2 Nap Párizsban

Delpy nemcsak jó színésznő, de nagyon jó forgatókönyveket is tud írni, és pompásan be tudja rendezni a saját világát a saját filmjeiben. A 2 Nap Párizsban is pont ilyen: egy virgonc lány filmje, aki kitalált egy vicces történetet, belepakolta a kedvenc barátait és a családját (a mamája és a papája játsszák a filmbeli szüleit), teleírta jobbnál-jobb párbeszédekkel, és eljátszotta benne a főszerepet. Az egész olyan, mint egy vidám és helyes, nagyon jó értelemben vett babaház, amiben úgy történnek a dolgok, ahogy ezt Delpy kisasszony elképzeli.

A film magával sodor minket. Marionék lebilincselő párbeszédeket nyomnak, és közben megérkeznek Marion szüleihez, ahol a következő 2 napot fogják tölteni. A szülők (akik az életben is Delpy-szülők), ha lehet, még a lányuknál is viccesebbek. Jack nem győzi kapkodni a fejét a szülők hóbortos (“európai”) attitűdjein, mi, nézők is elég gyorsan átmegyünk egy átlag amerikai nézőpontba, és Jack-kel érzünk együtt - ami nem kis szó, tekintve, hogy kedvenc rendezőlányunk francia :)

Marion és Jack a felszínen úgy töltik el a napjaikat, ahogy ezt más párok is tennék Párizsban (már ha a pár egyik tagja őslakos), tehát körülnéznek a városban, taxiznak, nevezetességekhez zarándokolnak el, fotóznak, délben a családdal ebédelnek, este pedig elmennek bulizni. Persze mondanunk sem kell, hogy e kellemes, de átlagos felszín alatt a Delpy-univerzum teljesen átlag-feletti tartalmakat rejt, semmi sem úgy zajlik náluk, mint ahogyan azt bárki előre elképzelhetné. Egy idő után például feltűnik Jack-nek, milyen sok volt pasija szaladgál Marionnak a városban, akikkel egyébként többnyire még mindig tartja a kapcsolatot, és akik valahogy “franciásan” könnyeden veszik “az új (aktuális) pasi” kategóriát.



Adam Goldberg (aki Jack-ket játssza, és aki régebben járt Delpy-vel, és most is jó barátja a színésznőnek) olyan fantasztikus humorérzékkel alakítja a jófej amerikai srácot, aki megpróbál beilleszkedni, hogy elképesztő.

A film tele van kedves humorral, jófajta intellektuális beszólásokkal, eredeti konfliktusokkal és karakterekkel, és legfőképpen igazi Delpy-s természetességgel.