A Boldogító Talán

A film sztoriját, úgy tűnik, nem igazán gondolták át a forgatókönyvírók (pedig hárman voltak rá). Azt kitalálni, hogy az Álljon Meg a Nászmenet fordítottjaként most nem a lány, hanem a fiú akarja megakadályozni régi barátjának (valójában szerelmének) az esküvőjét, önmagában nem túl nagy ötlet.

Tény, hogy a fiú-lány "barátság” leple alatt kibontakozó érzelmek hálás témát jelentenek a filmvásznon. Tlitalálat egy helyes párt bemutatni, akik együtt vannak, de nincsenek tudatában ennek, vagyis elvileg “csak” barátok (és ezért kerülik a felesleges ámításokat, és csak úgy simán jól érzik magukat egymás társaságában), de közben valójában egymásnak vannak kitalálva. Tény, hogy ez a világ egyik legjobb témája, a filmes megvalósulásai a legtöbbször mégis rosszul sülnek el, lsd. legutóbb az egy-az-egyben ebben utazó Csak Barátok c. filmet, Ryan Reynolds-szal a főszerepben.

Michelle Monaghan és Patrick Dempsey alakítják híres fiú-lány "baráti" párt. Elvileg ők ismerik részletesen egymás apró rezdüléseit és gondolatait - a gyakorlatban azonban, mármint a filmben ezt nem nagyon hisszük el. Nincs köztük “kémiai feszültség”, és hiába nevetnek ugyanazokon a dolgokon, még a forgatókönyvíróknak sem sikerült rendesen összehozniuk őket, nemhogy a színészeknek.

A Hannah-t alakító fiatal színésznőnek semmilyen egyedi kisugárzása sincs, egy perc alatt össze lehet téveszteni egy hasonló barna magas színésznővel, és az összes filmjében úgy mozog, mintha feladatot végezne. a Tom szerepét felvállaló tévésorozat-sztár Patrick Dempsey ezzel szemben szimpatikus és helyes is, sőt, láthatóan nem is rossz színész, de azért egy egész vígjátékot az ő vicces képességeire építeni - talán kicsit túlzás.



Tulajdonképpen egyetlen egyszer tudtunk egy kicsit nevetni a filmen, annál a jelenetnél, amikor Dempsey egymás után kétszer lök fel egy adott pincért, aki ezen jól kiakad. Amúgy se humor, se romantika, úgyhogy kb. ennyit a romantikus vígjátéki műfajról.

Bizonyára viccesnek szánták, de fordítva sült el, hogy a film a skótokat barbároknak, kis állatokat fejbelövő és majdnem nyersen megevő durva arcoknak, a kilt-jüket (skót szoknyájukat) emelgető, és azon poénkodó idiótáknak mutatja be. Rossz nézni, ahogy egy amerikai film alkotógárdája ezt teszi egy néppel, de mindegy.

A történet nem tartogat meglepetéseket, de ezt nem is várnánk, az is elég lenne, ha a romantikus végkifejletig rendesen tölthetnénk el a filmidőnket - de nem. A rossz forgatókönyv és a semmilyen rendezés nem veszi rá a színészeket, hogy megerőltessék magukat, sajnos. Monaghan feladat-elvégző robotikaként mozog a filmben, nulla érzelem-kifejezéssel az arcán, Dempsey pedig meg van róla győződve, hogy a sármos szépfiút álmából felébresztve is el tudná játszani, a nyoszolyófiú ötlet pedig úgyis csak egy blöff, úgyhogy ebből sem kell humort kicsiszolnia.



A tanulság: csak azért, mert nyár van a Föld északi féltekén, és a (néző)lányok általában szeretik a nyári esküvőket, és az erről szóló romantikus vígjátékokat, nem minden történet áll meg a lábán, ami ebben a témakörben utazik. Ez a film sem.