Irina Palm

Kézileg kielégíteni férfiakat egy lepukkant szex-bár eldugott szegletében nem kicsit furi egy nagymama esetében (nyilvánvaló, hogy a michelle wilde-ok is előbb-utóbb nagymamák lesznek, nem rájuk gondolunk). Ez a mocskos történet tehát, amit a film kínál számunkra, elegendő vonzerő lehet ahhoz, hogy nézők ezrei váltsanak jegyet a látványosságra. Idáig éppenséggel egy tiszta filmes koncepcióval van dolgunk: megmutatni a nagymamát munka közben.

A probléma csak ezután jön, tudniillik szükség van egy fedő-sztorira is, bemutatni egy élethelyzetet, amely szükségessé teszi, hogy a nagymama kézi-prostinak álljon, máskülönben a film, mint puszta látványosság másfél órához nagyon kevés lenne.

Így kerül a filmbe a kisfiú, akinek sürgősen szüksége van egy operációra, vagy meghal. Hát persze. Ez a beteg-gyermek vonal azonban súlyos érvágás a filmnek. Egyszerűen nem lehet két lovat egy fenékkel megülni. Abban a pillanatban ugyanis, hogy a halálos-beteg kisgyerek bekerül a képbe, a nagymama bármiféle mocskos melót elvállalhat, a film szigorúan a kétségbeesésről és fájdalomról fog szólni. Innen pedig már nincs visszaút, és ha a film mégis visszatérne, vagy megpróbálna visszatérni abba a vicces, abszurd mederbe, hogy “ez is csak egy meló”, “a nagyi most ebben utazik”, az mind a filmet, mind a nézőt hazavágná - és vágja is.





Van egy helyzetünk, a kisfiú bármelyik percben meghalhat, de a faluban az összes idős nő egyedül azzal van elfoglalva, hogy a nagyi miféle titkos utakon jár mostanában, később meg azzal, hogy erkölcsileg elhatárolódjanak tőle (a haldokló gyerek őket nem hatja meg).

Még a kisfiú apja is azon rendez jelenetet, hogy az anyja (a nagyi) hogy merészel szex-shopban dolgozni - ahelyett, hogy például anyja önfeláldozását értékelné. Ez akkor még rendben lenne, ha a sztori arról szólna, hogy a nagyi állandóan játékokkal halmozza el a kisfiút, meg csokikkal, és később fény derül rá, hogy ehhez a pénzt pornó iparban kereste. Ha csak számlák befizetéséről volna szó, vagy bármilyen pénz-szűkéről, amit a nagyi kézi-lányként orvosol, a nagyi, kisvárosi morál szintjén elítélhető lenne, de csak ekkor, és csak ezen a szinten (kisvárosi morál).

Most komolyan, ugyan mi rosszat lehetne mondani egy nagymamára, aki gyakorlatilag bármit elkövet, hogy megmentsen egy haldokló gyermeket? Kicsit furán hangzana a szemrehányás, hogy “de hogy teheted ezt?” - és hangzik is.



Egyébként érdemes észnél lenni, mert ez az a pont, ahol a film megfoghatja a nézőt, amint elkezdünk azon morfondírozni, hogy “mi lenne, ha ..” - máris belesétáltunk a csapdájába. Nem szabad elfelednünk, hogy nem egy újsághírről beszélünk, hogy “egy nagymama szexbárban kereste össze a pénzt unokája életének megmentéséhez”, hanem egy filmről, mert ez egy film, és arról beszélünk, mennyire kellemes, szórakoztató, tartalmas, értelmes, izgalmas, és nem arról, hogy “mi lenne, ha” (ilyen “mi lenne, ha ..” filmre példa a brutális cápás tragédia, a Nyílt Tengeren, amely a mások szenvedésén való csámcsogáson felül semmiféle élményt nem nyújt).

Mellesleg mi lenne, ha egy nagymama így keresné a kenyerét? Semmi, nyilvánvalóan semmi (michelle wild hamarosan nagymama, és akkor mi van?).





Az Irina Palm igyekszik olyan erőforrásokat megmozgatni, mint a remek Fűbenjáró Bűn, amelyben, ugye, egy özvegy hölgy néz alternatív pénzkereset után üvegházi cannabis-termesztés formájában. Az özvegy hölgy illegális pénzkeresetet folytat, bár számára ezek is csak növények, és az, hogy illegálisak, az nem az ő hibája. Irina Palm esete teljesen más, mivel egy sokkal súlyosabb problémát kell megoldania, egy gyermek életét kell megmentenie, és nem csupán a megszokott életvitelét kell fenntartania, ebben az élet-halál krízisben pedig akármilyen bűnt követ el, az csak egy teljesen elfogadható reagálásként értékelhető a drámai helyzetre. Vegyük észre, hogy így a film konfliktusa el is párolgott, hiszen nincs “bűn”, csak életmentés. Ennek a nagymamának minimum bankot kellett volna rabolnia (valami illegálisat elkövetnie), hogy egyáltalán vitát lehessen kezdeményezni arról, hogy bűne megbocsátható-e. Lévén azonban, hogy tette teljes mértékben önzetlen, gyermek-életmentő erőfeszítés, maximum a gyilkosság vethetne rá rossz fényt.





Az van, hogy vagy a megoldandó probléma (gyermek élet-halál) súlyosságát kellene csökkenteni, vagy a nagymama “bűnét” kellene súlyosbítani, hogy a sztori megálljon - máskülönben az egész egy RTL klubos tv-show szintjén mozog.

Ez a film láthatóan két dolgon alapszik- Egyrészt vitát akar gerjeszteni a közönség soraiban (a nagyi tettéről), másrészt be akarja mutatni a nagyit munka közben. E kettő érdekében lemondana arról, hogy a filmnek legyen története. A beget-kisfiú vonal pusztán szimbolikus, jelentősége majdnem nulla, és így végül oda lyukadunk ki, hogy a film a nagyi alternatív életstílusáról szól.



De miért hozna egy rendező ilyen döntést? A filmet látva megkapjuk a választ. A híres kézi-nagyi cselekményszál önmagában nagyon kevés, 15 percre sem lenne elegendő, így szüneteket, közjátékokat kell beiktatni, jeleneteket egy másik történetből. Ez a film mindent elkövet, hogy kitöltse az időt. Van egy jelenet, amikor a nagyi elmegy Gryllus Dorka lakására (igen, Gryllus Dorka ismét egy prostituáltat alakít, a változatosság kedvéért, sajnos), aki elveszítette a munkáját, mert a nagyi elhalászta az ügyfeleit. Gryllus haragszik, a nagyi odamegy a lakására, becsönget, a lány elküldi - és ennyi. Ismét sikerült kitöltenünk 3 percet. Persze az is lehet, hogy itt fel kellene kapnunk a fejünket, hogy a nagyi megmenti egy gyerek életét, de cserébe egy másikét tönkreteszi, hiszen Gryllus gyereke milyen jövő elébe néz így, hogy anyja elveszítette prostituált állását? Megdöbbentő történet a hétköznapokról :)





Összességében az Irina Palm súlyos hibákkal rendelkezik már a koncepció elemi szintjén is. Ha Sam Garbarski annyira szerette volna vászonra vinni ezt a kézi-nagyit, az ő történetére kellett volna koncentrálnia, és nem giccses és semmitmondó idő-kitöltő jelenetekkel telepumpálni a filmet. Azt is eldönthette volna, hogy mi érdekli a nagyiból, a kétségbeesés és az áldozat, amit hozott, vagy az alternatív életstílusa, és hacsak nem az utóbbit választotta volna, a filmnek egy tartalmas, emberi drámának kellene lennie, mint amilyen például a Központi Pályaudvar, és nem egy so-so művészfilm a nagyi új melójáról.