2008-08-25
Csak Egy Csók
Száraz romantika
Bármikor kaphatóak vagyunk egy francia vígjátékra, vagy éppenséggel egy romantikus vígjátékra, ez nem is kérdés. Persze ebben a kategóriában is léteznek nagyon halovány filmek, amiknek a pályája véletlenül keresztezhette a moziforgalmazás útjait. A Csak Egy Csók nem ennyire rossz, de tény, hogy nem sikerült felfedeznünk benne sem a romantikát, sem az eredeti francia vígjátéki stílust, és elég sokat feszengtünk a film alatt.
Az író-rendező (Mouret) maga a főszereplő is (Nicolas), ami ritkán veszi ki jól magát, 
mivel nagyon úgy néz ki, mintha az alkotó magához akarná ragadni az egész értelmezést, és nem bízik abban, hogy egy másik férfi színész el tudja játszani a főszerepet, amit ő kitalált. Pedig ez a főszerep nem is annyira hálás karakter, egy beszürkült, semmi különös fickóról van szó, akinek folyton valami baja van a világgal. Most éppen a csajozásaiban nem találja meg önmagát, vagy a számára fontos izgalmat, a lényeg, hogy régóta meglevő lány barátnőjét kéri meg rá, hogy feküdjön le vele, és így segítse őt át ezen a szexuális, vagy nem tudni, milyen krízisen.
Éppen ez az, hogy nem értjük, mi ez a röpke krízis, és miért szenved idétlen fejjel a férfi főszereplőnk (Nicolas). A barátnője, Judith, akivel évek óta tényleg csak barátok, megteszi neki ezt a szívességet, de ezzel, mondanunk se kell, elindít egy kapcsolati lavinát.
A kettejük "összejövetele" eléggé kiábrándítóan
zajlik, mert sem szexuális feszültség, sem érzelmi fellobbanás nem érződik igazán (bár a történet szerint mindkettő jelen van), hanem egy matematikai kimértségű, furcsa kísérlet-szerű aktust látunk. Talán a romantika szóval lehetne behatárolni azt az érzést, ami abszolút hiányzik ebből a filmből, arról nem is beszélve, hogy tutira nem vígjáték, hiába hívja annak az alkotója, gyártója és forgalmazója.
Igazából fárasztó, ahogy mozdulatokra lebontva boncolgatják a szerelmi/szexuális vonzalmak természetét, mert ez egyrészt nem humoros (szerbusz, francia vígjáték!), másrészt pedig kicsit illúzióromboló, olyan, mintha a lényeg veszne el a sok szexuális/szerelmi elem között. (Ahogy Nicolas ráteszi a kezét Judith mellére, és azt kérdezgeti, ez így működik-e, vagy sem - borzasztó, a
lecsupaszítottsága miatt majdnem pornóba hajlik ez a jelenet, pedig tudjuk, hogy épp ellenkező volt az író-rendező szándéka.)
A kerettörténetet egy férfi-nő véletlen összetalálkozás adja, a nő meséli el a sztorit a férfinek, aki időről-időre megpróbálja kitalálni a folytatást, elemez és hozzászól. A kerettörténet szereplői (Emélie és Gábriel) sokkal helyesebbek, mint a fő-vonal két főszereplője, Nicolas és Judith, ráadásul velük kapcsolatban tényleg sikerült egyfajta "ismeretlenek közti fellángolás"-feszültséget behozni a képbe.
Miközben az egész film a csókra utazik, mint a szerelem beindítójára, és így "minden bajok forrására", nem mondhatnánk, hogy a film közben annyira átéreztük volna a csók jelentőségét. Ehhez túl száraz, túl boncolgatós és kiszámított a történet, és túl lagymatag a két "belső szereplő" játéka.
Ehelyett arra lyukadtunk ki a film végén, hogy egyrészt a szerelmi
érzelmek nem irányíthatóak, és manipulálhatóak, másrészt szerintünk egy csók nem dönt el semmit, és amúgyis egy csomó közhely hemzseg ebben a témában, úgyhogy jobb inkább egy olyan filmet készíteni, ahol ki nem mondott szavakkal, gesztusokkal érzékeltetjük a szerelmet, szexuális vonzódást (mint pl. Ozon remek 5x2 c. filmjében), és nem béna kísérletekkel próbáljuk meg modellezni, mi történehet egy férfi és egy nő között, jobb esetben. Vissza a francia romantikát!
mivel nagyon úgy néz ki, mintha az alkotó magához akarná ragadni az egész értelmezést, és nem bízik abban, hogy egy másik férfi színész el tudja játszani a főszerepet, amit ő kitalált. Pedig ez a főszerep nem is annyira hálás karakter, egy beszürkült, semmi különös fickóról van szó, akinek folyton valami baja van a világgal. Most éppen a csajozásaiban nem találja meg önmagát, vagy a számára fontos izgalmat, a lényeg, hogy régóta meglevő lány barátnőjét kéri meg rá, hogy feküdjön le vele, és így segítse őt át ezen a szexuális, vagy nem tudni, milyen krízisen.
Éppen ez az, hogy nem értjük, mi ez a röpke krízis, és miért szenved idétlen fejjel a férfi főszereplőnk (Nicolas). A barátnője, Judith, akivel évek óta tényleg csak barátok, megteszi neki ezt a szívességet, de ezzel, mondanunk se kell, elindít egy kapcsolati lavinát.
A kettejük "összejövetele" eléggé kiábrándítóan
zajlik, mert sem szexuális feszültség, sem érzelmi fellobbanás nem érződik igazán (bár a történet szerint mindkettő jelen van), hanem egy matematikai kimértségű, furcsa kísérlet-szerű aktust látunk. Talán a romantika szóval lehetne behatárolni azt az érzést, ami abszolút hiányzik ebből a filmből, arról nem is beszélve, hogy tutira nem vígjáték, hiába hívja annak az alkotója, gyártója és forgalmazója.
Igazából fárasztó, ahogy mozdulatokra lebontva boncolgatják a szerelmi/szexuális vonzalmak természetét, mert ez egyrészt nem humoros (szerbusz, francia vígjáték!), másrészt pedig kicsit illúzióromboló, olyan, mintha a lényeg veszne el a sok szexuális/szerelmi elem között. (Ahogy Nicolas ráteszi a kezét Judith mellére, és azt kérdezgeti, ez így működik-e, vagy sem - borzasztó, a
lecsupaszítottsága miatt majdnem pornóba hajlik ez a jelenet, pedig tudjuk, hogy épp ellenkező volt az író-rendező szándéka.)
A kerettörténetet egy férfi-nő véletlen összetalálkozás adja, a nő meséli el a sztorit a férfinek, aki időről-időre megpróbálja kitalálni a folytatást, elemez és hozzászól. A kerettörténet szereplői (Emélie és Gábriel) sokkal helyesebbek, mint a fő-vonal két főszereplője, Nicolas és Judith, ráadásul velük kapcsolatban tényleg sikerült egyfajta "ismeretlenek közti fellángolás"-feszültséget behozni a képbe.
Miközben az egész film a csókra utazik, mint a szerelem beindítójára, és így "minden bajok forrására", nem mondhatnánk, hogy a film közben annyira átéreztük volna a csók jelentőségét. Ehhez túl száraz, túl boncolgatós és kiszámított a történet, és túl lagymatag a két "belső szereplő" játéka.
Ehelyett arra lyukadtunk ki a film végén, hogy egyrészt a szerelmi
érzelmek nem irányíthatóak, és manipulálhatóak, másrészt szerintünk egy csók nem dönt el semmit, és amúgyis egy csomó közhely hemzseg ebben a témában, úgyhogy jobb inkább egy olyan filmet készíteni, ahol ki nem mondott szavakkal, gesztusokkal érzékeltetjük a szerelmet, szexuális vonzódást (mint pl. Ozon remek 5x2 c. filmjében), és nem béna kísérletekkel próbáljuk meg modellezni, mi történehet egy férfi és egy nő között, jobb esetben. Vissza a francia romantikát!-lido-
2008-08-25