Nyolc Tanú

Elvileg egy politikai krimivel van dolgunk, amely műfaj nagyon jó is tud lenni (lsd. Pelikán Ügyirat, vagy a Közellenség), de ugyanúgy nagyon rossz is, természetesen (lsd Wag the Dog, alias A Farok Csóválja). Bár itt a politika nagyon nagy szerepet játszik, és pluszban lövöldözés, gyilkosságok, nyomozás és hasonlók kerülnek képbe, vagyis mindkét kritérium működik, mégis, ha belegondolunk, leginkább egy "sima terroristás film"-nek tartjuk a Nyolc Tanú-t.

Az már a cím óta világos, hogy egy bűntett 8 aspektusát láthatjuk a filmben, egy adott cselekményt 8 különböző szemszögből, de ez sajnos csak ötlet szintjén hangzik jól, megvalósulva már eléggé unalmas.

Amikor ugyanazt a terror-cselekményt, lövést és robbantást kell végignéznünk 8-szor egymás után, már szó szerint minden bajunk van tőle. Talán azért is fárasztó ezt egy csomószor végignéznünk, mert egyrészt nem szeretünk egy téren gyülekező kedves spanyol embereket felrobbanni látni, másrészt pedig nincs akkora rejtély a történetben, ami miatt érdemes lenne ezen annyit rugózni. Ezzel azt is mondjuk, hogy ami rejtély van, azt eléggé ki lehet előre találni.

Mivel már a forgatókönyv sem sikerült túl jól, a történet hiányosságait némi látvánnyal próbálják pótolni az alkotók, több-kevesebb sikerrel. Kapunk egy izgalmas autós üldözést, meg rengeteg lövöldözést, de ez utóbbit annyira nem élvezzük. Az a gond, hogy öncélú erőszakot látunk, rengeteg közvetlen közelről való lelövést, nagyon durva párharcokat, és túl sok vért.



A szereplők nagy része sztereotipikus, ezért előre el tudjuk őket helyezni a történetben. Az akcentussal beszélő, arab férfinak kinéző fickó eleve gyanús, és mint később kiderül, joggal. A bombázó szépség az orránál tudja vezetni a lelkiismeretes helyi fiatal rendőrt (akit a nagyon szép és jó színész Eduardo Noriega alakít), akit annyira elvakít a rajongás, hogy nem veszi észre, miben van éppen. A nagy darab szelíd fekete amerikai fickó (hát persze, hogy Forest Whitaker előadásában) előadja számunkra a szimpatikus amerikai turistát, aki szereti a meglátogatott ország lakóit, tisztelettel bánik velük, és ha rájön, hogy egy, az amerikai elnök elleni összesküvésbe pillantott bele, akkor egyből arra számít, hogy meg fogják ölni.

A talpraesett és kedves utazó szerepében Whitaker többször túlzásba viszi a játékát, ábrándosan csillogó szemeivel nem nagyon tudunk mit kezdeni.

A legutóbbi Bourne-filmben megismert, "mindent vivő" bérgyilkost most nem kis meglepetésünkre ismét ugyanebben a szerepben látjuk. Edgar Ramirez venezuelai színész láthatóan nem fog tudni kiszabadulni ebből a helyes kis skatulyából, ami szerint az ő karaktere az összes CIA és FBI ügynöknél jobb kiképzést kapott, mert ebben a filmben is képes bárkit megölni, ha kell, csoportosan, anélkül, hogy őt le tudnák szedni a képzett ügynökök. Egyfajta szuper-bérgyilkos tehát ő, és az senkit sem érdekel, hogy pénzért, vagy az öccse életéért folytatja a vérengzést.



Az amerikai elnököt játsszó William Hurt is totál sematikus, ő a világ egyik legfontosabb embere, aki egyben empatikus és kedves fickó is, és ha kell, képes küzdeni az életéért.



Még a film végére sem tudjuk biztosan, milyen műfajú a film, mert egyelőre még nincs olyan, hogy "terroristás film", és egy akciófilmhez képest túl sok ismétlés és összesküvés volt benne, némi politikai mondanivalóval, egy drámához képest túlságosan véres volt, és sajnos rég túlhaladt a nyomozásos, kellemes krimi-vonalon is, ezért nem közelítette meg pl. Michael Douglas legutóbbi filmjét, a Testőrt, ami pedig jó előkép lehetett volna ehhez.



Túl sok negatívuma van a fimnek ahhoz, hogy bírjuk, nagyon véres, ötlettelen, kiszámítható és még csöppet didaktikus is. Nem szeretünk ennyi gyilkolást látni, céltalanul, csak úgy, azért, mert valaki a filmben beindított (bezsarolt) egy gyilkoló-gépet.

Lehet, hogy jobb lett volna ezt a 8 szemtanút osztott képmezővel "feldolgozni", úgy, ahogy ezt Mike Figgis tette a Timecode-ban, 2000-ben. Még az is jobb lett volna, mint így, 8-szor ugyanazt a tragédiát végignézni, hátha közben rájövünk, ki állhatott a merénylet mögött - már ha ez számít már egyáltalán...