2008-02-27
Nem Vénnek Való Vidék
mind 1 szálig - a kaszás útja
Az amerikai társadalom prűd, így bármi, amit csinálnak, igényel valami fedő-sztorit is, hogy ne kelljen prüdériájukból kifolyólag zavarba jönniük - amiatt, amit valójában csinálnak. Kedvenc műfajuk a horror, a pszichothriller, álcának pedig olyan Európából importált műfajokat használnak, mint a történelmi film és a művészfilm. Nem hiába nevezik Amerikát a csomagolás kultúrájának (lásd a terror elleni háborújukat is).
A Nem Vénnek Való Vidék (NVVV) is egy becsomagolt film, egy derék pszichothriller (némi elcsökevényesedett krimi-vonallal), olyan, mint a Cápa. Van egy démoni szörny, esetünkben a kaszás (ez a legjobb név, ami eszünkbe jut a Javier Bardem által alakított bestiális sorozatgyilkosról), aki feltartóztathatatlanul halad végig a 
filmen, és mindenkit, aki az útjába kerül, lemészárol, kivégez. Feltartóztatni nem nagyon tudják, mert a film forgatókönyvírói korruptak, és mindent elkövetnek, hogy sorozatgyilkosuk a lehető legakadálytalanabbul folytathassa ámokfutását a film teljes hossza alatt.
Nagyobb szabású nyomozásra, ne adj isten, FBI-ra tehát ne is számítson senki. A Coen-tesók mellesleg éppen Tommy Lee Jones-ra osztották a sorozatgyilkost elvileg üldöző kisvárosi, sőt, tanyasi rendőr szerepét. Tették ezt nyilván azért, hogy egyrészt a Fargo kisvárosi rendőrnőjének példája, valamint, ha ez sem volna elég, a Szökevény (amilyen jó filmet Coenék nem sűrűn készítenek, akár minőségét, akár bevételét tekintjük) Tommy Lee Jones-a lebegjen a szemünk előtt szalmacsomóként, hogy megvezetett szamarak módján végigbandukoljunk a film által lefektetett pályán, végig abban reménykedve, hogy valaki azért csak megállítja ezt a sorozatgyilkos majomembert.
Ezt az egyszerű pszichothrillert kell végignéznünk úgy, hogy művészfilmbe van csomagolva. Ennek a csomagolásnak pedig leginkább az a kellemetlen hatása, hogy az ember végig az értelmet keresi benne, mondván, de hisz ez egy művészfilm akar lenni, szóval nem igaz, hogy olyan egyszerű, mint a Kaptár 1.
A Nem Vénnek Való Vidék egyébként megérdemli a Oscar-t,
és az Oscar is megérdemli az NVVV-t, ha már akadémista barátaink erre hajtanak: pofonegyszerű, a legegyszerűbb népek számára is jól érthető pszichothriller - puccos csomagolásban, hogy hazafelé elmondhassák, asszony, ma is micsoda Oscar-díjas gyilkolást láttunk, nem vót semmi, e?:)
A Nem Vénnek Való Vidék a csodálatos HEAT Waingro-ja, és a Cronenberg által létrehozott brutális gyilkos (az Erőszakos Múlt elején) keveréke, továbbfejlesztése, illetve főszereplővé emelése. Láttunk már ilyet, hogy egy durva mellékszereplőre külön filmet szabnak, éppenséggel a Leon, a Profi is ennek köszönhető, Jean Reno javasolta Besson-nak, hogy jó lenne egy egész film a Viktor, a Takarító karakterre (a Nikita-ból). Nos, a Coen-tesók vélhetően önként vették elő az utóbbi idők legocsmányabb, legbrutálisabb sorozatgyilkosait, és elmondhatjuk, az általuk kitűzött feladatot csillagos ötösre oldották meg - még ocsmányabb és még brutálisabb sorozatgyilkost sikerült kikeverniük. Már az első gyilkolása meggyőző volt, amikor majomszerűen eltorzult arcával fojtja saját bilincsével halálra a percekig rúgkapáló helyi rendőrt. Egy akasztás ehhez képest kutya füle. Később a film már annyira elvetette a sulykot a gyilkolás terén, hogy valahányszor főbb szereplőket végzett ki, a gyilkosságot magát már nem is mutatják, hanem a képzeletünkre bízzák, ami addigra meglehetősen fel van pörgetve.
A sorozatgyilkos karaktere persze eléggé sántít, hiszen egy kőkemény, emberek felett istenként ítélkező, elvekkel rendelkező sorozatgyilk
osról van szó, amibe kicsit sem illik bele, hogy ez az önmagát halálosztó küldöttként tisztelő kretén a krimikben megszokott módon arra hajt, hogy megszerezze a pénzt, a 2 millió dollárt (szegény Dr. Genyát jól kiröhögték, amikor 1 millió dollárt követelt, Coenék tanultak belőle, és az összeget felnyomták 2 millióra, hogy ne legyen röhejes, bár a táska akkora volt, hogy 100-asokkal számolva 15-20 millió is lehetett volna). Minek kell ennek a majomembernek 2 millió dollár? Új nadrágra? Ételre? Hotelszobára? Az egész filmben alig láttuk fizetni valamiért, szóval nehéz elképzelni, hogy ennyire a pénz megszállottja lenne.
Vannak a hidegvérű ″profik″, akik a pénzért gyilkolnak, az azonban már kevés lett volna Coen-éknek. Nekik egy Waingro kellett, aki rendesen, módszeresen agyonveri a fiatal afro-amerikai lányokat, miután elmagyarázza nekik, hogy most a kaszás jött el értük. A Waingro karakter, aki a lányok meztelen, vérbe fagyott holttesteit a sarki szemetesbe dobja, ez kell a Coen-éknek, és ez kell az akadémia tagjainak. A Waingro karaktert, akit a maga helyén Robert De Niro rendesen elintéz - és helyreáll a világrend, a Coen-tesók azonban felszabadítják, ahogyan az Utolsó Akcióhősben Ingmar Bergman kaszását szabadon engedte a kis srác, hogy kitörve eredeti környezetéből, végre megkezdhesse halálosztó körútját - korlátok, limitek nélkül.
Ha már a Waingro-nál tartunk,
A Nem Vénnek Való Vidék legeslegdurvább motívuma az, ahogyan a világrendhez, a törvényhez, az arányos léptékű büntetéshez hozzááll. Az NVVV Javier Bardem által eljátszott sorozatgyilkosa feltartóztathatatlan, mint egy mezei pszichothriller szörnyszülöttje.
Ehhez a film még hozzáadja, hogy a rendőrség nem igazán nyomoz utána, és ha még ez sem volna elég, a nyugdíjba vonuló Tommy Lee Jones karakterén keresztül konkrétan azt magyarázzák el nekünk, hogy ha nem állunk az útjába, nem esik bajunk.
Ahogyan pszichopata gyilkosunk maga is megmondta, ő csak olyan esetlegesen keveredik oda halált osztani, mint a zsebében csörgő pénzérmék. Ő nem hoz döntést, csak az áldozataik. Ha (mint Tommy Lee Jones) nem szegülnek szembe, akkor simán túlélői lehetnek a filmnek, mármint lehetnének, ha. Lehetnének, ha nem próbálnák megállítani a sorozatgyilkost. A néző meg is kérdi magától, tényleg, mi végre is a bűnüldözés? Miért akarjuk elkapni azokat, akik emberéleteket oltottak ki? Tényleg, minek avatkozunk bele? Hadd tegyék csak a dolgukat - a mi részünkről annyi hozzájárulás, hogy mi addig felfüggesztjük a saját tevékenységünket (bűnüldözés) - csekélység. Ennek a filmnek körülbelül Oroszországban, vagy valahol a harmadik világban kellett volna elkészülnie, ahol a maffiózóknak mindent szabad.
Amiért egyébként a NVVV Oscart érdemelt és kapott (az Oscar nem azt jelenti, hogy a legjobb film, hanem hogy a legjobb amerikai film - amerikai mércével) az vélhetően az, hogy sikerült végül az egész pokoli pszichothrillert egy művészfilmbe csomagolnia, a
legeslegütősebb jelenettel, amelyben a ámokfutó majomember, torz sorozatgyilkos egy bankjegyen keresztül, mintegy stafétabotként átadja ″küldetését″ egy 10 éves, hamvasszőke kisfiúnak.
Így végül máris minden más. Így, hogy tudjuk, nem puszta sorozatgyilkosról volt szó, nem egy ámokfutó majomember kalandjairól, aki mindenkit lemészárol, aki az útjába kerül, és aki ellen az FBI még egy fránya elfogatóparancsot sem ad ki. Nem, kéremszépen, itt magáról a kaszásról van szó, ami más - miért is? Csak. Ez nem horror, nem fűrész, ez nem a texasi láncfűrészes 1001-edik epizódja, ez nem az a horror, vagy pszichothriller, aminek látszik, ez nem hentesfilm, hanem egy ″elvont″ történet a bűnről, a kaszásról (ha ez európaiaknak, Bergmannak szabad, akkor Coen-éknek is), egy újabb amerikai ″művészfilm″ - ahogy azt az amerikaiak elképzelik. Kiemelten ajánlott irodalom, kötelező olvasmány, egy igazi ″must see″ - sorozatgyilkosok és azok szimpatizánsai számára.
filmen, és mindenkit, aki az útjába kerül, lemészárol, kivégez. Feltartóztatni nem nagyon tudják, mert a film forgatókönyvírói korruptak, és mindent elkövetnek, hogy sorozatgyilkosuk a lehető legakadálytalanabbul folytathassa ámokfutását a film teljes hossza alatt.
Nagyobb szabású nyomozásra, ne adj isten, FBI-ra tehát ne is számítson senki. A Coen-tesók mellesleg éppen Tommy Lee Jones-ra osztották a sorozatgyilkost elvileg üldöző kisvárosi, sőt, tanyasi rendőr szerepét. Tették ezt nyilván azért, hogy egyrészt a Fargo kisvárosi rendőrnőjének példája, valamint, ha ez sem volna elég, a Szökevény (amilyen jó filmet Coenék nem sűrűn készítenek, akár minőségét, akár bevételét tekintjük) Tommy Lee Jones-a lebegjen a szemünk előtt szalmacsomóként, hogy megvezetett szamarak módján végigbandukoljunk a film által lefektetett pályán, végig abban reménykedve, hogy valaki azért csak megállítja ezt a sorozatgyilkos majomembert.
Ezt az egyszerű pszichothrillert kell végignéznünk úgy, hogy művészfilmbe van csomagolva. Ennek a csomagolásnak pedig leginkább az a kellemetlen hatása, hogy az ember végig az értelmet keresi benne, mondván, de hisz ez egy művészfilm akar lenni, szóval nem igaz, hogy olyan egyszerű, mint a Kaptár 1.
A Nem Vénnek Való Vidék egyébként megérdemli a Oscar-t,
és az Oscar is megérdemli az NVVV-t, ha már akadémista barátaink erre hajtanak: pofonegyszerű, a legegyszerűbb népek számára is jól érthető pszichothriller - puccos csomagolásban, hogy hazafelé elmondhassák, asszony, ma is micsoda Oscar-díjas gyilkolást láttunk, nem vót semmi, e?:)
A Nem Vénnek Való Vidék a csodálatos HEAT Waingro-ja, és a Cronenberg által létrehozott brutális gyilkos (az Erőszakos Múlt elején) keveréke, továbbfejlesztése, illetve főszereplővé emelése. Láttunk már ilyet, hogy egy durva mellékszereplőre külön filmet szabnak, éppenséggel a Leon, a Profi is ennek köszönhető, Jean Reno javasolta Besson-nak, hogy jó lenne egy egész film a Viktor, a Takarító karakterre (a Nikita-ból). Nos, a Coen-tesók vélhetően önként vették elő az utóbbi idők legocsmányabb, legbrutálisabb sorozatgyilkosait, és elmondhatjuk, az általuk kitűzött feladatot csillagos ötösre oldották meg - még ocsmányabb és még brutálisabb sorozatgyilkost sikerült kikeverniük. Már az első gyilkolása meggyőző volt, amikor majomszerűen eltorzult arcával fojtja saját bilincsével halálra a percekig rúgkapáló helyi rendőrt. Egy akasztás ehhez képest kutya füle. Később a film már annyira elvetette a sulykot a gyilkolás terén, hogy valahányszor főbb szereplőket végzett ki, a gyilkosságot magát már nem is mutatják, hanem a képzeletünkre bízzák, ami addigra meglehetősen fel van pörgetve.
A sorozatgyilkos karaktere persze eléggé sántít, hiszen egy kőkemény, emberek felett istenként ítélkező, elvekkel rendelkező sorozatgyilk
osról van szó, amibe kicsit sem illik bele, hogy ez az önmagát halálosztó küldöttként tisztelő kretén a krimikben megszokott módon arra hajt, hogy megszerezze a pénzt, a 2 millió dollárt (szegény Dr. Genyát jól kiröhögték, amikor 1 millió dollárt követelt, Coenék tanultak belőle, és az összeget felnyomták 2 millióra, hogy ne legyen röhejes, bár a táska akkora volt, hogy 100-asokkal számolva 15-20 millió is lehetett volna). Minek kell ennek a majomembernek 2 millió dollár? Új nadrágra? Ételre? Hotelszobára? Az egész filmben alig láttuk fizetni valamiért, szóval nehéz elképzelni, hogy ennyire a pénz megszállottja lenne.
Vannak a hidegvérű ″profik″, akik a pénzért gyilkolnak, az azonban már kevés lett volna Coen-éknek. Nekik egy Waingro kellett, aki rendesen, módszeresen agyonveri a fiatal afro-amerikai lányokat, miután elmagyarázza nekik, hogy most a kaszás jött el értük. A Waingro karakter, aki a lányok meztelen, vérbe fagyott holttesteit a sarki szemetesbe dobja, ez kell a Coen-éknek, és ez kell az akadémia tagjainak. A Waingro karaktert, akit a maga helyén Robert De Niro rendesen elintéz - és helyreáll a világrend, a Coen-tesók azonban felszabadítják, ahogyan az Utolsó Akcióhősben Ingmar Bergman kaszását szabadon engedte a kis srác, hogy kitörve eredeti környezetéből, végre megkezdhesse halálosztó körútját - korlátok, limitek nélkül.
Ha már a Waingro-nál tartunk,
A Nem Vénnek Való Vidék legeslegdurvább motívuma az, ahogyan a világrendhez, a törvényhez, az arányos léptékű büntetéshez hozzááll. Az NVVV Javier Bardem által eljátszott sorozatgyilkosa feltartóztathatatlan, mint egy mezei pszichothriller szörnyszülöttje.
Ehhez a film még hozzáadja, hogy a rendőrség nem igazán nyomoz utána, és ha még ez sem volna elég, a nyugdíjba vonuló Tommy Lee Jones karakterén keresztül konkrétan azt magyarázzák el nekünk, hogy ha nem állunk az útjába, nem esik bajunk.
Ahogyan pszichopata gyilkosunk maga is megmondta, ő csak olyan esetlegesen keveredik oda halált osztani, mint a zsebében csörgő pénzérmék. Ő nem hoz döntést, csak az áldozataik. Ha (mint Tommy Lee Jones) nem szegülnek szembe, akkor simán túlélői lehetnek a filmnek, mármint lehetnének, ha. Lehetnének, ha nem próbálnák megállítani a sorozatgyilkost. A néző meg is kérdi magától, tényleg, mi végre is a bűnüldözés? Miért akarjuk elkapni azokat, akik emberéleteket oltottak ki? Tényleg, minek avatkozunk bele? Hadd tegyék csak a dolgukat - a mi részünkről annyi hozzájárulás, hogy mi addig felfüggesztjük a saját tevékenységünket (bűnüldözés) - csekélység. Ennek a filmnek körülbelül Oroszországban, vagy valahol a harmadik világban kellett volna elkészülnie, ahol a maffiózóknak mindent szabad.
Amiért egyébként a NVVV Oscart érdemelt és kapott (az Oscar nem azt jelenti, hogy a legjobb film, hanem hogy a legjobb amerikai film - amerikai mércével) az vélhetően az, hogy sikerült végül az egész pokoli pszichothrillert egy művészfilmbe csomagolnia, a
legeslegütősebb jelenettel, amelyben a ámokfutó majomember, torz sorozatgyilkos egy bankjegyen keresztül, mintegy stafétabotként átadja ″küldetését″ egy 10 éves, hamvasszőke kisfiúnak.
Így végül máris minden más. Így, hogy tudjuk, nem puszta sorozatgyilkosról volt szó, nem egy ámokfutó majomember kalandjairól, aki mindenkit lemészárol, aki az útjába kerül, és aki ellen az FBI még egy fránya elfogatóparancsot sem ad ki. Nem, kéremszépen, itt magáról a kaszásról van szó, ami más - miért is? Csak. Ez nem horror, nem fűrész, ez nem a texasi láncfűrészes 1001-edik epizódja, ez nem az a horror, vagy pszichothriller, aminek látszik, ez nem hentesfilm, hanem egy ″elvont″ történet a bűnről, a kaszásról (ha ez európaiaknak, Bergmannak szabad, akkor Coen-éknek is), egy újabb amerikai ″művészfilm″ - ahogy azt az amerikaiak elképzelik. Kiemelten ajánlott irodalom, kötelező olvasmány, egy igazi ″must see″ - sorozatgyilkosok és azok szimpatizánsai számára.
-jepe-
2008-02-27